Ellenanyag riogatások esetére
Nem vonom kétségbe, hogy van alapja a sötét vízióknak, csak éppen arról ne feledkezzünk meg, hogy bármi is történjen társadalmi szinten, az nem mindenkit egyformán érint. Ott volt például a „járvány”. Vannak, akiknek ráment az egzisztenciájuk, sokan teljesen kiakadtak, amiért otthon kellett maradniuk, mások meg belerokkantak vagy belehaltak, elvesztették szeretteiket. De vannak sokan olyanok is, akik már amúgy is otthon voltak, akik egyébként sem jártak drága éttermekbe vagy külföldi utazásokra, akiknek jó az immunrendszerük és kutya bajuk se lett. Utóbbi embercsoportot az úgynevezett járvány felbukkanása nem viselte meg különösebben. Nem vagyunk tehát egyformák és általános tendenciák egészen másképp hatnak egyikünkre, mint másikunkra. Szóval már csak ezért sem kell parázni. (Ha megnézzük, kirajzolódik, hogy abban a helyzetben is a tudatszint volt a kulcs.)
Érdekesnek tartom egyébként, hogy akik most ezerrel riogatnak, a „járvány” előtt szinte egyáltalán nem jeleztek semmi különöset. (Egy numerológus hölgyet találtam, aki 2019 év végén gazdasági nehézségeket jósolt, de előrejelzései messze nem közelítették meg az utána következő valóságot.) Lássuk be, hogy össztársadalmi szinten nem semmi fordulatoknak lehettünk tanúi. Az előtt hol voltak a huhogók? Ki látta mindazt a sok brutális intézkedést előre? Mennyire vehetjük akkor komolyan a mostani rémlátomásokat?
A jövőt senki nem tudja megmondani. Következtetni lehet dolgokra, de hogy pontosan mi lesz és az kit hogyan érint majd, lehetetlen megmondani.
Én még emlékszem a 2008-as gazdasági válságra is, és hogy akkor mekkora pánikkeltés ment az emberek között. Aztán azt is túléltük, a társadalom nem roppant bele, kevesen érezték meg komolyabban. Valamiért imádunk félelmet kelteni egymásban, nem tudom, mi lehet ennek a pszichológiája, de hatalmas felelőtlenség.
Az elménk önmagunkra nézve is nagyon veszélyes fegyver lehet. Ezt is jól megmutatta a „járvány”: mit hoz ki az emberekből a parttalan félelem. Akár van alapja, akár nincs, a félelem megbénítja a józan gondolkodást, kiiktatja az immunrendszert, hosszú távon feléli az ember idegeit és nagy dózisban elviselhetetlen pokollá teszi az életet. Miközben az egész az elménkben zajlik.
Márpedig ha valóban krízis előtt állunk, akkor pontosan ez az, amire semmi szükségünk nincs. Ha ép bőrrel akarjuk átvészelni a vihart, akkor fel kell készülnünk, stabilan meg kell vetnünk a lábunkat, és a lehető legjobban el kell mélyíteni a hitünket. Nem feltétlenül vallásos hitre gondolok. Az ateisták higgyenek abban, hogy minden rendben lesz. Az istenhívők pedig ne felejtkezzenek meg róla, hogy az Ő kezében vagyunk. Egyszer hallottam egy olyan gondolatot, hogy aki fél, az hátat fordít Istennek. Talán elsőre túlzásnak tűnhet, hogy a hit és a félelem kizárja egymást. Pedig meggyőződésem szerint amennyiben az a hit valódi, őszinte, szilárd és megingathatatlan, akkor ez bizony így van.
Ha úgy érzed, elfog a félelem és a szorongás, próbálj tudatos maradni és ellenállni ezeknek az érzéseknek és gondolatoknak. Vedd körül magad olyan dolgokkal, amik nyugtatólag hatnak: lágy zene, finom illat, meleg fürdő, pihenés, séta a természetben, vicces filmek és könyvek, építő emberek, bármi. Újra és újra tudatosítsd magadban, hogy minden rendben lesz. Lehet ebből akár egy mantra, ima, vagy egy egyszerű dal. Talán érdemes lehet olyan meditációkat vagy más spirituális praktikákat kipróbálni, amelyek elcsendesítik az elmét. Észrevetted, hogy amikor elfog a félelem, az agyad ezerrel pörög? Vannak erre bevált módszerek, hogy ez a pörgés elcsendesedjen. Ilyen például az elmélyült alkotás. Aki jógázik, az tudja, hogy ha a középpontjára – a köldöktájékra – összpontosítja az energiáját, az stabilabban megtartja magát, a teste egyensúlyban tud maradni. Ezt lelki szinten is meg lehet próbálni. Keresd a lelked középpontját (a szívedben fogod megtalálni), és koncentráld oda az energiát.
Ha igazak a tanítások – márpedig szerintem igazak – , miszerint az aranykorok és az alászállások ciklikusan váltogatják egymást a Földön, és most éppen végre felfelé indulunk, akkor ez is adhat erőt a hitünkhöz. Ahhoz, hogy egy teljesen új, szeretetközpontú, fejlett spiritualitású korszak megszülethessen, ahhoz ennek a réginek el kell pusztulnia. A leomlás sohasem könnyű, átmeneti (talán több emberöltőnyi?) káoszt szül és megnehezíti az a természetes jelenség is, hogy ragaszkodunk a régi megszokotthoz, akkor is, ha tudjuk, hogy nem előre vivő. De ne felejtsük el, hogy amiben most élünk, az velejéig romlott. Minden szegmensét mélyen áthatja a leuraló, önző, szeretettelen, részvéttelen, anyagközpontú, korrupt szemlélet. Teljesen mindegy, hogy a politikát, az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, a nemiséget, a természethez való viszonyunkat, a társas kapcsolatokat nézzük, vagy bármi mást. A gyökere mindnek ez. És mi ezt már nem akarjuk. Nagyon sokan nem.
A legtöbben azonban még nem vagyunk tudatában annak, hogy az egésznek le kell omolnia, hogy végre elkezdődhessen valami más. Sokan tartanak még ott, hogy próbálják ezt a régit toldozni-foltozni, a különböző szegmenseit egymástól elkülönülten javítgatni és még nem igazán tudunk ezen a szemléleten kívül gondolkozni. Többeket is figyeltem már a világhálón, akik vagy a politika megváltoztatásában hisznek és abban, hogy a megfelelő embert odaültetve minden jóra fordul, mások a gazdaságot, az oktatást vagy a médiát próbálják más mederbe terelni és terveket szövögetnek arra nézve, hogyan lenne jó. Az persze nem baj, hogy próbáljuk elképzelni az ideálisat, hisz a képzelet az alapja minden megvalósulásnak. Csak ne gondoljuk azt, hogy meg lehet oldani jelen keretek között.
Most még mindent átsző az össztársadalom felett tornyosuló, néhány összefonódott család pénzhatalma. Az ő kezükben vannak a bankok, a nagyvállalatok (beleértve a bigtechet, a bigpharmát, az élelmezést, a médiát és minden mást). Az ő kezükben vannak a politikusok, akik csak bábként ugrálnak gazdáik akarata szerint, ebből fakadóan ezek a családok döntenek katonai akciókról, törvénykezésről, oktatásról, egészségügyről, termőföldekről, igazságszolgáltatásról és nagyjából mindenről, ami a társadalmat érinti. Mindent átsző a hatalmuk, az élet minden szegmensére befolyásuk van. Pillanatnyilag azonban még van némi magánéletünk, önrendelkezésünk és jogaink is. Úgyhogy módszeresen megfigyelnek és manipulálnak bennünket, és mindent megtesznek, hogy a hatalmukat teljes mértékben kiterjesszék az életünk felett.
Manipulációjuk annyira sikeres, hogy sajnos a gyarló emberből könnyedén kihozzák az önmagukhoz hasonló pszichopatát. Tehát ez a világ nem csak a csúcsán ülők miatt halálosan beteg, hanem a benne élő emberek is szorgosan hozzájárulnak minden egyes nap. Az egyes emberek a bennük lakozó leuraló, önző, szeretettelen, részvéttelen, anyagközpontú, korrupt szemléletnek engedve nyilvánulnak meg az élet minden területén. A szeretteikkel szemben, a munkájukban, a fogyasztási szokásaikban, az egymáshoz való kapcsolataikban, a közlekedésben, mindenben.
Most, hogy ez a világ szép lassan és fájdalmasan összeomlik, mindenki szabad akaratából eldöntheti, hogy felhagy-e ezzel a szemléletmóddal, szeretne egy egészen más, szeretetalapú társadalomban élni, vagy nem kér ebből és elmegy innen. Mindenki választását tiszteletben kell tartanunk, akkor is, ha nem értünk vele egyet és akkor is, ha fáj. Ami most születőben van, ott egy csomó mindennek nem lesz helye azok közül, amik most úgymond a siker zálogai.
Végül pedig ne felejtkezzünk meg a sorsról. Teljesen mindegy, hiszel-e benne vagy sem, a sors teszi a dolgát és beteljesíti önmagát. Senki nem tehet veled semmit, ami nincs a sorsodban, ami pedig benne van, az be fog következni. Az egód sajnos megnehezítheti mindezt, mert az egó csak fekete-fehéren látja a dolgokat: ezt akarom, mert kellemes, azt meg nem akarom, mert fájdalmas. Érthető persze, én is így működöm. De érdemes tudni róla, hogy a sors jobban tudja, mi a jó neked, mint az egó. Amit rosszként élsz meg, az pont úgy téged szolgál, mint minden más. Nem büntetés, tanítás. Így vagy terelgetve a lélek útján, hogy előbb-utóbb hazatalálj.
Ettől persze még nem könnyebb. Nehogy bárki azt gondolja, hogy nehéz helyzetekben én csak mosolyogva legyintek, hogy ez is engem szolgál, degogyis! Viszont kicsit talán könnyebb elfogadni a nemszeretem dolgokat, ha tudod, hogy ennek valamiért így kell lennie. Könnyebb, mert tudom, hogy az ellenkezésemmel csak rontanék azon az amúgy is negatív dolgon, ami így is úgy is bekövetkezik. És ha bekövetkezik, az a hazaúton vezet előrébb. Emberpróbáló, de hát ezért vagyunk itt. Ez is tehát adhat némi segítséget a nehézségekkel való szembenézésre.
Abszolút jóindulatot felételezek
azok részéről, akik vészjósló tartalmakat tesznek közzé, de mint tudjuk, a
pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Legyünk tisztában
tendenciákkal, hogy fel tudjunk készülni, ez rendben van. De aki csak a
félelemkeltésig jut és aztán magára hagyja a közönségét, az sokkal többet árt,
mint ha meg sem szólalt volna. Ne hagyjuk magunkat belevinni a félelembe! Még
ha minden valóra is válna, amit jósolnak – kötve hiszem egyébként – , akkor se
féljünk semmilyen körülmények között! Tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket
és kapaszkodjunk erősen a hitünkbe.
Transzhumanizmus, klíma, népirtás
A transzhumanizmus szó jelentése nagyjából annyit tesz, mint emberen (emberi fajon) túli. A transz előtag jelentése túl, túlsó oldalon, át, keresztül, mögött. A humán pedig emberit, emberrel kapcsolatosat takar, mindkettő latin eredetű szó egyébként. Tehát már maga a kifejezés is mutatja, hogy az emberi faktor mint olyan kiveszik, hiszen „túl” van rajta. Ha mondjuk túl vagy az életen, akkor halott vagy. Ha pedig túl vagy az emberin, akkor nem vagy ember. Ennyire egyszerű, éppen ezért még vitatkozni sem szeretnék a témáról. Aki úgy gondolja, hogy már nem akar ember lenni, azzal nekem nincs közös metszéspontom, és itt le is lehetne zárni a témát.
Csakhogy van ennek két aspektusa, amit érdemesnek találok kifejteni. Az egyik, hogy miközben egyre inkább a transzhumanizmus felé próbálnak terelni bennünket (persze apránként, különben senkit nem lehetne behülyíteni vele), ezzel párhuzamosan igen intenzíven nyomják a klímahisztit is. Utóbbi esetében szintén felhívom a figyelmet a szóhasználatra. A klíma éghajlatot jelent. Tehát nem arról beszélnek a hatalmasok, hogy pusztul a természet, hogy mindent szétszennyeztünk és módszeresen irtjuk az élet minden formáját, ó de nem ám! Klímakatasztrófát emlegetnek folyamatosan, vagyis éghajlati összeomlást – ami profin megkerüli a valós problémát, sokkal kevésbé kézzelfogható és gyakorlatilag bármit be lehet rakni mögé.
Jelen írásomban nem térek ki külön arra, hogy az éghajlatváltozás emberi oka nincs bebizonyítva és számos elismert tudós tagadja. Ez nagyon fontos, de itt nem ezzel foglalkozunk. Hanem azzal, hogy a természetet kellene védeni és nem a klímát. Csakhogy a hatalmasok kicsit sem akarják, hogy a természetet óvjuk, mert ők utálják, minden ízében gyűlölik az életet. Mármint másokét, nem a sajátjukat persze. Épp ezért erőltetik a transzhumanizmust is.
Ha kicsit is belegondolunk, mindjárt egyértelmű, hogy a technologizálás szembemegy a természettel és annak védelmével, élő közegünk érdekével, így a sajátunkkal is. Tehát amikor felülről egyszerre dicsőítik a transzhumanizmust és erőltetik a bolygó védelmét, akkor be kellene kapcsolnia bennünk a vészvillogónak: hahó, a kettő abszolút üti egymást! Ha meg akarjuk óvni a környezetünket, akkor nem elektromos autók meg esztelen lakásszigetelések kellenek, hanem a káros technológiák befejezése.
Talán nem űrhajók fejlesztésére, műanyagcunamik előállítására (pl. épületszigetelések!) kellene szórni az erőforrásainkat, hanem olyan kutatásokra, amelyek természetazonos megoldásokat keresnek és találnak 21. századi életünk problémáira. Esetleg nem tudatos elavulással kellene gyártani a termékeket, nem mérgező akkumulátorok gyártására kellene fordítani értékes ivóvizünket, nem kéne engedni zöldmezős beruházásokat, természetes gyógymódokat kellene preferálni a veszélyes hulladdékként végző gyógyszerek helyett, és ezt még nagyon hosszasan sorolhatnánk. Te meg azt hiszed, véded a bolygót, mikor kivágod az összes fát a házad körül és napelemes klímát szerelsz fel. Gratulálok. Néha nem hiszem el, mennyire végletesen mellőzzük a gondolkodást.
Szóval a jelenlegi „klímaintézkedések” és a transzhumanizmus illetve gépimádat nem hogy nem segíti élőhelyünk megóvását, hanem nagyjából keresve sem lehetne találni mást, ami jobban ártana neki. És még egyszer: nem a klímát kell védeni – az tőlünk függetlenül változik, mindig is változott – , hanem az életet. A bolygó ökoszisztémája önmagában megoldást nyújt minden problémára, mert olyan rendszer, ami megteremti az egyensúlyt és minden életfeltételt az összes benne élő lény számára.
A transzhumanizmus másik vonatkozása nem más, mint annak végső célja. Amit alternatív forrásokból megtudhatsz az az, hogy robotizálni akarják az embereket. Tehát azt próbálják elérni, hogy a tudatot – de olyat is hallottam, hogy a lelket is(!) – feltöltik egy robot testre, és így kiborgként élhet az illető. Ezt majd úgy akarják eladni nekünk, hogy így gyakorlatilag halhatatlanok leszünk, mert egy robot testen bármit ki lehet cserélni, ráadásul fel lehet turbózni, és akkor kvázi bármire képesek leszünk. Ezzel „csupán” annyi a gond, hogy éppen emberi mivoltunkat veszítjük el végelegesen, no meg kapcsolódásunkat a forráshoz, amiből származunk.
A fő kérdés számomra mégis az, hogy azok szempontjából, akik ezt akarják megvalósítani, mégis miért is jó ez? Remélem, nem kell külön taglalnom, hogy ők egyáltalán nem a mi érdekünkben tennék ezt, soha nem is tettek pusztán azért semmit sem, hogy nekünk jó legyen. (Akinek ez még nem tűnt fel, az nem tudom, hol élt eddig.) Nyilván nem akarják, hogy bármire képesek legyünk, naná, még mit nem. Ők ezt úgy képzelik el, hogy minden önálló akarat, egyéniség, kiszámíthatatlanság ki legyen iktatva ezekből a kiborgokból és totálisan kedvükre ugráltathassák ezeket. Oké, de ez az egész így nekik miért jó? Nem egyszerűbb nekik simán robotokat gyártani némi mesterséges intelligenciával? Minek ehhez emberek tudatát robotokra tölteni?
Hát ez az. Itt van a kutya elásva, mert egyáltalán nincs szükségük az emberi tudatra. Pláne nem a lélekre. Semmire, ami természetes, organikus, egyedi, kiszámíthatatlan és forráshoz kapcsolt. Szerintem az egész arra megy ki, hogy az emberi fajt mint olyat megszüntessék és gépekkel váltsák fel. Máshogy nincs értelme. Magyarán úgy tervezik a nyolcmilliárdos lakosság egészét érintő népirtást, hogy apránként beadagolják nekik a technológia iránti extatikus rajongást (ebben eddig elég jól állnak), elhitetik velük, hogy jobb lesz nekik géptestben, ezért ők önként és dalolva mondanak le a biológiai életükről. Dehogy kerül a tudatuk, pláne a lelkük a robotba! Ugyan már. Egyrészt lehetetlen, mert sem a tudat, sem a lélek nem anyagi vonatkozású, nem lehet csak úgy átrakni. Másrészt szükségtelen is, az nekik csak zavaró tényező. Alig várják, hogy kiiktassák.
És azt szeretnék, hogy te önként és dalolva hajtsd a fejed a tilóra!
Hát erről szól szerintem a transzhumanizmus, mert sem a mérgezett ételek, sem a chemtrail, sem az oltások, sem a többi aljas húzás nem megfelelő ahhoz, hogy feltűnés nélkül, ráadásul határozott saját akaratából tűnjön el az emberi faj a Földről.
Itt állunk a legaljasabb megkísértés előtt. És egyénileg mindenkinek csak saját magán múlik, hogy mibe adja beleegyezését. Mindegy, milyen külső kényszerítő erőket vetnek be, ahogy az oltás kötelezése idején is. Mindenkinek volt választása. És éppen ez a lényeg, mert nektek kell akarnotok. Jó döntést azonban csak a gondolkozó, vagy szívével jól látó emberek tudnak hozni. Ehhez kívánok mindenkinek sok szerencsét.
A húsevésről
Előre leszögezem, hogy senkit nem akarok semmilyen táplálkozásról lebeszélni vagy rábeszélni. Kérek szépen mindenkit, hogy azt egyen, amit akar, vagy jónak gondol. Itt mindössze néhány tévhitet szeretnék eloszlatni és érvelni az elvakult vega/vegán szekta támadásaival szemben, akik a húsevőket állatkínzóknak, bolygógyilkosoknak meg ki tudja, mi mindennek próbálják beállítani.
Fogadjuk el, hiszen tény, hogy az ember mindenevő. Ez egyértelmű a gumós fogazatunkból (általános iskola ötödik osztályos biológia: növényevők redős fogazat, húsevők tarajos fogazat, mindenevők gumós fogazat), emésztőrendszerünkből (hetedikes biosz: a növényevők emésztőrendszere sokkal hosszabb), előrenéző szemeinkből, pupillánk alakjából (növényevőknek vízszintes csík), de még múltunkból adódóan is. Ha nem így lenne, már rég ki kellett volna halnunk, hiszen az ember mindig, minden általunk ismert kultúrában evett húst – a tudomány mai állása szerint minimum 28000 éve (szerintem sokkal régebb óta, de ezt most hagyjuk).
Nem kell hozzá nagy ész, hogy belássuk: ha szembemegyünk saját természetünkkel, testünk működésével, abból semmi jó nem származik. Aki nem eszik húst, nem beszélve bárminemű állati eredetű táplálékról, annak garantáltan hiánybetegségei lesznek. Elsősorban vasból és fehérjéből lesz kevés a szervezetben. Nem vagyok táplálkozás szakértő, de feltehetően egy csomó másból is. Schirilla György, a híres-hírhedt hústagadó maga ismerte el, hogy táplálékkiegészítőkkel él (mindössze hatvan év jutott neki).
Részemről ezzel le is tudnám az egész témát, de olyan erős a propaganda, akkora hergelés folyik a téma körül, hogy az alábbiakban ész érveket igyekszem felhozni a leggyakrabban hangoztatott kampányszövegek ellenében.
Az egyik ilyen a gyilkolás. Természetesen meg kell ölni az elfogyasztásra szánt állatokat, mint ahogyan egyébként a növényeket is. Ne felejtkezzünk már el arról, hogy aki nem képes fotoszintézissel a saját táplálékát előállítani, az valamilyen másik élőlény elfogyasztásával képes csak fennmaradni. Ez van. Kemény, tudom, de nem én találtam ki. És ez még mind semmi, mert a meleg szerelmespároknak meg nem lehet közös gyereke. Kegyetlen egy világban élünk. Ezen a bolygón az a rend, hogy valahol rajta vagy a táplálékláncon. Ha szerencséd van, a csúcsán foglalsz helyet, de ez azt jelenti, hogy megeszed az alattad levőket. A növényevők legjobb tudomásom szerint mind zsákmányállatok.
Tegyük hozzá azt is, hogy az elfogyasztott állatok erre a célra lettek tenyésztve, magyarán meg sem születtek volna, ha mi nem akarnánk megenni őket. Ettől persze még rossz nekik, hogy megölik őket, de ha a természetben élnének, akkor meg zsákmányállatok lennének és a ragadozók falnák fel őket. A vadhús tekintetében talán hallottuk már a vadgazdálkodás kifejezést. Ez azt jelenti, hogy a vadásztársaságok számon tartják a vadállományt, és ha kevés az egyedszám, hagyják őket felszaporodni, ha meg sok, akkor levadásszák őket. Így tartják fent az egyensúlyt, ami maguknak a vadászoknak is alapvető érdekük.
Fel szokták hozni a húsmentesség mellett az egészséget is. Mint fentebb már kifejtettem, a húsmentes élet nem lehet az egészség záloga. Más kérdés, hogy ebben is meg kell találni az egyensúlyt, hisz nyilván aki húst hússal eszik, annak meg amiatt lehet egészségkárosodása. Tehát mégegyszer: az ember mindenevő. Nem ragadozó, vagyis nem kizárólag húsra van szükségünk, hanem megfelelő arányban mindenre.
Talán az egyik legfelháborítóbb hazugság a környezetvédelemre hivatkozni. Bocsánat, de aki azt állítja, hogy az állatok puszta léte környezetszennyező, az nem tudom, mit gondol a természet rendjéről. Maga az élet lenne környezetszennyező? A természet ártalmas a természetre? Aki ilyet állít, az hallja, amit mond??
Olyat is hallottam, hogy egyedül
a marhák több kalóriát visznek be, mint a teljes emberiség. Ebből levonták azt
a következtetést, hogy minél többen vannak a vegánok, annál kevesebb az éhezés
a világon. Nem tudom, mégis hogyan számolták ki, pontosan hány marhát tartanak
a teljes bolygón, ebből viszont ilyetén következtetéseket levonni finoman
szólva meredek. Ezen az alapon azt kellene javasolni az éhezőknek, hogy
menjenek ki füvet rágni, legeljenek le mindent a marhák elől és minden rendben
lesz. Könyörgöm, ember! Ezek a négylábúak teljesen mást esznek, mint mi. Tök
mindegy, mennyi kalóriát visznek be, azt nem előlünk eszik el, jesszusom. Mellesleg éhezés nem azért van, mert ne lenne elég táplálék, hanem mert egyenlőtlenül van elosztva. A fejlettebb országokban rengeteg élelem megy pocsékba, ami pont elég lenne a világ éhező felének.
Aztán azt is állítják, hogy az állattartás túl nagy földterületet igényel. Állítólag az állattartásra használt területek összmérete Ázsia területét teszi ki. Na most ismét érdekes kérdés, hogy ezt mégis hogyan is számolták ki. Némileg túlzásnak tűnik, de jóhiszeműen induljunk ki abból, hogy valós az adat. Akkor viszont nem az állattartással van a baj, hanem az emberi hülyeséggel. Ismét egy ötödikes tananyagra szeretnék rámutatni, ezúttal töriből: már az ókori rómaiak is alkalmazták a háromnyomásos földművelést. Ennek a lényege, hogy az élelemtermelésre használt földterületeket három részre osztották. Tavaszi és őszi vetésre, illetve az ugarra. Az ugart békén hagyták, legelőnek használták. A hármat pedig évről évre cserélgették, így nem merült ki a talaj, ráadásul az ugart folyamatosan trágyázták a jószágok, így a következő évben bőséges termést biztosított. Nem bonyolult, nem is újdonság. Ha így járnánk el, nem lenne külön állattartásra szánt föld mint olyan.
A vegánok kifogásolják az állattartásra fordított vízmennyiséget is. Hát, ha nem szennyeztük volna szét a tavainkat, folyóinkat, nem tüntettük volna el a gémeskutainkat, akkor nem lenne semmi probléma. Már ha ez valóban probléma. Azért ahol akkugyárakhoz van elég ivóvíz, hadd ne az állatok itatása legyen már a gond. Főleg vicces érv ez vegánok részéről, mert éppenséggel a növénytermesztés is tetemes vízmennyiséget igényel.
Szteroidok, hormonok, antibiotikumok: igen, ez valóban gond. Amennyiben hiper-szupermarketből vásárolsz húst. Ha magad tartod otthon a jószágot, akkor erről szó nincsen. Vagy ha olyan helyről szerzed be, ahol nem nagyüzemi állattartásból származó húst dolgoznak fel, vagyis kisebb hentesek, termelői piac, stb.
A húsos ételek vegán változata viszont a legnagyobb önbecsapás. Ha szabad akaratodból úgy döntesz, nem fogyasztasz húst, oké. De akkor minek eszel vegán hamburgert, vegán fasirtot meg vegán pacalpörköltet? Egyél akkor buggyantott céklát fermentált csicsókával, meg mit tudom én, miken élnek ezek az emberek. A normális ételeket hagyd meg azoknak, akik nem hamisítják meg őket. Ez csak egy tipp, hogy ne csinálj hülyét magadból, amúgy tényleg azt eszel, amit akarsz.
Azzal azért legyünk tisztában, hogy ez az egész vegánőrület is az új világrend agendájának a része – mint minden, ami ennyire extrém felkapott, erőltetett propaganda. Pláne ott kellene gyanúsnak lennie, amikor ujjal kezdünk mutogatni a húsevőkre, hogy ők a rosszak. Jusson eszünkbe a vírushiszti, amikor az oltatlanok meg maszk nélküliek voltak a rosszak, az elektromos autók erőltetése, hívei szerint a benzinesek a rosszak, vagy akár a melegpropaganda szószólói, akik szerint mindenki rossz, aki nem alél el az ő szabad szerelmüktől. Ezzel az agymosással próbálják elérni, hogy az emberek elfogadják a hagyományos élelemtermelés beszüntetését – a jelek szerint hál’ Istennek eddig nem sok sikerrel.
Természetesen a nagyüzemi állattenyésztés jelen formájában elfogadhatatlan, az állatok takarmányozása, a bánásmód, az egészhez való hozzáállás éppúgy, ahogy a monokultúrás növénytermesztés, az esztelen vegyszerezés, a génmanipuláció és a többi. De nem önmagában az állattartással van a gond! Amióta ember él a Földön, eszik húst. El kellene végre fogadni, fel kéne végre fogni, hogy ez így van jól. Ez a természet rendje.
Van még egy érdekes aspektusa a kérdésnek, amivel én eddig máshol nem találkoztam. Nyilvánvaló, hogy a hús jobban laktat: sokkal tovább bírjuk étkezés nélkül egy pörkölt, mintsem egy borsóleves után. A növényevő állatok legtöbbje folyamatosan enni kényszerül, mert a növényi táplálék jóval kevesebb energiával látja el őket, mint a ragadozókat a zsákmányaik. A lovak, a kecskék, a tehenek, a nyulak egyfolytában legelnek, gyakorlatilag másból sem áll az életük. Míg mondjuk a róka vagy a tigris hosszú ideig kibírja két táplálkozás között. Utóbbi két hétig is elvan, de pl. a fehér cápa egy jó kis óriásbálna-lakoma után másfél hónapra jóllakik. Az orvosi pióca akár egy-két évig is elvan két szippantás között.
Ha tehát az ember is növényevő volna, akkor semmi másról nem szólna a lét, mint hogy folyamatosan együnk. Hogyan is alakulhatott volna ki civilizáció, magas szintű kultúrák építészettel, művészettel, társadalmi berendezkedésekkel, tudománnyal, technológiával, a lelki fejlődésről, az élet értelmének kutatásáról már nem is beszélve. Teljes képtelenség volna. A húsevés kulcsfontosságú az emberi lét megtapasztalásaiban. Enélkül örökre alsóbb tudatszinteken ragadnánk és maga a létezés válna értelmetlenné. Ez a legfőbb üzenetem azok számára, akik a vegánságot erőltetik, amivel még felelősnek meg jóembernek is akarnak látszani.
Zárszóként pedig hadd idézzem fel Krisztus mesterünk idevágó tanítását. Szerinte ugyanis nem az számít, hogy mi megy be a szádon, hanem hogy mi jön ki onnan. Ezen kellene elgondolkodni, igazán ideje volna.
Pandémiaszerződés és egyéb nyalánkságok
Ha nem lenne véresen komoly, még viccesnek is lehetne tartani a tényt, hogy miközben alig két hónapnyira vagyunk a WHO szerződés aláírásától, a magyar közvélemény a pedofilbotrányon és egyéb – a szerződéshez képest – totálisan jelentéktelen ügyeken rágódik. Igencsak érdekes kérdés, vajon miért nem hallunk erről a szerződésről a fősodratú médiában egyáltalán semmit? Hogy lehet, hogy a magyar embereknek halványlila fogalmuk nincsen arról, hogy néhány hét múlva a legbrutálisabb diktatúra köszönt rájuk?
Illúzióink ne legyenek, a magyar kormány teljesen egyértelműen alá fogja írni ezt a diktátumot. De miről is van szó?
Először is néhány velős tény a WHO-ról.
- Az Egészségügyi Világszervezet élén egy orvosi végzettséggel nem rendelkező etióp kommunista terrorista áll, aki a saját népét tömeggyilkoltatta. Nem is mehet vissza a saját hazájába, mert amint beteszi a lábát, letartóztatják és halálra ítélik.
- Ezt az embert úgy ültették a székébe, hogy erről senki emberfiát meg nem kérdeztek. Eldöntötték, odarakták és kész. Tehát egy olyan személy fog kapni május végétől teljhatalmat az aláíró országok népei felett (ld. lejjebb), akit senki nem választott meg.
- A WHO-t több mint 80%-ban magáncégek finanszírozzák, elsősorban gyógyszeripari magánvállalatok. Nyilvánvaló, hogy a WHO intézkedések az ő érdekeik szerint történnek, hisz éppen azért öntenek dollármilliárdokat ebbe a szervezetbe, hogy azon keresztül saját üzleti érdekeiket erőteljesen érvényesítsék. Mi lehet jobb üzlet annál, mint hogy egy világdiktatúrával bíró szervezeten keresztül kötelezővé tetetjük a saját termékeinket?
És akkor most következzen pár apróság ezzel a láthatóan világjobbító szándékú szervezettel hamarosan érvénybe lépő szerződés tartalmából.
- Egy bizonyos világkormány alapjait szándékoznak letenni. Ez így benne van a szerződésben.
- A WHO felülbírálhatja majd a szuverén nemzetek egészségüggyel kapcsolatos döntéseit.
- Hozzáférhet majd minden egyes magyar állampolgár egészségügyi adataihoz.
- Az etióp terrorista egy személyben bármikor kihirdethet veszélyhelyzetet, mindenféle szakmai egyeztetés nélkül. Nem csak pandémia ürügyén teheti meg, hanem annak állítólagos veszélye esetén is. Magyarán hasraütésszerűen, amikor úgy dönt, hogy na most.
- Önkényesen dönthet majd arról, milyen egészségügyi intézkedéseket kell a magyar államnak kötelezően végrehajtania. Tehát hazánknak semmiféle beleszólása nem lesz abba, hogy a saját népünkön milyen vészhelyzeti intézkedéseket hajtat végre. Mindent lezárhat, vállalkozásokat tehet tönkre, kényszerolthat, gyakorlatilag bármit megtehet – egy senki által meg nem választott, orvosi végzettség nélküli tömeggyilkos.
- Ennek érdekében bevetheti a magyar rendvédelmi szerveket.
- Globális egészségügyi bizonyítványokat fog bevezetni.
- Ellenőrzési joga lesz a magyar nemzeti erőforrásaink felett.
Ezek mind szerepelnek a szerződésben, amit még egyszer leírom: május végén alá fog írni a kormányunk.
Annak ellenére, hogy a kormánypárt kifejezett médiakampányt folytat a nemzeti szuverenitásunk védelmében, úgy tűnik, sem őt, sem az ellenzéket nem zavarja, hogy heteken belül éppen ezt veszítjük el az ő hathatós közreműködésükkel.
Egyetlen képviselő szólalt fel csupán az ügyben (nem írom le a nevét, sem pártját, mert nem nekik akarok propagandát gyártani), arra kérve a miniszterelnököt, hogy ne írja alá ezt a szerződést. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy az ország első embere mindössze egy gúnyos röhincséléssel volt képes a felszólalásra válaszolni.
Mindezek fényében az alábbiakban rámutatok arra, hogy Klaus Schwab, a WEF (Világgazdasági Fórum) elnöke saját könyvében a következőket sorolja fel mint az új világrend elemei: egy világkormány, egy központi világbank, egy világvaluta, egy világhadsereg, totális robotizáció – ami által az emberi munka feleslegessé tétele, online távoktatás, depopuláció – azaz népirtás.
Továbbá a gyerekeket a család helyett az állam neveli fel, magánvagyon megszüntetése és a tulajdon államosítása, globális nagyvállalatok összeolvasztása az állami vagyonokkal, aminek köszönhetően a senki által meg nem választott nagyvállalatok fognak dirigálni. Egyébként is kifejtette már Schwab, hogy demokratikus választásokra semmi szükség, mert a mesterséges intelligencia úgyis megmondja, hogy kit választana a nép, szóval azt majd ők jobban tudják.
További általa leírt és közzétett terve az alapjövedelem, amelyet ugyebár a munkától megfosztott nép kénytelen lesz elfogadni, ám feltételeként teljes engedelmességet szabnak meg, egyébként pedig a létminimumon való tengődésre lesz elegendő. A klímavédelemre hivatkozva költséges beruházásokra kötelezik majd a lakosságot, ami anyagi ellehetetlenítéshez vezet.
A mezőgazdaságot teljesen felszámolják majd és egészségtelen műételeken fognak tartani bennünket. A mozgási szabadságot megszüntetik, a 15 perces városokat tilos lesz elhagyni. A transzhumanizmus nevében az embert a számítógéppel és robottal hibridizálják, ami az emberi identitás teljes megszüntetését jelenti. Teljes személyi kontrollt akarnak megvalósítani az emberek totális megfigyelésével, tehát magánélet és személyes szabadság egyáltalán nem lesz.
Az egészségügy terén a távgyógyítás és a folyamatos oltások uralnak le mindent, az alternatív gyógymódok, mit pl. a gyógynövények – meg ugye eleve az egészséges étkezés teljes felszámolása. Egy ilyen világban pedig már egyáltalán nem meglepő, hogy a művészet és a kultúra is teljesen be lesz szüntetve.
Ezek tehát a szintén senki által meg nem választott Klaus Schwab saját maga által leírt elképzelései a jövőre nézve, amit az igen nagy hatalommal bíró, a leggazdagabb vállalati vezetőket és legbefolyásosabb politikusokat tömörítő szervezetén keresztül végig kíván vinni. Mert ő úgy döntött, hogy ez lesz az emberiség jövője és kész.
Ha esetleg bármi párhuzamot vélnél felfedezni az állítólagos járványintézkedések és ezen tervek között, az természetesen csak a véletlen műve – ha mást gondolsz, nyilván konteós vagy.
És hogy igazán feldobjam a napodat, nézzünk meg ezek közül a filantróp tervek közül kettőt kicsit közelebbről. A központi világbank és a világvaluta bevezetése nagy erőkkel folyik a háttérben, illetve vannak országok, ahol már be is vezették, pl. India. A készpénz eltörléséhez szoktatás már a járvány alatt is elindult (fuj, vírusos – éppenséggel ezen elv szerint korlátozni kellett volna a kilincsek, korlátok, tömegközlekedési eszközök kapaszkodói, bevásárlókocsik, lift nyomógombok, levelek, csomagok, hivatalos papírok, bank-, csomag-, üvegvisszaváltó, jegykiadó automaták, önkiszolgáló kasszák és miegymás használatát is). Szemmel láthatóan igen erős propagandája van a bankkártyás (vagy mobilos) fizetésnek, mi több, egyre több helyen már el sem fogadnak készpénzt.
A cél a központi digitális valuta. Megtévesztő elnevezés, mert a jelenlegi kártyás fizetés is digitális. Csakhogy amit akarnak – és vélhetően hamarosan be is vezetnek – az egy olyan digitális pénznem, ami programozható. Most azt hagyjuk is, hogy egyetlen bankhoz fog tartozni az egész, tehát nem mehetsz máshová, ha valami nem tetszik. De a programozhatóság azt jelenti, hogy megszabhatják, hol költheted el a saját pénzedet, mire költheted el a saját pénzedet, és meddig költheted el a saját pénzedet, ugyanis le fog járni. Remélem, nem kell részleteznem, hogy ezzel vége is az emberi szabadságjogoknak mint olyan, és jöhet a kínai típusú szociális kreditrendszeren alapuló totális diktatúra.
A másik érdekesség az élelmiszerek kérdése. Az már a fősodratú médiában is meg lett szellőztetve, hogy Hollandiában, Németországban gazdatüntetések vannak. Talán arról is hallott már a nép egy része, hogy Olaszországban fizetnek a gazdáknak, ha nem művelik meg a földjeiket. Hogy most ezt sem igazán azzal a lendülettel kürtölik szét, mint mondjuk a vírushisztit, azt hagyjuk is. Óriási a felfordulás, mert be akarják szüntetni a szántóföldeket, és ezzel együtt a hagyományos élelmiszer-termelést. Hadd ne magyarázkodjak, hogy ez miért hatalmas probléma, nem csak a gazdák számára, hanem mindenkinek, aki szokott enni.
Az új világrend megvalósítói ugyanis azt találták ki, hogy az élelmiszernövényeket vertikális, azaz függőleges gazdaságokban termelik majd meg. Természetesen az ő cégeik, nyilván nem szabadpiaci verseny alapon. Ezt úgy képzelik el, hogy a növényeket a természettől teljesen elzártan, falak között termesztik, valamiféle fiókos szekrény-szerű berendezésekben, ahol egymás fölött nőnek majd. Talajjal soha nem találkoznak, hanem tápoldatos vízben növekednek, széllel, napfénnyel sem találkoznak soha, ehelyett mesterséges fényben tartják majd. Mesterséges intelligencia fogja szabályozni a hőmérsékletet, páratartalmat, vizet és minden egyéb tényezőt ebben a kártevőktől mentes, teljesen steril „gazdaságban”.
Én igazán nem értek a növénytermesztéshez, de mindez a paradicsomnál, paprikánál még úgy-ahogy elképzelhető, de hogy hogyan lesz így gabona, ad absurdum fán termő gyümölcs, azt nem igazán tudom elképzelni. Mindez semmiség ahhoz képest, hogy mégis mennyire lesz az így megtermelt növény táplálék? Mit is viszünk majd be a szervezetünkbe ezekkel a természettől hermetikusan elzártan – nyilván masszív génmanipulációval – nevelt valamikkel?
És akkor még nem is beszéltünk a műhúsról, ami aztán tényleg megér egy misét. Azok, akik azt gondolják, hogy így majd vegán létükre nyugodtan ehetnek húst, mert élő állatok lemészárlása nélkül állítják elő, azokat sürgősen ki kell ábrándítanom. Nos, a műhús előállításához kapásból vemhes állatokat kell leölni, és a még meg sem született magzat véréből tenyésztik ki a műhúst. (Ennyi erővel fel lehetne dolgozni a nem vemhes állatok húsát is, szóval van itt egy kis anomália, hogy akkor mi is ebben a jó.) Ha eddig még esetleg nem fogott el a rosszullét, akkor most figyelj.
A sejtek természetes és normális osztódóképessége nem elegendő ahhoz, hogy a műhús felfejlődhessen, ezért tumorsejtekkel tenyésztik ki. Tehát amikor majd a tányérodon műhús várja, hogy nekiess, jusson eszedbe, hogy egy nagy darab tumort készülsz felfalni. Jó étvágyat!
Így képzeli tehát el a senki által meg nem választott elit az emberiség jövőjét. Természetesen anélkül, hogy bárki felkérte volna őket rá, hogy fenekestül forgassák fel a világot. Aki nem látja, hogy ennek megvalósítása már nagy erőkkel zajlik, az vagy értelmi problémákkal küzd, vagy egyszerűen nem hajlandó meglátni, ami a szeme előtt történik.
De ne gondolja senki, hogy tehetetlenek vagyunk! Csak akkor, és csakis akkor vihetik véghez velejéig ember- és életellenes tervüket, ha mi tétlenül hagyjuk belesodorni magunkat. Tisztelettel kérek mindenkit, hogy legyen erre tudatos és önkéntesen semmiképpen ne vegyen részt a megvalósítás egyetlen aspektusában sem. Ne üljünk fel semmiféle klímahisztinek, vírushisztinek, ufóhisztinek, háborús hisztinek, sem más pánikkeltének. Ne oltassuk magunkat, szeretteinket semmivel. Ragaszkodjunk a készpénz-használathoz, a szántóföldjeinkhez, az egészséges élelmiszerekhez, és így tovább. Rajtunk múlik, és szó szerint a lét, hosszabb távon az emberi faj léte a tét.
A liberalizmus elmélete és gyakorlata
A liberalizmus a latin libertas szóra vezethető vissza, ami szabadságot jelent. Magyar nyelven tehát nagyjából a szabadelvűség szavunk fejezi ki a szó tartalmát, bár ez így megtévesztő lehet a történelmi Szabadelvű Párt miatt. Nem politikai fogalomról van szó ugyanis, hanem egy szemléletmódról, amely talán az élni és élni hagyni szlogenjével magyarázható a legjobban. Lényege tehát, hogy úgy élek, ahogy nekem tetszik, anélkül, hogy ezzel másnak ártanék - és mindenki másnak is hagyom, hogy ezt tegye. Békés egymás mellett élés, ezt jelenti a liberalizmus.
Nem akarok leuralni senkit, nem kényszerítem másokra a véleményemet, nem nézek le, nem bántok senkit azért, mert máshogy él vagy máshogy gondolkozik, mint én – cserébe engem is mindenki békén hagy. Teszem, amit jónak látok és elfogadom, hogy mások meg mást látnak jónak és aszerint járnak el. Mindaddig persze, amíg nem ártunk egymásnak. Nagyjából ez lenne a normális együttélés alapja.
Na már most. Habár a csapból is a „libsik” folynak, ezt a szemléletet a gyakorlatban megvalósulni emberi társadalmakban az égvilágon sehol nem látjuk.
A liberalizmus fogalmát ugyanis teljesen kicsavarták és eltorzították, a legkülönfélébb, egészen extrém devianciákat söpörték be a zászlaja alá, majd hangosan köpködni kezdtek mindazokra, akik nem alélnak el tőlük örömükben. Ez minden, csak épp nem liberalizmus – emlékszünk ugye, az az egymás elfogadásáról szól. De kit is fogadnak el a liberálisok a velük hasonszőrűeken kívül? Na ez az.
Amit ők liberalizmus alatt értenek, az nem más, mint a szabadosság végletes formája, amely nem tűr semmiféle kritikus hangot, ellenben kemény propagandát folytat saját ferdültségének népszerűsítésére, konkrétan erőlteti. (A Magyar értelmező szótár szerint a szabados jelentése: illetlen, féktelen, kicsapongó.)
Szeretném emlékeztetni az úgynevezett liberálisokat, hogy mielőtt elkezdtek volna hisztériázni azon, hogy őket nem fogadják el, addig el voltak fogadva. Tudom, nem száz százalékosan, mindig voltak gyűlölködők, de nem ez volt az általános. A nyolcvanas-kilencvenes években például elképesztő rajongótáborokkal bírt Elton John, Freddie Mercury, Boy Gerorge, Ricky Martin, Goerge Michael. Mindenki tudta róluk, hogy melegek (jó, utóbbi kettőről csak később derült ki), és ezzel együtt imádta őket a közönség, mert jó zenéket nyomtak, és az embereket ez érdekelte, nem a szexuális beállítódottságuk. Senkit nem zavart, hogy saját neműekkel bújtak ágyba. Senkit nem kellett érzékenyíteni. Nem vonultak az utcára tizennyolc pluszos mutatványokkal, hogy elfogadják őket.
Amit a jelenlegi úgynevezett liberálisok művelnek, az propaganda. Sokan azzal ellenérvelnek, hogy pl. a homoszexualitást nem lehet propagandával terjeszteni. Ez természetesen nem igaz – azok a fiatalok, akiknek még nem alakult ki a szexualitásuk, el vannak bizonytalanodva, keresik önmagukat, különlegesek vagy menők akarnak lenni, nagyon is jól manipulálhatóak e téren is.
Propaganda tehát a javából. (A Magyar értelmező szótár szerint a propaganda jelentése: valamely eszme, elmélet terjesztése, hirdetése. Valakinek, valaminek tervszerű népszerűsítése, hírverés, reklámozás.) Hogy ne lenne propaganda, amikor szimbólumokat választottak (pl. szivárványos zászló), szlogeneket hangoztatnak (love is love), nagy hírverésű nyilvános rendezvényeket szerveznek (pride), a legkisebb s így legbefolyásolhatóbb korosztályt célzó könyvet adnak ki (Meseország mindenkié), sztárokká avanzsálnak személyeket teljesítmény nélkül csupán a melegségük okán (erre nem is említek példákat, szerintem tudjátok), már befutott sztárokat állítanak az ügy mellé, beemelik filmekbe, sorozatokba, színdarabokba, folyamatosan foglalkoztatják vele a fősodratú médiát. Ha ez nem propaganda, akkor nem tudom, mi az.
És itt jön a pláne, mert ha újra felidézzük, mit jelent a liberalizmus eredetileg, akkor abba a propaganda pont nem fér bele. Emlékszel? Elfogadom a másikat és nem erőltetem rá a saját dolgaimat. Ezt jelenti a liberalizmus. Márpedig a propaganda pontosan azt jelenti, hogy valamire rá akarok venni másokat, konkrétan tömegeket. Félreértés ne essék, a propaganda önmagában nem rossz. Társadalmilag hasznos ügyeket is lehet propagálni, például egy közös érdek mentén alakuló összefogást, cselekvést.
A probléma azzal van, hogy devianciákat propagálnak, ráadásul a liberalizmus nevében. Azt állítják, ők csupán az elfogadásért küzdenek, holott teljesen nyilvánvalóan nem erről van szó. Divatot igyekeznek teremteni a devianciából. (A Magyar értelmező szótár szerint a deviáns: társadalmi normáktól /betegesen/ eltérő életmód, magatartás.)
Van, aki ezt létrontásnak nevezi, és van, aki nem érti, mi ezen a létrontás. Nos az, hogy olyan dolgot próbálnak a tömegekre erőltetni, ami nem csupán a társadalmi normáktól, hanem a természet rendjétől is eltér. A heteroszexualitás pl. nem azért vált társadalmi normává, mert valaki eldöntötte és akkor onnantól így kellett élni, hanem pontosan azért, mert egyébként is ez a természetes. Azonkívül ez biztosítja egy adott társadalom túlélését. Az a népcsoport, ahol nagyobb számban vannak homoszexuálisok és más szexuális deviánsok, az képtelen lesz reprodukálni magát, így idővel eltűnik a föld színéről. Ez ennyire egyszerű. Nem túlzás tehát az ide vezető út propagálását létrontásnak nevezni.
Bár magasabb perspektívából nézve a létet persze nem lehet elrontani, mivel minden, ami megnyilvánul, Istentől való, tehát tökéletes. Ettől még komplett népcsoportokat halálra ítélni, vagy mindezt szó nélkül hagyni már nem liberalizmus, hanem hülyeség.
Természetesen nem arról van szó, hogy akkor legyünk homofóbok. Ez egyébként is egy teljesen értelmetlen kifejezés, mert a homoszexuálisoktól való félelmet jelent. Márpedig senki nem fél tőlük, sokkal inkább ellenzi a terjedését, a kettő pedig köszönőviszonyban sincs egymással. Szélsőséges esetekben bizonyos személyek, csoportosulások üldözik a melegeket, gúnyolják, kirekesztik, vagy akár fizikailag is bántalmazzák őket, amitől minden jóérzésű ember élesen elhatárolódik.
Mint a legelején említettem,
egymás elfogadása, békén hagyása a normális együttélés alapja. Ezt jelenti a
liberalizmus. Márpedig pl. a melegek eddig is élhettek úgy, ahogy akartak,
senkit nem érdekelt. Úgyhogy igazán csodálatos lenne, ha a liberálisok a saját
eszméjük szerint élnének és nem dolgoznának – sok esetben akaratlanul is –
azon, hogy bármit másokra erőltessenek, pláne olyasmit, ami a társadalom felszámolódása
felé tereli az embereket.
Mi hajtja utcára a magyart?
Mi más, mint az agymosás. Hogy miért gondolom ezt? Nézzük meg csak a közelmúlt bicskanyitogató eseményeit, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül.
Hetesszeresére emelkedett az amúgy is túlárazott gázár, vele együtt az áfája is.
700 Ft egy liter benzin.
Egekben az infláció.
Az Euro 390 Ft.
A kórházban 2030-ra kapsz időpontot.
WHO-szerződés aláírva, az ország szuverenitása eladva.
Digitális állampolgárság elindítva, kínai mintájú megfigyelés, szociális kreditrendszer alapjai lerakva.
Az ország lakossága lecserélve filippínókra, kínaiakra, pakisztániakra. A magyar dolgozók lecserélve rájuk.
Az ivóvizünk elvezetve.
Mérgező akkugyárak mindenütt.
Multicégek zsákokban viszik ki a pénzt az országból.
Néhány család nevére van írva az egész ország.
A fákat, termőföldeket, zöldterületeket módszeresen irtják.
A magyar ipar és mezőgazdaság bezúzva, az ország a teljes kiszolgáltatottság állapotában.
A kizsarolt, kihazudott oltások halottjainak, károsultjainak száma az egekben.
Lakosságarányosan az egész világon nálunk van a legtöbb kovidáldozat.
Világrekorderek vagyunk korrupcióban, áfában is.
A környező országokban mindenütt alacsonyabbak az élelmiszerárak, miközben többszörös a fizetés.
Nem te döntöd el, mennyi krumplit vagy tejet vehetsz a saját pénzeden.
Az idegen vállalkozások milliárdos állami támogatásokat kapnak, míg a hazai cégeket eltapossák.
A magyar földek nagyrésze külföldi kezekben van.
Február 1-től bárki lecsukható, kisemmizhető, ha a kormányétól eltérő véleményének nyilvánosan hangot ad.
És ha már pedofília: a facebook szándékosan segíti a pedofilokat az áldozatok felkutatásában. Cukorhegy urat épp most veszik elő emiatt, amire csak hebeg-habog, mellébeszél. Valahogy erről itthon nemigen hallani semmit, a nagy gyermekvédők tömegei ellenére.
Na. Ez most csak így hirtelen. Pár apróság, ami miatt nem megy utcára senki. Nem agitál egyetlen influenzás sem a világon senkit. Ezek ilyen kis bagatell ügyek, amik nem érik el a szociálisan oly érzékeny közszereplők ingerküszöbét.
És mi miatt megy ki az igazmagyar?
Az internetadó miatt.
A nemzetközi felméréseken időről időre gyászosan lebőgő oktatási rendszerünk görcsös fenntartása miatt. A magyar tanárok miatt, akiknek áldásos kezemunkájának eredménye a társadalom általános műveltségének és gondolkodóképességének terén világosan megmutatkozik.
Na meg a kegyelmi botrány miatt.
Nem szeretném elbagatellizálni az abuzált gyerekek ügyét, de tényleg nem érezzük a dolgok egymáshoz viszonyított súlyát? Egyetlen szabadon engedett bűnöző miatt százötvenezer ember csődül utcára, a fentiek miatt meg egy sem? Nem furcsa ez egy icike-picikét? Nem lehet, hogy itt valami agymosásos manipulációs agitáció történik és nem valós tüntetés?
Nem lehet, hogy ezek a felturbózott ügyek csupán figyelemelterelések?
Hiszen mindeközben az össztársadalom jövője egyenesen sodródik egy népirtásos, totálisan kontrollált, nulla magántulajdonos, nulla magánéletes, nulla önálló véleményes, agychipelt, naponta oltott, műtápon tartott, emberi jogoktól megfosztott életellenes borzadályba.
Nézzük, erre a nem mindennapi megmozdulásra kik is csődítették össze a népet. Egy éjjel-nappal a homoszexualitást hirdető valóságsó szereplő, egy politikus vélt maszturbálását boncolgató videóval egyik napról a másikra befutó jutyúber, egy mobilvécé mögött szexelő, emberi fül számára tolerálhatatlan, zenének nem nevezhető valamit előadó suhanc. Akik csak úgy befutottak, mindenféle hátszél nélkül, mert ugye annyira tehetségesek. Mellesleg mind politikai érdekeltségekkel bírnak, de ennek persze semmi köze a sikereikhez.
Vajon ezek a gyerekekért annyira aggódó sehonnan jött senkik miért nem beszélnek arról, mit is tartalmaz a WHOszerződés? Hogy ezzel vége a magyar állam önrendelkezésének, beleértve az alaptörvényünket is? Ez talán nem fontosabb egy leheletnyivel, már csak a gyerekeink jövőjét tekintve is?
Gyerekvédelem, hm. Azok a tömegek hörögnek ezen, akik óvodás gyerekeik kezébe okostelefont adnak. Akik elfelejtik nevelni őket, és gyerekeik azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. Akik dzsúdóra, szolfézsra, különangolra, lovaglásra meg robotikára hordják, tévé vagy játékgép elé ültetik őket, csak ne kelljen foglalkozni velük. Akik azt sem tudják, hol járnak, kivel találkoznak, mit csinálnak a gyerekeik. Akik azzal akarják letudni a gyerekeiket, hogy mindent megvesznek nekik. Akik saját példájukkal képmutatásra, nyalásra, villogásra, szexcentrikusságra, nagyarcúságra tanítják a gyerekeiket. Akik bárkire rábízzák őket, fogalmuk sincs róla, hogy az illető kiféle, miféle, pedofil-e, ember-e, mert hisz ez a munkája. Na meg akik bolygógyilkosoknak tartják a gyerekvállalókat, és/vagy nyíltan hirdetik a szivárványcsalád intézményét, a genderideológiát és mindenféle társadalomellenes devianciát.
És elhisszük, hogy egy, azaz egy darab bűnöző odakint kószál. Aki tényleg most, tőlem tudja meg, annak jó reggelt: komplett pedofil bűnszervezetek hálózzák be a világot, akiknek az egyik leghasznosabb eszközük a már fentebb említett közösségi oldal, amin te folyamatosan lógsz és ezzel segíted a pedofília virágzását. Szóval nem csak hogy szabadon vannak az igazi bűnösök, hanem még te magad is közreműködsz a tevékenységükhöz.
Emellett a legelvetemültebb bűnözők nem csak hogy szabadon vannak, hanem ők irányítják a világot, ők döntenek tömegek életéről és sorsáról. Te pedig nem hogy nem mész az utcára ellenük hőzöngeni, hanem még aléltan tapsikolsz is nekik, korszakalkotó zseniknek tartod őket, megveszed a termékeiket és könyveiket, amiért technológiájukkal, ideológiáikkal megalapozzák a totális világdiktatúrát, ahol emberi jog mint olyan nem létezik.
Vajon mennyire fog érdekelni a gyerekek sorsa, amikor az állam majd szépen kiveszi őket a kezedből és születésüktől fogva fogja nevelni? Mert ezt akarják, nem tudtál róla? És arról, hogy már nagy erőkkel folynak a kísérletek a mesterséges anyaméhhel, a szülők közreműködése nélküli kvázi embertenyésztéssel?
Jót tesz az egészségnek a tájékozódás, a dolgok súlyának mérlegelése, a készen tálalt véleményekkel szembeni szkepticizmus. Azzal sem árt képbe kerülni, hogyan működnek a tüntetések, kik miért cserébe szerveznek be rá embereket, nekik mennyire van fogalmuk arról, miben is vesznek részt. Na meg hogy mennyit számított valaha bármilyen tüntetés, milyen más módjai vannak az érdekérvényesítésnek. Mondom, ez csak amolyan fintesztipp. Aztán mindenkinek lelke rajta.
Frissítés
Idézet Ernst Wolftól. „A világon jelenleg zajló legfontosabb projekt a digitális központi banki pénz bevezetésének előkészítése. Ez az első számú projekt, ami a háttérben fut, és amelytől mindannyiunknak el kell terelni a figyelmét. Nem szabad tehát tudnunk, hogy programozható pénz vár ránk, amely meghatározott célra szolgál, meghatározott helyhez lesz kötve, időben is korlátozott lesz, amely képes lesz egy társadalmi kreditrendszerhez kötni minket. Tehát mindezt nem kellene tudnunk, és ezért terelik el a figyelmünket nap mint nap.”
Idézet a Médiavadásztól. „Ne feledjük el, hogy ezek az emberek (t.i. ultraliberálisok) – ha ők maguk nem is tudnak róla – a világ alászállításán munkálkodnak. Nem egyszerűen az a helyzet, hogy bizarr, hagyományellenes véleményük van a világ dolgairól, de mi ezen hibáikkal együtt is elfogadjuk őket. Hanem arról, hogy vehemensen érvényre is akarják ezeket juttatni. Amit a nagytestvér ráadásul a háttérből nagy erőkkel támogat. A jópofi külső mögött ezek az emberek nyíltan vagy burkoltan gyűlölik és lenézik a hagyományokat, és mindazokat, akik védelmükre kelnek. (…) Világtalan alakok ezek, akinek nincs egy abszolút vezérlőelv az életükben. És ha mégis felcsillan az életük egy pontján, egyből nekimennek, hogy ne kelljen vele szembesülniük. (…) Éppen a mai modern liberális ember az, aki a legtávolabb áll attól, hogy a másik ember helyzetét érdemben megértse és megismerje. A legtöbb liberális azon túlmenően, hogy rettentően előítéletes, fájdalmasan beszűkült tudású is.”
Elon Musk projektjeiről
Elon Muskot döbbenetesen sokan látják zseninek, megváltónak, filantrópnak, az emberiség megmentőjének, meg még ki tudja, minek nem. Persze akadnak olyanok is, akik szerint maga az Antikrisztus. Előre lelövöm a poént: ez már némileg közelebb áll az igazsághoz. Nem, nem azért írom ezt, mert valamilyen politikai oldal bérence volnék, vagy mert nem vagyok kellően liberális, vagy mert valamilyen érdekem fűződik Musk lejáratásához.
Ez egy véleménycikk. Ha kíváncsi vagy arra, miért nem vagyok elájulva ettől az önzetlen világmegmentőtől, akkor az alábbi okfejtés neked szól. Ha elvakult Musk-fanatikus vagy, kifejezetten neked írtam, bár valószínűleg nem fog tetszeni. Csak arra kérlek, gondold át egy kicsit az alábbiakat.
Szóval. Emberünk elvileg okos, vagy inkább mondjuk úgy, hogy képzett. Ebben a bejegyzésben nem a szellemi kapacitásait szeretném elemezni, de lássuk be: attól, hogy valakinek van pár diplomája, ért mondjuk a programozáshoz és más dolgokhoz, még lehet sík hülye – ha megalomániáról, magamutogatásról, értelmetlen pénzégetésről, meggondolatlan beszólogatásokról, elkapkodott magánéleti vagy üzleti lépésekről van szó.
Tehát értelmi képességek tekintetében lapozzunk, és azt mondom, nézzük meg, milyen projektjei vannak ennek a környezetvédelemért és emberiség felemeléséért fáradhatatlanul dolgozó altruistának.
Az egyik a Tesla, ami ugyebár egy elektromos autókat tervező és gyártó cég. A klíma védelmében, természetesen, ugyan, mi másért? Nos, többször említettem már, hogy az elektromos autók és a környezetvédelem éles ellentétben állnak egymással. Ezúttal sem mennék nagyon bele, csupán röviden néhány magától értetődő alapvetés. Az elektromos járgányok akkumulátorai is – mint bármilyen más akksi a világon – csupán tárolni képesek az elektromos energiát, amit valamilyen módon meg kell termelni. Na és hogyan tölti fel bárki a világon az elektromos járgányát? Hálózatról. Tehát honnan van az áram? Fosszilis vagy atomerőműből. Ja, hogy napelem. Találd ki, miből gyártják a napelemeket! Fosszilis anyagokból, bingó. És akkor ne is menjünk bele abba, mekkora környezetterheléssel jár ezeknek a többszáz kilós akksiknak a tömeges előállítása, gyártása, mekkora az élettartamuk, mi lesz velük, ha hulladékká válnak. A rendszeres öngyulladásokról, megbízhatatlan hatótávokról és egyebekről ne is beszéljünk. NEM ebben van a jövő. Ami ebben van, az pillanatnyilag hatalmas üzlet, de már nem sokáig, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy nem is olyan szép a menyecske.
Musk másik nagy dobása az űr. Itt már olyan vizekre evezünk, ahol komolyan meg kellene kérdőjeleznünk emberünk mentális egészségét, és ezt nem szarkazmusból írom. Ha valaki tényleg azt gondolja, hogy terraformálni fogjuk a Marsot vagy bármelyik másik bolygót, és oda fogunk költözni, akkor nem igazán gondolta át ezt a dolgot. A Mars átlaghőmérséklete -60°C, de akad, ahol -140°C. Légkörének 96%-a szén-dioxid. Szén-dioxid, érted, amit itt most tűzzel-vassal üldöznek, mert fúúúj. Víz nincs rajta. Szerves anyag nincs rajta. Felszíne mindössze negyede a Földnek, az óceánokkal együtt értett teljes Földnek. Gravitációja harmada a bolygónknak. De ha még ez sem riasztott volna el, akkor idézek a wikiről: „A magnetoszféra hiánya és a rendkívül vékony atmoszféra nagy kihívás az élettel szemben; a bolygónak kevés a hőátvitele a felszínén, a napszél bombázása és az atmoszferikus nyomás alacsony volta miatt a víz nem képes folyékony halmazállapotban maradni. A Mars közel (vagy teljesen) halott geológiailag; a vulkanikus tevékenység vége látszólag megállította a vegyi anyagok és ásványi anyagok újrahasznosítását a bolygó felszíne és belső területe között.”
Az emberi test, valamint az összes állat és növényfaj (tehát a táplálékunk is) a földi viszonyokhoz lett tervezve, vagy ha ebben nem hiszel, a Földdel vagyunk kompatibilisek. Sokkal távolabb a Naptól, mínusz száz fokban, oxigén nélkül, víz nélkül, életre alkalmas talaj nélkül, a földi légkör védelme nélkül nem tudom, hogyan élhetne ott emberi lény. Vagy mégis miféle technológiával gondolja bárki is mindezen körülmények kiküszöbölését? Te komolyan el tudod képzelni, hogy a Marson élj? Ha igen, akkor őszintén sok sikert. Kérlek, vidd magaddal Elont és a többi pszichopatát is, nagy szívességet tennél a Földnek. Köszi!
A teljesség igénye nélkül már csak a legfincsibb csemegét említem meg, a Neuralinket. Ez egy agyba ültethető chip. Kérlek, állj meg itt most egy kicsit az olvasásban, és gondolt ezt át!
Gondol,
gondol,
gondol,
gondol,
gondol.
Az agyad a tested vezérlőközpontja. Nem csak a gondolkodásért, a memóriáért, a bejövő ingerek feldolgozásáért felelős, hanem a teljes tested, az összes szerved működéséért is. Távirányítású eszközökről meg már hallottunk, igaz? Szóval Elon szerint ő van annyira jóképű és megbízható, igazmondó és jóakaró, hogy te egészen nyugodtan bízd rá az agyadat – ezzel a gondolkodásodat, memóriádat, a bejövő ingereid feldolgozását és a teljes tested működését is. Ennek a filantrópnak vagy valamelyik elvtársának a világ másik felén – vagy akár a Marson, ki tudja – csak egy gombnyomásába kerül, és te máris mondjuk megkínzol valakit, mert ezt a parancsot kapta az agyad, ami felett már nem csak te rendelkezel. Vagy éppenséggel leáll a szíved, amikor a gazdi így kívánja. Hát nem megéri, hogy nem kell teló a netezéshez, eleve benne lesz a net a fejedben? Ki tud ilyen lehetőségnek ellenállni?!
Tudom, persze tök jó lesz, hogy bénák fognak újra mozogni, meg vakok látni. Hát kell is valami hatásos beetetés, hogy lemondj az agyadról. Mielőtt konteós vádak érnének, gyorsan megjegyzem, hogy a WEF (Világgzazdasági Fórum) berkeiben már többször teljesen nyíltan elhangzott, hogy milyen jó is lesz, amikor majd mindenkinek a fejébe belelátnak, és mondjuk pontosan fogják tudni, hogy egy dolgozó éppen a munkájára koncentrál vagy pont a kollégája meztelen testéről fantáziál. Eskü ezt mondták, nem én találom ki. Hát, tényleg irtó klassz lesz, máris érezzük a gondolatrendőrség leheletét a tarkónkon. És nem csak tudni fogják, mire gondolsz, hanem irányítani is képesek lesznek. Pontosan tisztában lesznek minden testi működéseddel: mikor szexelsz, mikor menstruálsz, mikor sírsz, mikor félsz, mikor szarsz (elnézést), mindent. És bele is tudnak nyúlni bármibe, nem győzöm hangsúlyozni.
Szóval csak tessék, lelked rajta, ha még mindig az emberiség megmentőjének tartod Muskot. Ha annyi eszed van, hogy rá bízod az agyadat, akkor úgysem vesztesz sokat. Vicc volt. Amúgy de, ezen csak veszíthetsz, végzetesen.
Musk személyéről meg annyit, hogy ő is ugyanabban a keltetőben lett nevelve, mint Merkel, Putyin, Orbán, Trudeau, Macron, Gates, Zuckerberg és a többiek. De ha ez sem győzne meg, akkor az a költői kérdésem lenne, szerinted honnan lett ennek az Elonnak ekkora vagyona? Tudom, zseni meg minden, na de azt látjuk, hogy óriáscégeknek is évtizedek, néha generációk kellenek ahhoz, hogy így felfussanak. Musk meg csak úgy felbukkant egyik napról a másikra a semmiből és puff, hirtelen a világ leggazdagabb embere. És nem egy céget ismertünk meg, hanem egy személyt. Te tudod, ki a BMW vezérigazgatója? Vagy a mittudomén, Tinderé? Netán a Twitteré ki volt korábban? Vajon miért nem? És őt miért ismered?
Hogy lehet, hogy az az ember, akiről ez a nárcisztikus pszichopata a cége nevét lopta, aki forogna a sírjában, ha ezt tudná, nevezetesen Nicola Tesla élete nagy részében szegény volt? A wiki szerint 23 találmánya és kutatási területe volt, ezek közül a legfigyelemreméltóbb a nullponti energia hasznosítása. Ennek segítségével bárki bármilyen mennyiségben juthatna ingyen energiához. Tesla azt akarta, hogy ez az emberiséget, az egyes embereket szolgálja, de milyen érdekes, valamiért nem engedték neki, hogy ezt elkérhesse. Kivetették a társadalomból, lejáratták, bolondnak nézették. Magányosan halt meg, titkosügynökök garmadával a nyomában. Halála után az FBI azonnal lefoglalta az összes tanulmányát, legtöbbjét titkosította és ma sem tudni róluk semmit.
Amúgy meg neki – mármint Nicolanak, természetesen – köszönhetjük a rádió feltalálását, a nagyfrekvenciás generátorokat, az áram vezeték nélküli továbbítását, az elektroterápiás készülékeket, a hírközlő berendezéseket, többek között.
De Elon, hát ő a maga hagymázas hülyeségeivel és nagyotmondásaival csak úgy dollármilliárdos lesz a semmiből, mert olyan ügyes. Aham. Mit is talált fel? Nagyjából semmit, mert elektromos autó már létezett – éppen pont Tesla már közel száz éve megcsinálta – , amúgy a Tesla cégbe is csak beinvesztált, de nem az övé. Műholdak, rakéták már léteztek, ő csupán túltolta kicsit a dolgot és már szinte nem látszik a csillagos ég, amúgy az is csak a megfigyelésről szól, köszi, Elon. A PayPalt nem ő találta ki, csak megvette, a tömegközlekedést annyira sikerült megreformálnia, hogy épített egy kemény három kilométeres alagutat, az agychip meg úgy elmebeteg gondolat, ahogy van. Ja, és a Twittert is csak megvette.
Miért van az, hogy egy csomó tehetséges ember találmányát eltaposták, sokakat közülük ki is nyírtak, korszakalkotó, valóban az emberek felemelkedését segítő találmányok vesztek el nyomtalanul a semmiben. De Elon annyira zseni, hogy őt nem tiporja el senki, helyette soha nem látott pénzt raktak alá, hogy nyugodtan megmenthessen minket. Milyen érdekes! Pont most, amikor kendőzetlenül hirdetik a technokrata világdiktatúrát, a kínai mintára működő digitális személyazonossággal megvalósuló totális kontrollt, az emberi jogok, a magánélet és a szabadság végét, a transzhumanizmust.
Mi más is menthetne meg minket mindettől, mint a Twitter felvásárlása, az agyi chip, vagy a mindent ellepő műhold-hadak? Most komolyan. Embertömegek hiszik el, hogy ezek az eszközök fognak minket megmenteni. Elonnak hála majd boldogan élünk a kis oxigénpalackunkkal a hátunkon, a távirányítású agyunkkal a Mars egyik kráterében, földalatti csövekben közlekedve, évente nyolcszor beoltva génterápiával. Meg vagyunk mentve!
Légy szíves, gondolkozz már egy kicsit!
Gondol,
gondol,
gondol,
gondol,
gondol.
Milyen jövő vár ránk, ha Elon kis projektjei megvalósulnak? Te szeretnél egy olyan világban élni? Szerinted a megváltók a semmiből felbukkanó milliárdos tech-zsenik? Jézus talán arra tanított, hogy csak agychippel juthatsz a mennyek országába? Isten szerinted elcseszte, Musk kijavítja az emberi testet? Isten a Földet is elcseszte, de Musk majd életet teremt nekünk a Marson? Biztos ez? Ha nem is hiszel Istenben, komolyan azt gondolod, hogy jó irányba halad a Musk-féle irány?
Gondol,
gondol,
gondol,
gondol,
gondol.
A fenti gyakorlatot ismételd minden reggel és este, aztán fokozatosan egyre gyakrabban. Meglátod, milyen jót tesz majd. Mindent bele.
Téli depresszió
Életmentő tudnivalók autó adásvételhez
A szokottnál prózaibb téma kerül most terítékre. Saját rossz tapasztalataim sarkalltak rá, hogy megosszak pár buktatót, amivel nagyon rá lehet fázni, ha használt autót ad el vagy vesz az ember. Hogy ne járj úgy mint én, az alábbiakra érdemes fokozottan odafigyelni.
Természetesen adásvételi szerződést kell kötni, ezt mindenki tudja. Csakhogy az előre gyártott önátírós nyomtatvány az aláírást nem másolja át! Az aláírásnak szánt helyen nem önátírós a papír. Nagyon figyeljünk oda rá, hogy mind az eladó, mind a vevő, mind pedig a két tanú mind a négy példányt külön-külön írja alá.
Fontos azt is tudni, hogy nem minden formanyomtatvány felel meg a tartalmi követelményeknek. A jelenleg hatályos jogszabály szerint a szerződésnek nem csupán a jármű és a szerződő felek adatait kell tartalmaznia, hanem pl. azt is, hogy az adásvétel visszterhes. Ez azt jelenti, hogy nem ajándékként kerül az autó az új tulajdonosához, hanem pénzösszeg ellenében.
A személyi igazolvány szám mellett azt is fel kell tüntetni, hogy az a személyi igazolvány száma, ugyanis akár más okmánnyal is igazolható a személyazonosság. Természetesen abban az esetben azt az okmánytípust kell feltüntetni, aminek a számát beírtuk.
A lakcím mellett a lakcímkártya számát is fel kell tüntetni.
Ha bármi probléma van az autó műszaki állapotával, esetleg sérülések vannak, azt mindenképp írjuk bele a szerződésbe.
A másik fél és tanúja személyes adatainak valódiságáról a megfelelő igazolványok ellenőrzésével győződjünk meg.
Talán nem mindenki van tisztában vele, hogy nem csak a vevőnek van bejelentési kötelezettsége (15 nap), hanem az eladónak is (8 nap). Az eladó a bejelentést megteheti ügyfélkapun keresztül is, ehhez azonban be kell szkennelni az adásvételi szerződést és három napon belül bírálják el. Személyesen azonnal megkapjuk az igazolást a bejelentésről.
A vevőnek mindenképpen érdemes betartania a határidőt, máskülönben több tízezres büntetésre és az autó forgalomból való kivonására számíthat!
A hivatal csak akkor fogadja el bármelyik fél bejelentését, ha a szerződés minden tartalmi követelménynek megfelel. Máskülönben visszadobja és csak a másik fél közreműködésével lehet megoldani a problémát. Ám ha az illető nem partner, akkor nagy a gond. Ezért nagyon figyeljünk oda a követelményekre!
Az eladó számára azért fontos a helyesen megírt/kitöltött szerződés, mert különben nem tudja bejelenteni az eladást és a nevén marad az autó – amíg a vevő is be nem jelenti a vásárlást. Ha ilyen helyzetben a vevő matrica nélkül autópályázik, fizetés nélkül parkol, netán bűncselekményt követ el a nevünkön levő járművel, akkor nagyon nehéz lesz bizonyítani az igazunkat.
A vevőnek azért fontos a megfelelő szerződés, mert különben nem tudja a nevére íratni az autót. Ha az eladó nem elérhető vagy nem működik közre, akkor van egy autónk, ami papíron nem válhat a saját tulajdonunkká. Tehát nem is adhatjuk tovább például, nem vonathatjuk ki a forgalomból, nem köthetünk rá biztosítást, márpedig anélkül nem vehet részt a jármű a forgalomban, stb.
Fontos tudni, hogy ha olyan helyzet áll elő, hogy az egyik fél nem tudja igazolni a vásárlás/eladás tényét, a másik fél viszont bejelentette azt – ezt a jármű szolgáltatási platformon, röviden JSZP-n keresztül ellenőrizhetjük, ha van ügyfélkapu hozzáférésünk – akkor a Kormányhivataltól kérhető igazolás a tulajdonosváltásról. Amit kérnünk kell: adatszolgáltatás tulajdonjogi változásról. Mindenképpen írassuk rá a másik fél adatait is, hogy a hatóság az illetékes személyt keresse helyettünk a jármű ügyében. Az adatszolgáltatás díja 1250 Ft, ami helyben kifizethető.
Amivel még nem árt tisztában lenni, az a kellékszavatosság. Ha vásárlás után probléma merül fel az autó állapotával kapcsolatban, azt kell figyelembe venni, hogy nyílt vagy rejtett hibáról van-e szó. Nyílt hiba az, amit megfelelő szemrevételezés során észre lehet venni, pl. külső sérülések, nem működő lámpa, stb. Akár észrevette a vevő a vásárláskor, akár nem, a nyílt hibát úgy veszi a jog, hogy a vásárló elfogadta azt. Ezért alaposan nézzük meg, mit veszünk, mert nyílt hiba esetén nincs helye reklamációnak.
Rejtett hibánál azonban lehet élni a kellékszavatossággal, de csak akkor, ha a hiba a vásárlás idején is már fennállt, függetlenül attól, hogy az eladónak volt-e róla tudomása. Kereskedésben vásárolt autó esetében a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy vásárláskor még nem állt fenn a hiba. Ha viszont magánszemély az eladó, akkor a vevőnek kell bizonyítania, hogy a hiba már a vásárlás idején is fennállt. A kellékszavatosság ideje egyébként kereskedés esetén 2 év, magánszemélynél 1 év.
Nem jogos az olyan hiba miatti reklamáció, ami a jármű korából, állapotából adódóan várható volt.
Az eladó nem válik automatikusan a vevő ingyenszerelőjévé, sem autókölcsönzőjévé. Ha vásárlás után keletkezik probléma, ahhoz az eladónak semmi köze nincsen. Aki használt autót vásárol, az legyen tisztában vele, hogy előfordulhatnak problémák. Nézze meg, hogy mit vesz, akár egy megbízható szerelőt is vigyen magával.
Mindenképpen vegyük figyelembe az emberi tényezőt! Nevessen ki bárki nyugodtan, de olyannak adjunk el, olyantól vásároljunk nagy értékű vagyontárgyat, aki szimpatikus. Ránézésre normálisnak tűnik, rendezett, értelmesen és legalább minimális tisztelettel, kulturáltan beszél. Nem terel, nem nyomja a sódert, nem dumál mellé, nem próbál érzelmekre hatva zsarolni, stb.
Eladónként azonnal fejezzük be a tárgyalást, ha elhangzik a mennyi az alja? kérdés, ami nem tisztességes és nem alap az alkudozáshoz. (Maximum kérdezzünk vissza: miért, mennyi a teteje?) Ne hagyjuk magunkat hülyére venni nem létező problémák „észlelésekor”.
Vevőként rendszám alapján nézzünk rá a JSZP-n. Győződjünk meg róla, forgalomba van-e helyezve a jármű, nem áll körözés alatt, volt-e esemény a kártörténetében. Feltétlenül ellenőrizzük, hogy a hirdetésben szereplő információk valósak-e. Amennyiben kardinális területen eltérést tapasztalunk, gondolkodás nélkül dobjuk. A személyes megtekintéskor tapasztalt eltérés a hirdetés és a valóság között szintén tiplit jelent!
Mi jártunk úgy, hogy ötven kilométert utaztunk egy autó személyes megtekintéséért, esetleges megvásárlásáért. A helyszínen derült ki, hogy többért adja a tulaj, mint ami a hirdetésben szerepelt és nem is volt hajlandó engedni belőle! Ilyen esetben akkor sem kell az autó, ha akár meg is érné a magasabb árat (messze nem erről volt szó, sőt). Egyszerűen nem kultiválom, ha palimadárnak néznek.
Végül pedig ne dőljünk be a csak itt, csak most hülyítésnek! Ha ma eladó az autó, akkor holnap is az lesz, kivéve, ha közben megveszik. Futottunk bele olyan hirdetésbe, ahol az eladó azt állította, csak aznap eladó, ha nem viszik el, inkább megtartja. Hagyjuk már! Ugyanígy a vevők is: csak ma tud érte jönni, döntsem el gyorsan, hogy odaadom-e a kínált – szemtelenül alacsony – összegért. El ne higgyük az ilyet! Eladóként is, vevőként is találunk mást, akit érdekel és akinek holnap is jó. Soha ne kapkodjuk el, ne hagyjuk, hogy meggondolatlan döntésre kényszerítsenek!
Legyünk nagyon észnél. Sajnos rengeteg csaló van, akik a naiv, autó adásvételben járatlan emberek kárára nyerészkednek. Megtekintésre, szerződéskötésre lehetőleg vigyünk magunkkal olyasvalakit, akinek nagyobb tapasztalata van, határozottabb kiállású, pontosan tudja, mire kell figyelni.
Rikítózöld önáltatás
Jó embernek lenni jó dolog. A legtöbben valójában jók akarunk lenni. Csak van egy aprócska bökkenő. Igazán jónak lenni kimondottan fárasztó és kényelmetlen, meg abszolút nem is trendi. No meg, ha van pénzed, kényelmet akarsz, de közben meg jó lelkiismeretet is. Nos, semmi gond, mert van egy tökéletesen fogyasztóbarát megoldás! Nem kell olyan nagyon jónak lenned, elég, ha csak annak látszol mások és még önmagad előtt is. Néhány drasztikusnak tűnő, valójában inkább csak költséges változtatás a felszínen, és máris teljesen elmerülhetsz a valósan megélhető élményben, hogy
te bizony jó ember vagy.
Teszel a bolygóért. Talán meg is mented. Ennek az illúziónak tehát van némi ára, hisz a felszínes jóérzéseket mindig meg kell fizetni. Viszont sokkal egyszerűbb könnyen szerzett pénzt kiadni, mint őszinte önmunkával valóban jobb emberré válni. Ha valakit a látszat is tökéletesen boldoggá tesz, ugyan miért is fáradozzon mással?
Oké, szóval miről is beszélek? Itt vannak ezek a nagyon trendi zéróvészt öko-bio vegán emberek, akik blogolnak meg vlogolnak, posztolnak és szelfiznek arról, hogyan oldják meg a hétköznapjaikat környezetbarát(nak tűnő) módon. Legújabb divat szerint berendezett lakásukban fél köbméteres műanyag kávégépük mellett mesélnek arról, hogy ők már bizony csakis fém szívószállal szürcsölik a látte máccsátót, a sminkjüket mosható textildarabkákkal súrolják le a fejükről, mindenhová tömegközlekednek és csuprokkal járnak kurkumát meg chia magot vásárolni a szatócsboltba. Becsületükre legyen mondva, legalább bevallják, hogy nem hajlandóak mindenről lemondani, évi egy repülőút hozzátartozik a teljes élethez, nekik is kell nyaralniuk valahogy. Mondom, nem átlagkeresetű emberekről van szó.
Drága jóhiszemű embertársaim! Önmagukat zöldnek gondoló pénzes mucikák! Gondolkodjatok el egy pillanatra, legyetek szívesek! Ti nem tesztek mást, csak felültök egy marketingkampánynak. Ugyanolyan konzumidióták vagytok, mint eddig, csak másféle – jóval drágább – termékekre tértetek át. Az igazi az lenne, ha képesek lennétek önmérsékletet gyakorolni és nem vásárolnátok össze minden sz*rt, amit elétek raknak azzal, hogy ez zöld.
Tudjátok, kik a legkörnyezetbarátabb emberek? A szegények. Minél csóróbb valaki, annál kevesebbet fogyaszt. A kevesebb vásárlással kevésbé járulsz hozzá a gyárak szennyokádásához, a munkások kizsigereléséhez, a politikusok zsebében landoló adóbevételekhez, a hulladéktermeléshez, a pazarláshoz, a tudatos elévüléshez.
Én nem tartom magam kifejezetten környezettudatos embernek. Nagyon sok mindenre egyszerűen azért nem költök, mert nem futja rá. A legfontosabb, hogy mindig meglegyen minden alapszükséglet: étel, ital, tisztító- és tisztálkodószerek, rezsi. Néha költeni kell ruházkodásra, gyógyszerekre, tanulásra, közlekedésre. Időnként váratlan kiadások adódnak, mint mondjuk egy elromlott háztartási eszköz vagy egy orvosi ellátás. Ha ezen felül marad valami, abból lehet művelődni, szórakozni, kirándulni.
Annyi azonban biztosan nem marad, hogy olyan abszolúte felesleges dolgokra költsek, mint mondjuk egy kávégép. Ott van a régi kotyogós, egyszerű, mint a faék, filléres mutatvány. Többszáz (vagy több ezer?) éve feltalálták, nagyon nem tud mi elromlani rajta. Nem értem, miért nem elég jó az embereknek és mi a bánat veszi rá a népet, hogy sokszázezer forintos masinákkal főzzön magának kávét. Én mondjuk már gyerekkoromban is utáltam a Maci kávé ízét, azóta sem élek a feketelevessel. Látjátok? Nem járulok hozzá, hogy Afrikában méltánytalan körülmények között tengődjenek a kávéföldek napszámosai.
Nő létemre azt se nagyon értem, miért kell az arcot színesre mázolni. Minek kell agyontetováltatni magatokat? Miért kell műköröm, műmell, műhaj, műszempilla? Miért kell akkora ügyet csinálni az öltözködésből? Miért kell folyton cserélgetni a ruhákat, cipőket, táskákat, ékszereket, kiegészítőket? Miért kell parfüm, szőrtelenítés, füllyukasztás, egyéb lyukasztás, alakformáló, fogfehérítés, szemöldökszedés, kéthetente fodrász? Miért nem vagytok elég szépek önmagatok számára úgy, ahogy vagytok? Nem kell környezetvédőnek lenni, csak elővenni a jobbik eszedet: jó vagy úgy, ahogy vagy. Kell egy alapvető szépségápolás, de ne essünk már ennyire a tudatipar csapdájába! Tök fölösleges az egész.
Értetlenül állok a jelenség előtt, hogy mindig mindent le kell cserélni, csak mert van szebb, újabb, modernebb, okosabb, gyorsabb, vagy ha arra ugrasz: környezetbarátabb. Mi például nem nagyon vettünk új bútort soha, leszámítva két puffot az előszobában. Berendezésünk nagy része családi örökségből van, vagy ajándékba kaptuk olyanoktól, akik viszont lecserélték őket szebbre és modernebbre. Mi teljesen jól elvagyunk ezekkel a bútorokkal, eddig (15 év alatt) nem kellett lecserélnünk semmit, jól bírják. Lehet, hogy jártak már nálunk olyan vendégek, akiknek nem elégítettük ki kényes ízlését, őszintén sajnálom. (Ja, nem.)
Nyaralni belföldre járunk, mert ennyit tudunk megengedni magunknak, és már ez is hatalmas dolog. Minden évben más városba látogatunk el, ahol van nagyobb strand a gyerekek kedvéért, de mindig gondot fordítunk arra is, hogy a hely fontosabb kulturális értékeit megismerjük, illetve ha van olyan – lehetőleg – tudományos interaktív kiállítás, ami hasznos lehet a srácoknak, akkor azt sem hagyjuk ki. Sokat tanulnak így, megismerik a hazájukat és jól érezzük magunkat mindig. Repülőn még egyikünk sem ült soha életében. Többször megkapták már kis „barátaiktól”, hogy mi milyen csórók vagyunk, amiért nem járunk ki „horvátba”, amiről egyébként azt sem tudja, hol van a térképen. Ha nem vagyunk valakiknek elég menők, őszintén sajnálom (az illetőt).
Autóval közlekedünk mindenhova. Benzinessel! Kettő is van a családban!! Igen, mi vagyunk a bolygó gyilkosai. Semmiképp nem szeretnék belemenni az elektromos autók nagyságrendekkel hatalmasabb környezetkárosító hatásaiba, inkább arra szeretnék rámutatni, hogy a tömegközlekedés egy jó kis illúziója a környezettudatosságnak. Mi a jobb? Ha átgondoltan autózom, amikor valóban szükséges (mert drága a benzin) – vagy ha kétpercenként jön a metró, tízpercenként a villamos, a busz, a troli és a korlátlan bérletemmel összevissza szédelgek, mint a mérgezett egér, mert csak.
A szatócsboltokkal viszont egyetértek és teljes vállszélességgel támogatnám is – ha lenne. Elhiszem, hogy Budapesten minden utcasarkon van egy, itt nálunk nem létezik. Olyat is hallottam, hogy csomagolás nélkül is hatszor drágább ott minden, mint máshol. Mondom én, hogy látszatzöldnek lenni drága mulatság. Vajon miért nem kötelezik a gyártókat nagyobb kiszerelésekre, lebomló csomagolásokra, vagy ami még jobb lenne: a nagy bevásárló központokat a szatócsbolt-működésre? Nem hiszem, hogy nagyon sokból tartana megoldani. Főleg ha azt vesszük, a vírushelyzet idején milyen hipp-hopp meg tudta oldani minden üzlet a plexizést meg a többi baromságot.
Persze, most másra mutogatok ahelyett, hogy tudatosabban vásárolnék, aham. Nem is a hatalmasok mutogatnak folyton ránk, hogy mindenért mi vagyunk a hibásak, mert rosszak a vásárlási szokásaink. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy
kikérem magamnak a vádaskodást!
Nem vagyok hibás azért, mert a nehezen megkeresett pénzemből megveszek valamit, amit boltban árulnak és valós szükségleteimet fedezi! Nem én kértem, hogy minden kis falatot külön csomagoljanak, nem én kértem, hogy mindent műanyagba tegyenek, nem én kértem, hogy nyomjanak tele mindent egészségtelen vagy egyenesen mérgező adalékokkal, nem én kértem, hogy a világ másik feléről hozzanak ide olyan termékeket, amik itt is elkészülhetnének vagy megteremnének. És végképp nem én kértem, hogy tudatos elévüléssel gyártsák a termékeket, hogy hülyítsenek be mindenkit a mindig újabb fejlesztésekkel és divathullámokkal, hogy műanyaggal árasszanak el mindent, hogy totál felesleges termékekkel traktálják az embereket! Ahogy azt sem kértem, hogy minden fát irtsanak ki, minden zöld területet építsenek be, hogy az óceánokba öntsék a hulladékot és hogy eltapossanak minden olyan találmányt és kezdeményezést, ami kiváltaná a környezetkárosító technológiákat!
Szóval rendben, hogy az ember a maga részéről tegyen meg mindent, de a környezetszennyezésért elsősorban nem a lakosság a felelős!
Van itt még néhány tévhit, amit el kellene oszlatni. Mint például a húsevés, ezzel együtt az állattenyésztés démonizálása. Arra hivatkoznak, hogy a nagytestű állatok, mint a szarvasmarha vagy a sertés tartásához rengeteg takarmányt kell termeszteni, ami területeket foglal el. Ez egyrészt azért sántít, mert önmagában a földműveléssel nem lenne semmi gond. Inkább szántóföldek legyenek mindenfelé, mint bűzölgő gyárak, veszélyes vegyszereket okádó üzemek. Másfelől a haszonállatokat nem feltétlenül kellene takarmányozni, elég lenne legeltetni őket, ahogyan régen is tették. Egészségesebb lenne, mert ezeknek az állatoknak a kukorica és más kultúrnövényből készült takarmány nem a természetes tápláléka.
Hivatkoznak a tehenek által eregetett metángázra is. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy állatfaj puszta természetes biológiai működése veszélyezteti a környezetet? Ez nyilván valami bugyuta vicc.
De leginkább azt kérdezném meg a vérmes húsellenesektől, hogy mit gondolnak: ha nem tartanánk állatokat, létezne-e műtrágyamentesen termesztett növény? Léteznének-e bőrtermékek, vagy azokat is szintetikus anyagokkal helyettesítenénk? Egészségesebb lenne-e a tejtermékekben levő kalciumot, a tejben és húsban levő fehérjét mesterséges étrend-kiegészítőkkel helyettesíteni? Egyáltalán: mennyivel lenne egészségesebb egy olyan világban élni, ahol a biológiai sokszínűség több faj tetemes állományával lenne kevesebb?
Nem az állattartással van a baj, ami az emberiség számára a neolitikum óta minden létező kultúrában meghatározó túlélési stratégia, hanem annak jelenlegi formájával, ami valóban megdöbbentő. De ne öntsük már ki a gyereket a fürdővízzel együtt!
Felőlem tényleg mindenki azt csinál, ami jólesik neki. Én magam sem eszem igazán húst, csak nagyon keveset, elvétve. De vannak biológiai tények. Az emberi faj mindenevő. Gumós fogazatunk és emésztőrendszerünk, valamint történelmünk alapján is egyértelmű. Aki „csak” vegetáriánus, az is hiánybetegségekkel küzd, ha csak nem visz be étrend-kiegészítőkkel fehérjéket, vasat és egyebeket. Aki azonban vegán, tehát semmilyen állati származékú élelmet nem visz be, arra egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy nem normális. Aki sem húst, sem tejet, tejtermékeket, sem tojást, sem halat, de még csak mézet sem eszik, az tényleg a saját sírját ássa. Vagy nyeli az egyébként állati eredetű tablettákat, akkor viszont nem értem, hogy mire jó az egész cirkusz. Épp olyan látszatvegán, amilyen látszatzöldek a papír fülpucit használók.
Arra meg már végképp nem találok jelzőt, aki a kutyáját, macskáját vegán étrenden tartja. Ezek ragadozó állatok. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Kábé olyan szinten vagyunk, mit a Hülyék paradicsoma c. filmben a jövő emberei, akik víz helyett valami zöld löttyel locsolták a takarmányt, mert az elektrolitot tartalmaz. Aztán persze nem termett meg semmi.
További zöld tévhitek a ledes és egyéb „energiatakarékos” izzók, a házak hungarocellezése, a műanyag ablakok, az akkumulátoros elektronikai eszközök, a napelemek és szélkerekek, az újrahasznosítás, a lebomló zacskók, a bambusztermékek és még nagyon hosszasan lehetne folytatni. Igen, ezek mint hülyeségek. Azért, mert azt a téves elképzelést keltik az emberekben, hogy lehet ugyanúgy folytatni a korlátlan és értelmetlen fogyasztást, csak pár terméket le kell cserélni. De ez nem igaz!
Hiába használunk energiatakarékos izzókat, ha az éjszakát világosabbá ledezzük, mint a nappalt. Hiába szigetelünk – műanyaggal – , ha közben hatszor több gép megy a lakásban folyamatosan, egész álló nap. Ha meleg a házad nyáron, ültesd körbe fákkal, ennyi az egész. Szebb is lesz, a lelkednek is jobbat tesz, nem csak a pénztárcádnak meg a bolygónak. A megújuló energiába nem megyek most bele, egy külön értekezést lehetne róla írni, a lényeg, hogy messze nem termelnek elég energiát, nem tárolják azt, veszélyeztetik a madarakat, erdősávokat vágnak ki miattuk, stb.
A fő természet- és környezetkárosítók a gyárak, az ipari tevékenység, a nagy tengerjáró hajók, a repülőgépek, a hadászat. Ezekre a kisembereknek vajmi kevés hatásuk van. Hiába mondják, hogy a vásárlási szokásainkkal befolyásolhatjuk a gyárakat, ez nem teljesen igaz. Abban esetleg befolyásolhatjuk őket, hogy mit termeljenek, de hogy hogyan, azt aligha. Márpedig amíg a jelen technológiákkal, szemlélettel és szándékokkal működtetik a gyárakat, addig nem lehetsz elég környezettudatos. Hacsak le nem válsz teljesen a társadalomról, elvonulsz az erdőbe és abból élsz, amit a természet ad – beleértve az ágyékkötődet, vagy bármit, amit magadra veszel (lehetőleg meleg éghajlaton próbálkozz). Már ha hagyják neked egyáltalán, mert még ezt is erősen kétlem. De mindaddig, amíg csak egyetlen terméket is megvásárolsz, ami futószalagról gördült le – legyen az bambuszból vagy újrahasznosított akármiből – , addig bizony aktívan részt veszel az ipari szennyezésben. Akár tudatában vagy, akár nem, akár belátod, akár nem.
Tehetsz ellene? Nehezen tudom elképzelni.
Ennek az egész rendszernek meg kell dőlnie. Igen, a teljes berendezkedésnek, amelyik a klímahisztit is kitalálta és ezerrel működteti, hogy bevezethesse a világdiktatúráját. Nem véletlenül hajaznak a jóemberkedésre. Ezt dobták be a vírushiszti alatt: ha nem oltatsz, nem maszkozol, nem maradsz otthon, másokat veszélyeztetsz. A menekülthiszti alatt: ha nem nézed jó szemmel a tömeges bevándorlást, idegengyűlölő, fajgyűlölő rosszember vagy. A meleglobbi alatt: ha nem nézed jó szemmel az abnormalitás erőszakos térhódítását, homofób rosszember vagy. A háborúshiszti alatt: ha nem érzel mélyen együtt az ukrán „menekültekkel”, szívtelen rosszember vagy; ha többet vásárolnál az ársapkás termékekből, mások elől veszed el.
Ezzel manipulálnak, mert jó ember akarsz lenni. És ez nagyszerű. Legyél jó ember. Csak ne legyél manipulálható. Ennyi lenne az egész.
Ha szebb, tisztább, élhetőbb világot akarunk, ki kell venni a hatalmat azok kezéből, akik már nagyon régóta vezetik abszolút a másik irányba.
Nem látod, hogy te nem vagy érték a szemükben?
Őket nem érdekli sem a te jólléted, sem a természeté. Ami azt illeti, ők kifejezetten gyűlölik a természetet és az embereket. Téged is. Mert istenellenesek, a természet pedig maga Isten. Benned is Ő munkálkodik. Ezért módszeresen mindent megtesznek a természet ellen és az emberek ellen, megfelejtkezve arról, hogy ők is ugyanúgy részei a nagy egésznek, Istennek. Most éppen pont a bolygóvédelem álcája mögé bújva kapcsolnak turbó természetpusztításra. Ahogyan a vírushiszti alatt hozott intézkedések éppen a „járvány" terjedését segítették elő (ha lett volna valódi járvány) és akkora hazugság volt az egész, hogy rájuk kellett volna szakadnia az égnek, ugyanúgy a klímaintézkedések is pontosan az ellenkező irányba visznek: sokkal károsabbak, mint az eddigiek. És pont ugyanakkora hazugság az egész.
Klímaváltozás? Globális felmelegedés? Azt harsogják, hogy az idei nyár volt minden idők legforróbb időszaka. Álljunk már meg egy pillanatra! Először is: honnan tudják? Nem rendelkezünk „minden idők” hőmérséklet-adataival. Másodszor: senkit nem zavar, hogy amíg nálunk nyár van, addig a bolygó másik felén tél? Harmadszor: senki nem emlékszik, hogy júliusig folyamatosan szakadt az eső és meg lehetett fagyni? Hogy amikor végre valami nyár-szerűség kezdődött volna, akkor meg három-négynaponta jött egy eső és teljesen lehűlt a levegő? Hogy az idei nyár augusztus második felére esett? Senkit nem zavar, hogy egyre hosszabb időszakokat kell kifűteni? Hol a frászkarikában van az a fene nagy felmelegedés?!
A bolygó átlaghőmérsékletét nem is lehet kiszámítani, mert a Föld több mint kétharmada víz. A szén-dioxid nem okozója, hanem kísérője a melegedésnek. Korábbi felmelegedések idején – mert voltak már párszor a Föld történetében – sosem megelőzte, hanem követte a szén-dioxid szintjének emelkedése. A felmelegedés egyébként mindig is virágzó kultúrákat hozott létre, mert bőségesebb a termés, nem kell védekezni a hideg ellen és általános jólét köszöntött be az általunk ismert történelemben eddig minden alkalommal. Mi meg 2030-ra – hat év múlva itt van ám – várjuk a világvégét.
Nem célom lekicsinyelni a problémát, tényleg szörnyen elszennyeztük a környezetünket. De egyrészt nem kell pánikolni, nem lesz világvége 2030-ban sem. Másrészt nem az a megoldás, hogy eljátsszuk az ökogurut a nyilvános platformokon, okoskodunk olyan dolgokról, amiről józan paraszti eszünket félretéve fogalmunk sincs, csupán szajkózzuk az „okosok” hazugságait.
Végképp nem szolgálja a megoldást a népességcsökkentés, ugyanis nem vagyunk túlnépesedve. A népirtás ötletét azt hiszem, nem kell minősítenem, pedig pont ezen dolgoznak nagy erőkkel és sikeresen hozzá is láttak. Az pedig, hogy a bolygó miatt ne vállaljunk gyereket, egyenesen szembe megy a természet és a szív törvényeivel. A magam részéről minden párnak azt tanácsolom, a szívükre hallgassanak. Ha a szívükben nem érzik a késztetést a gyerekvállalásra, akkor tényleg ne legyen. Ha viszont őszintén, tiszta szívből szeretnék, akkor legyen gyerekük. Ha tízet, akkor legyen tíz. Csak szívből vágyják, ne elméből. Ennyit kérnék. Köszönöm.
A környezeti problémákra (is) a megoldás az illúzióból való ébredés lesz. Ha tömegesen tudatára ébredünk, hogy kik és mit művelnek velünk és a világunkkal, akkor nekik elkerülhetetlenül annyi lesz. A jó hír pedig az, hogy éppen ezek az erők igencsak belehúztak az ébresztésbe. Akkora sebességre kapcsoltak, hogy akinek 2030-ig nem esik le, az nem ezen a bolygón él. A teljes népesség észreveszi majd, hogy minden de minden intézkedés módszeresen ellene van. Ez biztos. Akkor menniük kell. És szép lassan elindul majd egy új berendezkedés végtelen Tesla ingyen-energiával, buja természettel, bőséggel, szeretet alapú irányítással. Ott találkozunk.
(Én megmondtam.)
Abszolút rendezettség
Gazdasági válság, környezeti válság, világjárvány, háborús helyzet, élelmiszerhiány, energiaválság, migrációs válság… Ezeket halljuk nap mint nap. Valóban ilyen nagy a baj? Veszélyben vagyunk? Tönkretehetjük a bolygót? Szerintem nem. Miért gondolom így?
Természetesen vannak globális problémáink. Mindig is voltak. Ezek azonban erősen el vannak túlozva, nagyrészük mesterségesen van generálva, és olyan is akad köztük, ami valójában nem létezik. Hogy miért riogatnak bennünket folyamatosan, annak megvan a maga oka, most nem erről lesz szó. Hanem arról, hogy nem kell félnünk.
Megdöbbentően gonosz tervek vannak ellenünk, de ahogy a mondás is tartja: ember tervez, Isten végez. Nem egy véletlenszerűen összepuffant világban élünk. Bármerre nézel a természetben, elképesztően összetett, minden apró részletében precízen megalkotott rendszereket látsz. Akár az atomok finomhangolt, kifogyhatatlan energiával működtetett szerkezetét nézed, akár egyetlen sejt bonyolult gépezetét, nem beszélve az emberi test felfoghatatlanul leleményes rendszeréről vagy a legkülönbözőbb élőlények pontosan egymásra hangolt működéséről, hogy a világűr rendszereit vagy a fizika kikezdhetetlen törvényeit már ne is említsem: azért itt valami sokkal hatalmasabb rendezőelv jelenlétét lehet kitapintani annál, mint amit csak úgy el lehetne rontani. Pláne nem egy olyan kis lényecskének, ami ennek a rendszernek csak része csupán.
Ha hozzáteszem azt is, hogy meggyőződésem szerint a fizikai valóság – valószínűleg a Földdel és mindenféle létformájával együtt – öröktől fogva létezik és örökké létezni is fog, akkor tényleg nincs min izgulni. Persze nem kell ezzel egyetérteni, nyugodtan higgyen mindenki akár az ősrobbanásban, akár a bibliai értelemben vett teremtésben. Én azért gondolom ezt, mert ha elfogadjuk egy magasabb rendezőelv (legyen most Isten) létét – márpedig a tények igencsak ezt mutatják – , akkor neki öröktől fogva léteznie kell. Máskülönben őt is egy magasabb rendezőelvnek kellett volna létrehoznia, de akkor ennek a magasabb rendezőelvnek kellene öröktől fogva léteznie, különben őt is egy még magasabb hozta volna létre. Ennek természetesen semmi értelme nem volna. Kell lennie egy eredőnek, amiből az abszolút minden létrejött. Ha ez a forrás nem lenne öröktől való, akkor nem lehetne forrás. Remélem, ez így érthető. Habár emberi ésszel nehéz, ha nem lehetetlen felfogni a végtelent.
Egyébként a megértés csak elmemunka. Ahol most tapogatózunk, az már olyan terület, ahol egy ponton túl az elme helyett a szív segíthet az úton. Hogy ezt hogyan kell csinálni, arra alighanem mindenkinek magának kell ráéreznie. Nem állítom, hogy én már olyan nagyon profi lennék ebben. De elmével is viszonylag messzire el lehet jutni, ha kellően nyitott az az elme, ám alkalmas detektálni a baromságot is.
Szóval ha képesek vagyunk akár csak logikai alapon elfogadni Isten létét és örökkévalóságát, akkor már nem is olyan nagy ugrás a fizikai lét örökkévalóságának elfogadása. Mert ha ő öröktől fogva van, akkor miért várt volna a teremtéssel egy bizonyos időpillanatig? Eltöltött volna egy örökkévalóságot azzal, hogy csak úgy van, aztán egyszer hopp, úgy döntött, most már teremtek egy világot? Persze nem fejthetjük meg Isten szándékait vagy „észjárását”, de sem logikai alapon, sem szívből érezve nekem nem tűnik valóságosnak, hogy így lett volna. Isten maga a teremtés, nem lehet különválasztani a kettőt. Ez az ő játéka, a természete, nem tud nem kiáradni magából. Hisz ő maga a szeretet, a szeretet pedig folyamatosan ad, vagyis teremt.
Ha pedig akár csak a játék kedvéért elfogadjuk a gondolatot, hogy a fizikai világ is öröktől való, akkor a Föld is lehet az. Korábbi írásomra visszautalva, ahol azt latolgattam, hogy talán az egész teremtés a Földért és a rajta élő létformákért, elsősorban az emberért van, felvetem a lehetőségét, hogy a Föld mindig is létezett. És mindig is létezett rajta számtalan életforma – nem egyik a másikból kialakulva, hanem párhuzamosan egymás mellett. Hogy a lélekszikrák megtapasztalhassanak mindenféle életet és végül visszataláljanak a forráshoz. Ez lenne az élet célja nem csak szerintem, hanem például az ősi keleti filozófiák szerint is. Biztos vagyok benne, hogy sok más eltaposott hitvilág is így tartotta, mint mondjuk az eredeti magyar, amíg bizonyos vezetőink tűzzel-vassal ki nem irtották, de ez egy másik történet.
Tehát végül eljutunk a végkövetkeztetésemhez: ha a Föld öröktől fogva létezik, akkor örökké is fog létezni, akárcsak az emberi faj. Nem hiszem, hogy attól kellene félnünk, hogy kiirtjuk magunkat vagy akár az egész bolygót. Bármilyen hatalmasnak is tartjuk jelenleg a fajunkat, erre semmiféle módunk nincsen. A rész nem pusztíthatja el az egészt. Károkat okozhat, akár nagyobbakat is, ezt elismerem. De végül a teljesség helyreállítja magát.
Hadd emlékeztessek újra a természet precízen kidolgozott rendjére. Ha ilyen tökéletesen van összerakva minden apró részlet, el tudod képzelni, hogy csak úgy el lehessen rontani? Olyan törvényei vannak a létnek, amit nem lehet megkerülni, kijátszani, megúszni semmiféle módon. Olyan helyreállító mechanizmusok vannak beleépítve mindenhol, mint például az ember immunrendszere. Igen, az ember ettől még meghalhat betegségekben, mert a korlátozott tudatával korlátozza a teste öngyógyító képességét is. De a Föld tudata nincs korlátozva, mögötte maga a teremtő áll a teljes mindentudásával. A Földnek az ember nem a rákbetegsége, hanem a gyermeke. Egy szülő pedig a gyermekét végtelenül szereti és ellátja mindennel, akkor is, ha az a kis huncut nem megfelelően viselkedik. Legfeljebb rácsap néha a hátsójára, ha másból nem ért.
Szabad akaratot kaptunk, ami tényleg szó szerint azt jelenti, hogy megtehetünk bármit. Ha ahhoz van kedvünk, komplett népeket irthatunk ki akár, vagy biomokat tüntethetünk el a föld színéről tokkal-vonóval. Ez azért van nekünk mindannyiunknak megengedve, hogy saját tapasztalatból jöjjünk rá, mi vezet a forrás felé és mi nem. Ami összhangban van vele, az afelé visz, ami nem, az is, csak rázós kerülőutakkal. Durván zanzásítva ez a lényeg. Nagyon sok embernek természetesen esze ágában sincs ilyen brutális kárt okozni másoknak vagy a természetnek. Ők valószínűleg megtették már korábban, csak nem emlékeznek rá. Csupán az van mélyen a szívükbe írva, hogy ilyet sose tegyenek. Mások viszont még most tartanak itt, ki kell próbálniuk, hogy az ő szívükbe is beíródjon. Muszáj megtenniük, máshogy nem jutnak felismerésre. Így tehát teljesen rendben van ez is. Mindig voltak és lesznek olyanok, akiknek épp most kell ezt a tapasztalatot megszerezniük. Többek között ezért is érezzük ilyen gyötrelmesnek ezt a földi létet.
Csakhogy van egy jó hír is. Be vannak építve bizonyos korlátok. Megtehetünk bármit, ez igaz. De az ember nem mindenható. (Nem véletlen, hogy mindenhatóság csak a legmagasabb tudatszinten jár, hisz igen veszélyes lenne.) Szabadságodban áll arrább tenni a Himaláját, sok sikert hozzá. Nem véletlenül van ott, ahol. Ha át tudnánk tenni, a bolygó egész rendjét felborítanánk. Van, amit ideig-óráig meg lehet tenni, de egy ponton túl nem engedi tovább a létezés. Elon Musk műholdjai sorra potyognak le vagy tűnnek el. Nincs rá magyarázat, mert a fizika általunk ismert törvényei szerint fent kellene maradniuk. Nem fognak. Ha ez a jóember megvalósíthatná a tervét, a több tízezer műholdjától gyakorlatilag nem látnánk az eget. Nem fog megtörténni. Az űrrakétái eddig úgy ahogy vannak komplett kudarc. Mondjuk elég nevetséges, hogy bárki komolyan gondolja a Mars kolonizálását, de ez megint egy másik történet.
Népirtásokkal, rabszolgasággal, véres diktatúrákkal, kultúrrombolásokkal, testi és mentális mérgezésekkel tele van az általunk ismert történelem is – és még csak sejtelmünk sincs azokról a letűnt korokról, amikről az iskolában nem tanítottak. A Föld és rajta az ember azonban mégis létezik, talán öröktől fogva. Bizonyos ókori vagy régebbi civilizációk helyszínein műszerekkel mérhető a radioaktív sugárzás, ami réges-régi atomháborúk nyomát őrzi. A Föld és rajta az ember mégis itt van. A pusztító birodalmak nagyobb távlatokból nézve mind viszonylag hamar letűntek, hogy egy időre átadják a helyüket a konstruktív erőknek, majd újra felbukkanjanak. Ez a földi élet rendje.
A természet életösztöne, mérhetetlen életereje ember által kiirthatatlan. Még betonon, aszfalton is képesek növények kihajtani. Elnéptelenedett utak vagy lakótelepek pár év alatt burjánzanak a növényektől. Bizonyos inváziónövények fajai szinte bárhol képesek megjelenni és elképesztő gyorsasággal nőnek, szaporodnak. A természetes vizek bármitől megtisztítják magukat. Vannak bizonyos vízi mikrobák, amik konkrétan kosszal táplálkoznak. Most még persze nem látszik, mert ha gyorsabb ütemben szennyezünk, mint az öntisztuló képesség, akkor meg is van az eredménye. De ez nem lesz mindig így. És akkor csodálatosan helyreáll a rend. A természet folyamatosan megújul, visszabillen az egyensúlyi állapotába. És nem is csak földi tényezők játszanak ebben szerepet, hanem például a Nap is a kitöréseivel. Mondom: hihetetlenül összehangolt rendszer, sokkal hatalmasabb nálunk, bármiből képes regenerálni önmagát.
Ez amúgy teljesen logikus is. Hiszen ha valóban a Földért van az egész létezés, amelynek oka, hogy otthont adjon az emberi létnek, akkor nem pusztulhat el. Ez a végtelenül precíz és bonyolult rendszer miattunk van, értünk lett létrehozva. Nem fogja Isten csak úgy hagyni, hogy lerágjuk. Nem fog egy másik bolygót vagy univerzumot teremteni. Miért is tenné? Itt van ez, a maga legteljesebb értelemben vett tökéletességében, értünk, nekünk.
Ez az üzenetem azoknak, akik bedőlnek a klímahisztinek, akik azt hiszik, hogy egy vírussal vagy vakcinával ki lehet irtani az emberiséget, vagy bedőlnek bármilyen más félelemkeltő narratívának. Nincs mitől félnünk! A világban rend van. A gonoszságnak megvan a maga helye a teremtésben. Mindenkivel csak azt lehet megtenni, ami benne van a sorsában, mást lehetetlen. A sorsunk pedig értünk van, minket terel a forrás felé, ezért amire nincs ráhatásunk, azt fogadjuk alázattal és szeretettel. Egészen biztosan minket szolgál. Amire van hatásunk, arra pedig igyekezzünk pozitívan hatni. Ami a legnehezebb: helyesen különböztessük meg a kettőt.
A mostani világhelyzet szerintem
elsősorban az összefogásra tanít bennünket. Könnyű rámondani, hogy nincs
ráhatásom. Csakhogy együtt nagyon is van ráhatásunk! Elég komoly leckét fogunk
kapni abból, hogy megtanuljunk újra közösségben gondolkodni a saját kis
pecsenyénk helyett. Megérett rá a világ, a társadalom legkisebb egységeiben is.
Ha magunktól nem teszünk meg valami fontosat, a sors rákényszerít. Ez történik
most is, mindig. Úgyhogy tényleg minden a legnagyobb rendben van. Nincs itt
semmilyen válság, csak a forrástól való eltávolodás válságát éljük. Az pedig
bármikor orvosolható.
A teljesség Földje
A magam részéről sosem voltam ufós, nem is érdekelt a téma. Nyitott gondolkodóként azonban igyekeztem nem kategorikusan kizárni olyan eshetőségeket, amelyekre nincs rálátásom. Egyetlen érv volt, ami számomra az idegenek létezése mellett szólt. Nem tudtam elképzelni, hogy a világ felett uralkodó erők hogyan máshogyan lehetnének képesek ekkora mérvű következetes gonoszságra az emberiséggel és a Földdel szemben, ha maguk is emberi, földi lények lennének.
Aztán találkoztam néhány nagyon érdekes – tudományos – ténnyel az univerzum finomhangoltságával, a földi élet kialakulásának esélyeivel kapcsolatban. Korábban már említettem, annak az esélye, hogy egy Föld-szerű, azaz baktériumokénál magasabb életforma kialakulásához megfelelő bolygó létrejöhessen, rendkívül kevés. A Föld mégis kialakult, mi itt vagyunk. Azt hiszem, ezzel meg is valósítottuk azt a szinte nulla esélyt. Nem is találunk más hasonló bolygót, aminek mondjuk ne homogén legyen a felszíne, hanem a Földéhez hasonló változatosságot mutasson. Persze az univerzum elvileg végtelen, de ezt nem tudhatjuk biztosan, szóval számomra pillanatnyilag lehetetlennek tűnik, hogy még egy lakott bolygó létezzen a világon, már amin baktériumoknál fejlettebb élet létezik.
Ha ebbe belegondolunk, elképesztő annak még csak az eshetősége is, hogy az egész teremtés, a komplett fizikai univerzum értünk van! Lehet, hogy az egész azért lett létrehozva, hogy a Föld létezhessen, rajta mindenféle életforma kialakulhasson, eljussunk az emberi létig és végül visszatérjünk a forráshoz. Miért ne lehetne így?
Miért is lenne szüksége a teremtőnek más lakott bolygókra, földönkívüli létformákra? Itt mindent megtapasztalhatsz: az atomi, ásványi léttől egészen az istenemberig. Az úgynevezett evolúció sosem fogja meghaladni az emberi fajt, mert nincs szükség fejlettebb fajokra. Az emberi létezésben már kódolva van az istenné válás, mi kell ennél több?
Emberi testben itt, a Földön megtapasztalhatsz bármit, de tényleg szó szerint bármit. Élhetsz a legcsodálatosabb aranykortól a sötét középkoron át terrorizmuson, kapitalizmuson, technokrácián, császárságon, természeti népen, demokrácián keresztül bármilyen társadalomban. Élhetsz erdei remeteként vagy egy mamutváros legnyüzsgőbb közepén. Lehetsz láncra vert rabszolga vagy multimilliárdos, lehetsz világsztár vagy névtelen senki, élhetsz röghöz kötve vagy örökös vándorlásban, lehetsz vezető vagy alávetett. A lehetőségek száma végtelen.
Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Ez a színház pedig bármilyen szerepet kioszt neked, amit csak szeretnél kipróbálni, megélni. Hisz végső soron ezért vagyunk itt: megtapasztalásokat szerezni. Itt pedig aztán kapsz belőle bőven.
Még a díszletek is a legváltozatosabbak. Játszódhat a darabod hegyekben vagy síkságon, vízközelben vagy a szárazföld belsején, örök hóban vagy sivatagban, buja növényzet közt vagy kietlen pusztában, szigeten vagy kontinensen, faluban vagy városban, harmóniában vagy káoszban, elmaradott vagy fejlett környezetben, bármilyen helyszínen.
Éppen ezért a multiverzum létét is erősen megkérdőjelezem. Mi szükség lenne párhuzamos világokra, amikor itt, a Földön is adott minden. Ez a bolygó a végtelen lehetőségek tárháza. Egy hatalmas színpad, ahol bárki bármit megélhet és szabadon haladhat az útján.
Nem állítom, hogy ki van zárva az ufók vagy a multiverzum létezése, de mi van akkor, ha tényleg nincs más? Csak a Föld és mi. Mi van, ha minden csak értünk van? Hogy itt élhessünk a fizikai világban, tapasztaljunk és visszataláljunk?
Persze felmerül akkor a kérdés,
hogy mi szükség végtelen – vagy legalábbis beláthatatlanul nagy – univerzumra
ezért az egy bolygóért. Nos, talán azért, mert az emberben igen sok potenciál
van, képes a fizikai tér egyre nagyobb területét szemrevételezni. Mégis mi
lenne, ha eljutnánk a végére? Találnánk egy univerzum táblát, alatta illetékteleneknek belépni tilos
feliratot? Vagy lenne egy fal, amin nem jutunk át? Elképzelhető, hogy a fizikai
testben létező ember számára a fizikai valóságnak végtelennek kell tűnnie. Mert
az ember már csak ilyen, mindig tovább akar jutni, mindig többet és többet akar
(amíg csak vissza nem talál végül).
Visszakanyarodva pedig az elején felvetett érvre, miszerint emberi lények bizonyára nem lennének képesek ekkora gonoszságra: sajnos de. Az emberi létben a potenciál végtelen, mindenféle irányban. Igen, lehetőségünk van végtelenül gonosznak, emberellenesnek, Föld-ellenesnek is lennünk, ha éppen ezt szeretnénk megtapasztalni. A következmények természetesen nem maradnak el sem az okozókra, sem másokra nézve, de mindennek megvan a maga rendje és minden létezőnek a létjogosultsága, különben nem létezhetne.
Amit a mi tudatunk gonoszságként értelmez, az is a létezés rendjéhez tartozik és megvan a maga szerepe a világban. Nem azért vagyunk itt, hogy örök kéjmámorban éljünk. A nehézségek és küzdelmek a fizikai lét értelmének alapját képezik, mindenkire nézve. Nincs, nem is volt és soha nem lesz ember a Földön, aki megspórolhatná. Ezek megélése a tapasztalatszerzésünkhöz tartozik, sok esetben ösztönző ereje van.
Elkalandoztam, a lényeg, hogy talán nincs szüksége a létezésnek ufókra meg párhuzamos világokra, mert itt minden van. Az önvaló teljes és tökéletes világot alkotott, egy tágas játszóteret, ahol mindent ki lehet próbálni, de csak saját felelősségre. Azért belecsempészett néhány korlátot, de erről majd legközelebb.
Tudomány és Isten
Valahol nagyon vicces, amikor a tudomány olyan felismerésekre jut, amelyeknek az emberiség egyébként minimum évezredek óta birtokában van. Amióta világ a világ, minden népnek, civilizációnak, kultúrának volt szakralitása, de hát ők természetesen primitív tudatlan babonás hülyék voltak. Nem úgy az elmúlt fényes párszáz év, amikor hirtelen megvilágosodtunk, istentelenedtünk, és azóta is módszeresen pusztítjuk magunkat és a bolygónkat. Mert ez már bizony tudomány, és soha nem volt olyan okos az ember, mint most. Vagy mégsem?
Habár a fősodratú narratívában nemigen hallunk ilyesmiről, ma már nagyon sok olyan tudományos felfedezés is van, amelyek egy intelligens tervező felé mutatnak. Ezek közül járunk most néhánynak röviden utána.
Az ősrobbanásra számos tudományos megfigyelés utal (az univerzum tágulása, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, stb.). Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy valami felrobbant, hanem hogy mindennek volt egy kezdete. A tudomány mai állása szerint minden fizikai létezőnek, beleértve az anyagot, az energiát, az időt és a teret, volt egy kezdőpontja. Előtte ezek nem léteztek, attól fogva pedig igen. Pusztán logikai alapon valaminek okoznia kellett ezt a kezdetet, mégpedig valami rajtuk kívülállónak, azaz nem fizikainak kellett a fizikai világot egyetlen kezdőponttal létrehoznia.
Emellett úgy tűnik, hogy az univerzum paraméterei pontosan úgy lettek finomhangolva, hogy az emberi élet létrejöhessen. Legalább száz ilyen paraméter létezik, amelyek közül ha csak egy is néhány százalékkal eltolódna, nem lehetnénk itt.
Ilyen például a nukleáris erő mértéke, amely az atommagot egyben tartja. Ha csak 2%-kal erősebb lenne, akkor nem létezne hidrogén, vagyis víz sem, így földi élet sem – no meg Nap sem, aminek a fűtőanyaga szintén a hidrogén. Ha azonban ez a nukleáris erő 5%-kal gyengébb lenne, akkor csak hidrogén létezne és semmilyen más anyag.
Egy másik ilyen finomhangolt jelenség a szén keletkezése. 2-3% változás a fény kvarktömegében komoly problémákhoz vezetne az univerzum szén- és oxigénbőségét illetően. Márpedig ezek nélkül az anyagok nélkül nem nagyon üldögélhetnénk most itt.
Aztán mi kell ahhoz, hogy egy Föld-szerű bolygó létrejöhessen? Egy olyan bolygó, amely a baktériumoknál fejlettebb életformáknak otthont ad? Kell hozzá egy spirálgalaxis. Másmilyen nem jó a túl magas sugárzás és a csillagok keletkezése miatt. A galaxisoknak csupán 10%-a spirálgalaxis. Az sem mindegy, a galaxison belül hol helyezkedik el az a bolygó. Annak esélye, hogy se túl közel, se túl távol ne legyen a galaxis középpontjától, 20%. Akármilyen csillag körül sem lehet csak úgy keringeni, több szempontnak is meg kell felelnie egy Föld-szerű bolygó létezéséhez. Nem lehet például ikercsillag, mint amilyen a legtöbb csillag az univerzumban, emellett G típusú és harmadik generációs csillagnak kell lennie.
Nem mindegy továbbá a bolygó mérete, forgási sebessége, a tengelyferdeség mértéke, a víz mennyisége, a tektonikai mozgások, a holdjának mérete, egy Jupiter méretű bolygó jelenléte is szükséges. Összesen több mint háromszáz tényezőnek mind együttesen jelen kell lennie egy olyan bolygó létrejöttéhez, amelyen a baktériumoknál fejlettebb létformák is ki tudnak alakulni. Ha mindegyik tényező valószínűségét összefésüljük, kiszámíthatjuk, hogy valójában mekkora az esélye egy ilyen bolygó létrejöttének: kb. 1 : 10-304, azaz nulla egész nulla, nulla, nulla – 304 darab nulla – és végül egy egyes. Szóval meglehetősen kicsi az esélye, hogy finoman fogalmazzunk.
Ha mindemellett megnézzük az ökoszisztémát, szintén elképesztő összehangoltságot találunk. Ahogyan a különböző létformák tökéletesen illeszkednek a külső körülményekhez – éghajlati, domborzati viszonyok, vízi, földi vagy légi életmód, stb. Ahogyan egymást táplálják, a növényeknél például amit az egyik kiválaszt salakanyagként, az a másik számára táplálék, nem beszélve az egészen bonyolult táplálékláncokról, az elhalt élőlények testének lebomlásáról és alkotóelemeik körforgásáról. Ahogyan együttműködnek a szimbiotikus kapcsolatokban, ahogyan otthont adnak egymásnak, szabályozzák egymás populációit. Amilyen változatosságban léteznek a legkülönfélébb létformák. Ahogyan ösztönökkel rendelkeznek, amit materialista szemlélettel senki nem tud megmagyarázni.
Aztán itt vannak az olyan elképesztő és megmagyarázhatatlan jelenségek, mint például az aranymetszés. Ahol ezt az arányosságot találjuk, ott harmóniát érzünk, márpedig szinte mindenütt felbukkan. A csigaházakon, a napraforgón, a fenyőtobozon, az ananászon, a hópelyheken, a méhsejteken, az emberi testen, szinte bármerre nézünk. Evolucionista szemlélettel mégis hogyan magyarázható?
Hasonló megmagyarázhatatlan különlegesség a fraktál, amit szintén mindenütt megtalálunk. Számos növény szerkezetében, például a karfiolfélék vagy a páfrányok, amire egyszerűen nem létezik evolucionista indok. És ott vannak a fraktálok a jégvirágok mintázatában, vagy éppen a test és a sejtek viszonylatában – a sejteket éppúgy sejtszervecskék építik fel, mint a teljes testet, ugyanúgy táplálkoznak, lélegeznek, ugyanolyan individumok, mint a teljes test, amelyet alkotnak – , vagy említhetjük az atomok és a naprendszer viszonylatát is. És minden fraktáltermészetű jelenség éppúgy harmóniaérzetet kelt bennünk, mint az aranymetszés. Mindkettőt előszeretettel alkalmazzák a művészetben is, éppen ezért.
Ugyanilyen jelenség a fehér fény szétbomlása a szivárvány színeire: semmilyen tudós nem fogja megmondani, hogy miért pont ilyen színeknek látjuk a különböző frekvenciájú elektromágneses rezgéseket, de minden emberben harmóniaérzetet kelt a szivárvány spektruma. Hosszasan lehetne folytatni az ilyen jelenségek sorát is, amelyek gyakran fellelhetőek a természetben és harmóniát keltenek bennünk, pedig létezésük okára nincs logikus materialista magyarázat.
Vagy ott vannak a kódok. A DNS egy bonyolult kódrendszer. A méhek tánca egy kódrendszer. A madarak csicsergése, a kaméleon színváltoztatása, bizonyos halak tánca mind-mind kódolt üzeneteket tartalmaz. Ki tanította nekik? A DNS-t ki kódolta? Mert ha létezik kód, akkor azt valakinek kódolnia kellett, azaz létre kellett hoznia.
Bármerre is nézünk akár a Földön, akár a komplett univerzumban, mindenütt egy elképesztően összetett, minden részletében összehangolt rendszert találunk. Márpedig ha van rendszer, akkor lennie kell rendszergazdának is, aki létrehozta és minden pillanatban fenntartja.
Ott van például az a bizonyos nukleáris energia. Az atom rezeg. Nincs legkisebb egysége, mert minél mélyebbre haladunk a belsejében, annál kevésbé találunk anyagot, csak energiát. Amit mi illúzióként anyagnak érzékelünk, valójában állóhullám, tehát valamilyen erő folyamatosan fenntartja azt a rezgést, ami az állóhullámot létrehozza. Ha csak egyetlen pillanatra megszűnne ez az erőforrás, ami rezgésben tartja az atomot, abban a pillanatban megszűnne az anyag mint olyan létezni.
Valami tehát létrehozta és minden pillanatban fenntartja a fizikai világot, amiben élünk. Ebből az is következik, amit már az elején is megállapítottunk, hogy a fizikai világon kívül esőnek, felette állónak kell lennie. Máskülönben logikai alapon lehetetlen lett volna létrehoznia, ha maga is a részese lenne.
Más kérdés, hogy ha elismerjük Isten létét, mennyiben változik a paradigma – és az uralmon levőknek az érdekeivel ez milyen viszonyban áll. Ha felismerjük, hogy igenis létezik egy egész uiverzumot működtető erő, aminek van egy nagyon jól körülhatárolható rendje, akkor értelemszerűen adódik az ehhez a rendhez való alkalmazkodás jogos igénye. Akkor felismerhetővé válik, hogy az univerzum rendje szerinti élet harmonikus lesz, az attól eltérő szenvedésekkel teli. És akkor nincs mit tenni a kilógó lólábbal, a regnáló hatalom emberellenessége, életellenessége, istenellenessége végképp kibukik.
Gyerekek digitalizálódása
Vannak, akik féltik gyermekeiket a digitális tértől, mások viszont teljesen szabadjára engedik őket. Mindkét szempontot megértem, de csak az egyiket tartom helyesnek. Az egésszel nem is volt komolyabb problémám – egészen mostanáig. Eddig ugyanis úgy gondoltam, hogy mindenki azt csinál, amit akar. A legtöbb szülő a legjobb belátása szerint neveli a gyerekét és kész.
Ezt mondjuk most is így gondolom. Csakhogy szembesültem azzal, mennyien járják a szélesebbik utat. Méghozzá nagy hanggal hirdetve, harciasan síkra szállva érte, mélyen meggyőződve annak helyességéről. És persze hülyének, maradinak, életképtelen gyereket nevelőnek titulálva azokat, akikben még maradt némi józan ész és felelősségtudat. Lássuk a szokásos érveiket.
- A tiltás csak
alakoskodásra ösztönöz. Vagy úgy. Akkor hagyjunk csak mindent a
gyerekre, oszt jó napot. Hadd rohangáljon ki az autók elé, hadd egyen
ebédre csokit és sütit, hadd verjen mindenkit laposra, hadd lógjon a
suliból – hiszen ha megtiltod, csak még rosszabb lesz. A gyereknevelés
fontos eleme a tiltás, bármilyen rosszul hangzik is elsőre. Önmagában
persze gáz. Akkor ér valamit, ha jó mintát mutatunk és mindig türelmesen elmagyarázzuk
az okokat, ha kell, százszor is.
Eleve nem kellett volna rászoktatni a gyerekeket a kütyükre, és akkor nem kellene tiltani sem. Ha nem adunk a kezükbe kétévesen okoskészüléket, ha nem ültetjük le a net elé, valahányszor az agyunkra megy, ha nem veszünk otthonra pléjsztésönt meg ikszbokszot, ha nem lógunk mi magunk is folyton a kütyükön, hanem esetleg szánunk némi minőségi időt a porontyainkra, akkor nem alakul ki bennük a függőség. Ennyi az egész. Tudom, nem erre számítottál, amikor gyereket vállaltál. A figyelmedet, idődet, energiádat akarják, ki gondolt erre akkor. - Ha nem otthon, akkor bandázáskor úgyis találkozni fog az okostelókkal. Igen, valóban fog, senki sem tarthatja bura alatt a gyerekét. Csakhogy nem mindegy, hogy más kezében más telefonjára pislog rá az ebédszünetben, vagy otthon a teljes szabadidejében a saját telóján lóg. Mivel az okoskészülékek ugyanolyan függőséget okoznak, mint a kokain – nem én mondom, hanem egy tanulmány – , élhetünk azzal a hasonlattal, hogy valaki csak akkor iszik, amikor társaságban van, vagy otthon folyamatosan rájár a piára, meg még útközben is ott bujkál a laposüveg a zsebében. Az előbbit nevezzük kulturált alkoholfogyasztásnak, a másikat súlyos betegségnek. A kettő nem említhető egy lapon, ez csak világos.
- Az offline gyerek hátrányt fog szenvedni a többiekhez képest. Miben is? Lássuk csak. A valóságban fog élni a virtualitás helyett. Hús-vér barátai lesznek. Nem válik függővé. Az idejét fordíthatja ezerszer értelmesebb dolgokra. Nem hízik el. Fejlettebb lesz az immunrendszere. Sokkal több valós tapasztalatból szerezhet ismereteket a készen tálaltak helyett. Nagyobb lesz az önkontrollja. Szóval nem igazán látom, mitől is lenne hátrányban. Talán kevésbé lesz fejlett a hüvelykujja? Nem tudom, segítsetek.
- A 21. században élünk, ez a normalitás, haladni kell a korral. Bocsánat, miért is ez a normalitás? Azért, mert ti, tömegek azzá tettétek. Amikor bejött a technológia, lehetett volna rá nemet is mondani. De ti rohantatok hitelért, fél karotokat is odaadtátok volna, csak hogy mobilnetezhessetek. Végiggondoltátok, hogy mit műveltek? Az a rendkívül nélkülözhetetlen funkció, hogy azonnal értesülj Marika néni reggelijéről, megéri, hogy nem vagy jelen? Hogy már azt sem veszed észre, hogy a gyerekednek rád lenne szüksége a tiktok helyett? Komolyan nem hiszem el, hogy nem látjátok. Oda kéne figyelni rá, támogatni, biztatni, meghallgatni a gondját-baját, vagy éppen az örömét, a kesze-kusza gondolatait. Segíteni kellene neki, hogy szabadon felfedezhesse a világot, az igazit, nem ezt a kamut, ami sehova nem visz. Ehelyett te együtt rázod vele a seggedet a lájkokért és azt hiszed, ettől jó szülő vagy. Megáll az eszem!
- Ugyan mi baja lehet? Az Independent egy 2017-es cikkéből idézek. „Egy nemrégiben több mint 1500 tanár körében végzett felmérés szerint körülbelül kétharmaduk mondta azt, hogy tudomásuk van arról, hogy a diákok szexuális tartalmakat osztanak meg egymással, és az érintettek közül minden hatodik általános iskolás korú volt. Az elmúlt három évben több mint 2000 gyermeket jelentettek be a rendőrségnek szeméremsértő képekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt. (…) Különösen sok fiatal lány hiszi, hogy az, hogy valakinek meztelen képet küld magáról a mobiltelefonján, >>normális<<, és csak akkor válik >>helytelenné<<, ha egy szülő vagy felnőtt rájön.” Tényleg, mi is itt a gond? Pedig itt nem is említik az életveszélyes kihívásokat, az öngyilkosságra való buzdítást, a kamuprofillal történő bizalomba férkőzéssel történő gyerekrablást, a bullyinget, vagy hogy enyhébb példát is említsek, az ostobábbnál ostobább influenszerek káros hatásait. Szóval tényleg: mi baja is lehet a gyereknek, ugyan már.
- Nem igaz, hogy az online térben nem lesznek igazi barátai. Szerintem meg de, és ezt be kellene végre látni. Persze az is lehet, hogy a barát szó nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Ha azt nevezzük barátnak, aki nem önző, nem dirigál, nem vár el semmit, viszont segítőkész és lehet rá számítani akár komolyabb baj esetén is – aminek alapfeltétele, hogy fizikailag is közel legyen – , akkor igenis gond lesz a kütyüfüggőkkel. Azok a gyerekek, akik rendszeresen a gépezést választják a bandázás helyett, előbb-utóbb magukra maradnak. Márpedig ez létező, exponenciálisan terjedő jelenség. És mégis milyen barát az, akit online ismernek meg és az égvilágon semmit nem tudnak róla? Bárki lehet, hahó! Még a felnőttek is bedőlnek, lásd A Tinder-csaló c. dokufilm. Mire számítunk akkor a gyerekek esetén? Az az érv, hogy az én gyerekemnek van elég esze, itt kicsit kevés.
- Csúfolni fogják a gyereket. Tapasztalatból mondom, csúfolni bármiért lehet egy gyereket, de nem bárkit. Azt fogják csúfolni, aki érzékeny, szívére veszi, megbántódik. Az ilyen gyereken bármilyen fogást találnak, mert könnyű préda. Csúfolni fogják mert kövér, vagy mert sovány, szemüveges, szeplős, göndör hajú, alacsony vagy magas, jó tanuló, vagy mert rossz, nincs telefonja, vagy van, de nem a legmenőbb, tökmindegy. Aki meg nagyszájú, karakán, kiáll magáért, arról le fognak szállni. Semmi köze ennek a mobilhoz.
- Aki nincs fent közösségi platformon, az nem is létezik. Akkor én sem vagyok, ez a cikk csak úgy megírta önmagát. Miért is olyan veszett fontos a közösségi média? Ki kell pakolni, milyen cuki a kiskutyád, hányan voltak nálad bulizni, hol nyaraltál, mekkora a gyereked, vagy épp a tricepszed. Na és persze mindezeket az „ismerőseidről” is tudnod kell, akiket ovi óta nem láttál, akikkel kétszer találkoztál szülőin, aki a postás unokatestvérének a szomszédja, magyarán akikkel amúgy az égegyadta világon semmilyen valós kapcsolatod nincsen. Nehogy már lemaradj valamiről! Hát nem fogod tudni, hogy a vízvezeték-szerelőd mekkora halat fogott! Na meg ott van a reklámok tömkelege, a béna viccek és mémek, meg a politikai hergelés. Enélkül aztán tényleg nem élet az élet. Most komolyan, valaki világosítson már fel, miért kell ez egyáltalán bárkinek is.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy önmagában az internettel semmi bajom nincs, mármint a veszélyein kívül. Csodálatos dolog, hogy pillanatok alatt megtudhatod, mikor indul a busz, hogy rendel a doki, hol van hozzád legközelebb szerelvénybolt, mittudomén. Ha érdekel valamilyen téma, azonnal releváns információk tömkelegére bukkansz. Sokkal könnyebben tanulhatsz nyelveket. Filmeket nézhetsz, zenéket hallgathatsz szinte korlátlanul és ingyen. Ügyeket intézhetsz, nyaralást szervezhetsz, könyvtárkölcsönzést hosszabbíthatsz, nem is beszélve az e-mail előnyeiről. Webáruházakból postaköltséggel együtt is olcsóbban szerezhetsz be termékeket, vagy hozzájuthatsz bármihez, ami helyileg nem kapható, plusz még el is olvashatod mások tapasztalatait az adott termékről. Videóhívásokat folytathatsz távol élő ismerőseiddel. Szóval milliónyi előnye van. Nem azzal van a baj, hogy élünk az internet lehetőségeivel.
A gond ott kezdődik, hogy olyasmiket is kínál a világháló, amik kifejezetten destruktívan hatnak az emberekre. Amiket én egy az egyben ellenzek, azok a közösségi platformok és az influenszerkedés – legalábbis jelen formájukban. A bűnözőknek az internet kész aranybánya, felsorolni is nehéz lenne a visszaélések fajtáit. Mivel köztudottan függőséget okoz, a mobilnezetsére alkalmas készülékeket egyáltalán nem kultiválom semmilyen formában és indokkal. NINCS RÁJUK SZÜKSÉG.
Ma ott tartunk, hogy kisiskolás gyerekeknek púpos a nyakuk az állandó lefelé görnyedéstől, alapvető testmozdulatokat képtelenek elvégezi. Ezeket egy tesitanártól hallottam és nem lep meg, mert a gyerekek szinte minden szabadidejükben moccanatlanul bűvölik a kütyüiket. Ma szinte az összes iskolás gyereken van túlsúly. Nyáron lehet megfigyelni, ott lógicálnak a kis hájacskák minden életkorú, nemű, anyagi helyzetű, bőrszínű, iskolai kimenetelű gyereken. Milyen egészségi állapotban lesznek 30-40-50 éves korukra?
A szellemi állapotukról nem is beszélve, mert nyilván nem Shakespeare szonetteket olvasgatnak a készülékeiken. És milyen lelki állapotban nőnek fel ezek a gyerekek, amikor kiskoruktól kezdve súlyos függőségben élnek? A függőség azt jelenti, a hogyléted attól függ, megkapod-e az adagodat. És bármi történhet. Elveszett a telefon, összetört, ellopták, lemerült az akksi, netántalán nincs wifi. Bizony, olyan is megesik ám. És akkor mi lesz? A függő embernek elvonási tünetei lesznek. Düh- vagy pánikrohamot kap, depressziós lesz, mellesleg képtelen lesz a kütyüje nélkül egy lépést is tenni bárhová.
Azzal sem mondok újdonságot, hogy minél okosabb eszközök vesznek körül egyre többeket, annál butább lesz a társadalom. A pre-kütyü korban megoldottuk magunknak a problémákat saját kútfőből. Képesek voltunk például papírra nyomtatott térképek alapján tájékozódni, pedig azok nem mondták meg, hogy melyik elágazásnál merre fordulj. Hallottam egy esetről, amikor egy autó beszorult egy szikla és egy korlát közé, mert a GPS azt mondta, hogy arra menjen, úgyhogy ő arra ment. Ennyi, elfelejtettünk gondolkodni.
És akkor itt van a csodálatos cset-dzsípíti, ami már tényleg mindenről megmondja a tutit, nem kell különböző szempontokat végiggondolni. Az az igazság, amit ő mond és készen is vagyunk. Minek túlbonyolítani a dolgokat. Az emberek elbutítását összetett eszközrendszerrel mérnökösködték ki, a digitalizáció azonban igen oszlopos szerepet játszik benne.
Szóval ha azt szeretnéd, hogy a gyereked pszichikailag függő legyen, testileg elsatnyult, értelmileg visszafejlődött és manipulálható, akkor csak hajrá! Digitalizáld csak bátran, a legjobb úton haladsz. Ha más jövőt szánsz neki, akkor talán át kellene gondolni ezt a dolgot.
És vegyük észre, milyen kiváló eszköz a digitalizáció egy elnyomó rendszer létrehozásához. Milyen könnyű ezekkel az eszközökkel mindenkit megfigyelni, lekorlátozni, zsarolni, elővenni, megszégyeníteni, meghurcolni. Ha azt hiszed, hogy Kína nem történhet meg velünk, akkor kicsit naiv vagy. Nyilván azt sem gondoltad volna, hogy egy olyan demokratikus országban, mint Kanada, a saját szabadságjogaikért békésen tüntető embereknek zárolhatják a bankszámláit, igaz? Akkor újra csak azt javaslom, gondold át egy kicsit, milyen jövőt szánsz a gyerekeidnek. Köszi.
Az evolúció-elmélet zombija
Mi sem bizonyítja jobban a halál utáni életet, mint az evolúció-elmélet mai napig tartó kultusza. Az ugyanis halottabb már nem is lehetne, mégis olyan elevenen él tovább, mint egy igazi zombi. Az iskolák tankönyvei rendíthetetlenül okítják rá az új nemzedékeket, magas presztizsű megbecsült tudósemberek olyan mély meggyőződéssel alapozzák rá a komplett munkásságukat, mintha nem lenne egészen az alapjaival kimagyarázhatatlan probléma.
A gond csak az, hogy amennyiben a világot nem lehet megmagyarázni az evolúcióval, akkor csakis a kreacionizmussal. Nem marad más. Hisz amennyiben nem véletlenszerűen jött létre minden, akkor kizárólag tervezés alapján történhetett. Nyilván ez az oka a kollektív valóságtagadásnak, a tudomány ugyanis nem óhajtja elismerni egy magasabb intelligencia létezését. Pedig éppen a tudomány felfedezései teszik egyre egyértelműbbé.
Tudományos és logikai alapon már rég be kellett volna látni, hogy Isten létezése nem hit kérdése, hanem tény. Ugyanis az evolúció-elméletre egyetlen kikezdhetetlen tudományos bizonyíték sincsen (ezért hívják elméletnek), míg egyértelmű tudományos cáfolat kábé kismillió. Nézzünk mindegyikre néhány példát, a teljesség igénye nélkül.
Az evolúció-elmélet érvei
- Fosszíliák. A fosszíliák mindössze azt bizonyítják, hogy léteztek korábban másmilyen fajok is, mint amelyeket ma láthatunk. Ebből nem következik az, hogy a különböző fajok egymásból fejlődtek volna ki. Ha így történt volna, akkor kellett volna találni átmeneti fajokat, de ilyenek nincsenek, egyetlen egy sem. Van, amelyikre ráhúzzák (pontosabban ráhazudják), hogy átmeneti faj, de nem az. Darwin elmélete szerint a változások egészen apró lépésekben mentek végbe. Ezzel szemben nincsenek apró lépések a különböző fajok között, sem a fosszíliákban, sem a ma élőkben.
- Az élőlények
anatómiai hasonlóságai. Az, hogy a gerincesek csontozata hasonló, szintén
nem bizonyítja, hogy egymásból fejlődtek ki. Ott van például D. Tóth
Krisztina és Osvárt Andrea. Szinte olyanok, mintha ikrek lennének, pedig
nem rokonai egymásnak, nincs közös ősük. Attól, hogy valamik hasonlóak,
nem következik, hogy egymásból alakultak volna ki vagy közös ősük lenne. Mellesleg
a különböző állatok különböző csontjaiért más-más gének a felelősek.
- Az élőlények embrionális fejlődésének hasonlóságai. Még mindig tartja magát az a tévhit, miszerint az emberi embrió fejlődése során az evolúció összes állomásán végigmegy. Az iskolákban – köztük orvosi egyetemeken – azt tanítják, hogy az emberi embrióknak fejlődésük egy bizonyos szakában kopoltyújuk vagy legalábbis kopoltyúkezdeményeik vannak! Azok a redők, amikről ezt állítják, az egyedfejlődés során középfülcsatornává, pajzsmiriggyé és csecsemőmiriggyé alakulnak, semmi közük a légzéshez. Az emberi embrióknak nincsenek kopoltyúik! Azt az embert, aki ezt kitalálta, bizonyos Häckelt a saját egyeteme állította bíróság elé és el is ítélte, amiért meghamisította a különböző fajok embrióinak képét, ezzel „bizonyítva” elméletét. Vallomásában ezt mondta: „Bűnösnek akkor érezném magam, ha nem tudnám, hogy a legjobb kutatók és biológusok százai hazudnak ugyanígy.” Ez 1875-ben történt, közel 150 éve – és a hamisított ábrák a mai napig szerepelnek a tankönyvekben, a magyarokban is.
Lehetne ezt még hosszasan folytatni, egyik érv sem bizonyíték az evolúció mellett, mert nem állják meg a helyüket, csupán bele- és félremagyarázások, hazugságok tömkelege az egész.
Evolúció-elmélettel össze nem egyeztethető tudományos tények és személyes megfigyelések
- Az élet megjelenése a Földön. Az evolucionista tudósok azt akarják hinni, hogy az élet csak úgy véletlenül létrejött egy bizonyos őslevesben, élettelen molekulák közti bizonyos összerendeződésből. Próbálkoztak szegénykék mindenféle úton-módon életet lehelni a kis lombikjaikban, de érthetetlen módon sosem jött össze nekik. Az élet ugyanis nem jön létre élettelen anyagokból. Ezen a ponton máris megdőlt az evolúció-elmélet, de azért csak haladjunk tovább.
- A fejletlenebb fajok fennmaradása. Ha elfogadjuk, hogy a fajok egymásból fejlődtek ki, akkor mégis hogyan lehet megmagyarázni, hogy a fejletlenebbnek titulált fajok is fennmaradtak? A bojtosúszós halat sokáig kihaltnak hitték, mert csak – az állítólag – több millió évvel ezelőtti fosszíliákban találtak rá. Aztán pár évvel ezelőtt kiderült, hogy ma is él és virul. Miért? Ha egyszer továbbfejlődött és a belőle kialakult faj sokkal jobban alkalmazkodott a környezetéhez, akkor ő miért nem halt ki? Amikor a hüllők szárnyat növesztettek és madarakká váltak, a hüllő mint olyan miért nem tűnt el? Amikor a majomból ember lett, miért maradtak majmok mégis? Talán nem minden egyednek változott meg a körülménye? Hiszen halak mindenhol élnek, ahol kétéltűek is, hüllők mindenhol élnek, ahol madarak is, stb. A dínók évmilliók alatt pusztultak ki. Ők miért nem tudtak apránként alkalmazkodni a változó környezethez?
- Ökoszisztémák. A ma élő fajok sokszínűsége nélkülözhetetlen a túlélésükhöz, mert a tápláléklánc, a szimbiózis, az élősködés, az egymás közötti anyagcsere mind az életfeltételeikhez tartoznak, közös létük egymásra épül, egymást feltételezi. Ha csak úgy egymásból fejlődtek ki mindenféle leágazásokkal, mégis hogyan tudtak ezzel számolni? Amikor a víziló kifejlesztette a magát a – tényleg, miből is? Akkor számításba vette, hogy nem kell a fülének öntisztulónak lenni, mert majd lesz ott egy kismadár, amelyik kicsipegeti neki? Ezt mégis hogyan?
- Véletlenek. Az evolúció a véletlenek folyamatos sorozatát feltételezi. Ebben is csodálatos a magyar nyelv, mert a véletlen nem más, mint vél (=gondol) + etlen (fosztóképző). Azaz azt jelenti, hogy nincs róla gondolat, elképzelés. Tehát ha kijelentjük valamiről, hogy véletlenül jött létre, azzal azt mondjuk, hogy nem tudjuk, hogyan jött létre. Ha pedig hiszünk a vakszerencsében, akkor tegyük egy zacskóba egy óra összes különálló alkatrészét és rázogassuk addig, amíg a pontos időt mutató szerkezetet nem véletlenezünk össze belőle. Szóljatok, ha sikerült. A földi élet pedig elképzelhetetlenül bonyolultabb, mint egy vacak kis óra.
- Értelmetlen fejlesztések. Ha feltételezzük, hogy minden faj minden szerve és testi jellegzetessége csak a túlélés miatt fejlődött ki, akkor egy csomó jelenségre nincs magyarázat. Miért alakult ki például a tudat? A túléléshez bőven elégnek bizonyultak az ösztönök. Miért vannak fraktálok? Evolúciós szempontból tökéletesen felesleges, hogy ugyanazok a mintázatok ismétlődjenek mondjuk egy brokkoli felépítésében. Miért vannak ennyire változatos pillangószárny-mintázatok? Miért nő hosszúra a hajunk? Ha nem vágnánk le, életünk végére kilométeresre nőne, márpedig a hajvágás nem evolúciós újítás. Szóval minek nő a haj folyamatosan?
- Az
alkalmazkodás lehetetlensége. A darwini tanok szerint a ma élő fajok
úgy jöttek létre, hogy valamilyen más fajból a környezethez való
alkalmazkodás révén alakultak ki. A halak például úgy élnek túl a vízben,
hogy kopoltyújuk, uszonyaik, léghólyagjuk van. Nos, az evolucionisták
szerint ők így alkalmazkodtak a vízi élethez. De akkor mégis milyenek
voltak a halak, hol és hogyan éltek túl, mielőtt alkalmazkodtak volna?
Hogyan kerültek vízbe? (Az evolúció-elmélet szerint amúgy is a hal jött ki
a vízből, akkor most hogy van ez?) Mennyi idő alatt alkalmazkodtak és maradtak
életben, szaporodtak tovább mindaddig, hisz Darwin szerint a változás
apránkénti és lassú volt. Egyszerűen nem áll meg a lábán az elmélet.
- Az egyszerű mégsem olyan egyszerű. Darwin szerint az élőlények az egészen egyszerűből fejlődtek egyre bonyolultabbá. Csakhogy az ő korában még nem létezett mikroszkóp és semmit nem tudtunk például a DNS-ről, vagy a mikrobiológiai lények összetettségéről, a sejtek hihetetlen bonyolultságáról. A primitív létformának tartott egysejtűben ugyanolyan elképesztően összetett a DNS-szál, mint akár az emberében. A sejtekben apró molekuláris gépezetek működnek, ami nem képletes kifejezés: olyan a felépítésük, mint bizonyos gépeké. Létezik egy baktérium, amelynek az ostora 360 fokban körbe-körbe forog. A modern mikroszkópoknak köszönhetően kiderült, hogy ezt a forgómozgást egy olyan szerkezet teszi lehetővé, ami nagyon hasonlít egy csónakmotorra. Hol van itt az egyszerűség? Az elvileg belőle kifejlődött fajoknak miért nincs ilyen? Hisz zseniális. A gyík farka magától letörik, ha elkapja valami és vissza tudja növeszteni, az axolotl bármelyik végtagját újranöveszti, a polipnak három szíve van és létezik egy medúzafajta, ami külső behatás nélkül, azaz végelgyengülésben sosem pusztul el. Ezek az adottságok miért nincsenek meg az úgynevezett fejlettebb fajoknak?
- Lehetetlen fokozatosság. Amennyiben a fejlődés apránkénti volt, akkor kialakulása közben mégis hogyan maradhatott életben pl. egy fent említett csónakmotoros baktérium? Az ő kis szerkezete ugyanis egyszerűsíthetetlen. Ha csak egyetlen rész hiányzik belőle, a forgómozgás nem tud létrejönni és az egyed elpusztul. Márpedig Darwin saját szavai szerint „Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos egymásra következő csekély módosulás révén, akkor az én elméletem feltétlenül megdőlne.” Köszönjük, tehát megdőlt.
- Evolúcióval nem megmagyarázható fajok. Vannak fajok, amelyek létezése számomra nem igazán magyarázhatóak ki az evolúcióval. Ott vannak például az ízeltlábúak, amelyek közé éppúgy tartoznak a kopoltyús, öt pár lábbal rendelkező rákok, mint a szárazföldön élő négy pár lábú pókok vagy a három pár lábú rovarok. Létezik egy rákfaj, ami közel négy méteres góliát és ott vannak a vízi bolhák, amelyek csak mikroszkóp alatt mutatják meg magukat. Próbáltam utánanézni, mit tanít róluk az evolúció-elmélet, melyikből is kellett volna melyiknek kialakulnia, de úgy tűnik, tudományos körökben nincsen konszenzus ezzel kapcsolatban (ki hitte volna). A gombákat csak futólag említem, mivel egészen rejtélyes élőlények. A növényekhez hasonlítanak, de nem azok, mert teljesen más a működésük – nem fotoszintetiziálnak és fonalakból épülnek fel, sőt, létezik olyan fajuk, amelyik oxigént sem vesz fel. Na erre mit mondanak az evolucionisták? Mindenki nyugodjon meg, gyártottak rá elméletet. Ám ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó, minimum sufnigenetikusnak kell lenni. Hmm. Van egy elméletük, de nem tudják érthetően elmagyarázni. Kár.
- Fajokon belüli sokszínűség. Rákerestem néhány életforma fajgazdagságára. Rovarokból közel 700 ezer létezik, 10 ezer madárfaj, 7900 hüllőfaj, közel 30 ezer halfaj, 5500 emlősfaj gazdagítja a biodiverzitást. Minek? Evolucionista szemszögből teljesen felesleges ennyiféle. Oké, hogy különböző feltételekhez alkalmazkodtak, na de csak nem létezik hetesszázezer különböző környezet, amihez a rovaroknak alkalmazkodniuk kellett volna! Vagy ha igen, akkor madárból miért van „csak” tízezer féle? Vegyünk például egy hazai rétet. Találunk rajta százával különböző vadvirág fajokat, fűféléket, cserjéket. Ezrével rovarfajokat – csak tücsökből minimum ötfélét – , legalább tíz-húszféle madarat, kábé ötféle rágcsálót, három-négy nagyvad fajt, meg még ki tudja, mi mindent. Ugyanaz a környezet, ugyanaz az élettér. Mire fel fajonként ennyi változat? Mihez is alkalmazkodtak akkor?
- Tűréshatár. A mérsékelt öv élővilágának igen tág a tűréshatára. Itt nálunk például az igen gazdag és változatos flóra és a fauna minden faja kibírja úgy a mínusz húsz fokot, mint a plusz negyvenet. Ha ekkora alkalmazkodásra képesek szervi változtatások nélkül, akkor hogy jön a képbe az evolúció? Ráadásul apró lépésekben? Ha csak apró változás történik a test felépítésében, akkor szintén csupán apró változáshoz képes alkalmazkodni, pusztán logikai alapon. Megint nem áll össze. És akkor miért vannak költöző madarak? Ők nem képesek alkalmazkodni talán? Minek jönnek vissza tavasszal? Nem alkalmazkodnak a meleg éghajlathoz sem? Ez hogy illeszthető az elméletbe?
- Lassú vagy gyors? Mivel a lassú átalakulás elmélete egyre gyengébb lábakon áll, vagy inkább egyáltalán nem áll meg, az evolucionisták inkább a gyors átalakulást kezdték el hirdetni. Ezzel meg csak annyi a gond, hogy akkor látnunk, tapasztalnunk kellene az átalakulásokat, amelyek azonban sajnálatos módon nem léteznek. Valahogy sehol nem látunk olyat, hogy halak növesztenének lábakat és ballagnának kifelé a vizekből, pedig egyre több tó szárad ki. Vagy hogy hüllők növesztetnének szárnyakat és nekiállnának repkedni. Hogy lehet ez, ha a fejlődés most már inkább gyorsan történik, mint lassan? Ha pedig gyorsan történik, miért haltak ki egyáltalán fajok?
- Hazugságok. Amennyiben az evolúcióelmélet annyira nagyon fején találta a szöget, akkor miért kellett már rögtön az elején hazugságokat terjeszteni a „bizonyítására”. Nemcsak Häckel hazudott szándékosan az egész világ arcába. Othniel Marsh 1874-ben találta ki a lovak evolúcióját és már nagyon régen bebizonyították, hogy semmi alapja nincsen. Csak egymás mellé állította különböző típusú lófélék csontjait és azt mondta, ezek egymásból fejlődtek ki. Ám az állítólagosan egymást követő lófélék bordáinak száma hol csökken, hol növekszik, aztán pont annyi lesz, mint az kiinduló „őslóé”. Minimum 1950 óta bizonyított, hogy téves az elmélet, mégis mind a mai napig makacsul tartja magát. És ez csak két darab szándékos hazugság, amiről tudunk. A harmadik az, hogy habár ezek tudományosan bizonyítottan hazugságok, mind a mai napig tanítják és terjesztik őket, mára persze alakítgatva rajtuk. A nagy kérdésem a következő: amennyiben az evolúció elmélet megállja a helyét, miért kell évszázadokon átívelően hazudozni a megvédésére?
Minél jobban fejlődik a tudomány és minél inkább belegondolunk a körülöttünk tapasztalható élővilág bámulatosan összetett, egymásra hangolt rendszerére, annál több minden merül fel, ami ellentmond az evolúció elméletének.
Egyszer olvastam egy jóslatot, miszerint a vízöntő korszaka az az időszak lesz, amikor a tudomány és a spiritualitás közötti határ eltűnik. Nekem ez teljesen kézenfekvőnek tűnik, pláne a fentiek alapján. Hisz mindkettő ugyanazt kutatja, csak épp más módszerekkel. A tudomány érzékszervi tapasztalati, a spirituális pedig intuíciós úton keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Napjainkban már kezd kirajzolódni, melyik áll közelebb az igazsághoz.
Nem először esne meg, hogy a tudomány felfedezései paradigmaváltáshoz vezetnek, de időre van szükség, hogy ez széles körben elterjedjen és elfoglalja helyét a közgondolkodásban. Pláne, ha szándékosan titkolják az új felfedezéseket és módszeresen nevelik a gyerekeket a rég megdőlt dogmákra.
Szerintem az egó
Spiri körökben nehéz nem belefutni az egó témájába. De vajon mennyire gondolunk bele, mi is az valójában, miért olyan rossz, hogyan lehet tőle megszabadulni és mi marad belőlünk, ha már nincs egó? Ezekre a kérdésekre nem tudok teljesen egzakt válaszokat adni, de szerintem a következő a helyzet.
Az egó az elme része, adott életre szól, és az egyik fő feladata, hogy téged biológiai értelemben életben tartson. És ez teljesen jól is van így, hiszen nem azért vetted magadra ezt a nehéz testet, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk el is veszítsd, mielőtt még elvégezhetnéd, amiért idejöttél.
A gond ott kezdődik, hogy ha nem szabsz neki gátat, akkor elhatalmasodik, túlburjánzik, túllépi a hatáskörét, nem kevés problémát okozva ezzel éppen neked, akit védeni próbál. Márpedig nem szabsz neki gátat, mert ez a kultúra, amibe beleszülettél, egyáltalán nem tanított meg rá. Sőt, kifejezetten arra szocializál, hogy minél nagyobbra növeszd, anélkül, hogy ennek tudatában lennél. Az egónak csak tudatossággal lehet gátat szabni, és ha valami hiányzik ebből a kultúrából, akkor az a tudatosság.
Tehát az egód igyekszik megvédeni téged az életveszélyektől, illetve olyan irányba tereli a viselkedésed, ami közvetlen életveszély híján is – elvileg – növeli a túlélésed esélyeit, akár másokkal szemben is. Ezért az egó okolható többek között a félelmeidért, hiszen a félelem meggátol abban, hogy veszélyes dolgokat tegyél. Ez jó is, mert így nem mászol fel a tetőre, ahol biztos nagyon jó a kilátás, de nagy eséllyel nem úsznád meg egy darabban.
Viszont ha félsz egy kisegértől vagy a liftezéstől, akkor az egód túljátssza a szerepét, mert ezek nem jelentenek valódi fenyegetéseket. Be lehet szorulni a liftbe, ez igaz, de elég ritkán fordul elő és akkor sem halsz bele, mert érkezik a segítség. Egyszer hallottam egy esetről, amikor túl sokan szálltak be egyszerre a liftbe, és az a túlsúly miatt megállt két emelet között. Az egyik ember annyira megrémült, hogy szívrohamot kapott. Na ez az egó túlkapásának iskolapéldája. A liftbe szorulástól nem halhatott volna meg, a szívrohamba viszont simán.
Az egónak köszönheted azt is, amikor felmerül valami probléma, aminek még bizonytalan a súlyossága, te pedig rögtön a legrosszabbra gondolsz. Már tíz perce haza kellett volna érnie a szeretteidnek, biztos baleset érte őket, vagy rablógyilkosokkal találkoztak, netán mindkettő. Miért csinálja ezt az egó? Mert úgy próbálja a túlélés esélyeit növelni, hogy vészhelyzet esetén a lehető legrosszabb kimenetelre készít fel téged. Ha azt megoldod, akkor nagy baj nem lehet. Sajnos azonban ez csak akkor működik, ha a probléma elhárítására fel lehet készülni. Az egó azonban minden bizonytalan helyzetben bedobhatja ezt, és teljesen megőrjíted magad vele. Felmegy a vérnyomásod, az adrenalinod meg a kortizolod, és idővel kicsinálja az egészségedet. Jókora egó-túlkapás, sajnos.
Emellett még millió, számodra hátrányos viselkedésminta mögött az egó áll. Miatta lehetsz irigy, féltékeny, előítéletes, magadat másokhoz méricskélő, mások rólad alkotott véleménye miatt aggódó, törtető, áskálódó, epés, másokat leuraló, kapzsi, rosszmájú, haszonleső, másokat kihasználó, pletykás, hipochonder: gyakorlatilag bármilyen, ami önmagad és/vagy mások számára hátrányos. Ez mind az egó.
De miért ilyen kis genya velünk? Azért, mert az egónk csak erre az életre szól. Testi halálunkkor a mi valódi lényünkkel ellentétben ő teljesen és végérvényesen elpusztul. Ezért túl akar élni. Mindig, mindent, mindenáron. Ő a mi hamis énünk, mert vele azonosítjuk magunkat: az elménkkel, az abból fakadó személyiségünkkel és a véges testi életünkkel. Neki nem számít, mennyi problémát okoz számodra, vagy a körülötted élőknek, mert te nem az egód vagy. Ő pedig élni akar, más nem érdekli.
Az egó minden, ami nem a Lélek, vagy bárhogyan is nevezzük. Írhattam volna Istent is, vagy az univerzumot, Forrást, mindenséget, Önvalót, Az Egyet, a végtelent. Számtalan néven nevezik, egyik sem fejezi ki tökéletesen, szóval helyettesítsd be a hozzád közelebb állóra. A lényeg, hogy ő maga a végtelen szeretet és bölcsesség. A te valódi lényed: Ő. Saját magából egy kis szikrát helyezett beléd, amitől nem lett kevesebb, mert a végtelen az végtelen. Valahogy úgy lehet elképzelni, mint ahogy egy szál égő gyertyáról meggyújtasz egy másikat: létrejön egy új láng, anélkül, hogy az eredeti bármivel is kevesebbé vált volna.
A te gyertyáddal, vagyis a te bőrödben is, akárcsak minden anyagi létezőében tapasztalatokat gyűjt. Minden egyes fizikai megnyilvánulásában más-más megélései vannak. Ez az ő játéka, amit végtelen szeretettel játszik önmagával. De csak úgy van értelme a játéknak, ha ebben a milliárdnyi és milliárdnyi megnyilvánulásának mindegyikében más-más mértékben és módon lekorlátozza önmagát. Így, miközben épp a te szemeddel lát, a te egóddal él, nincs tudatában önmagának: önnön végtelenségének, mindentudásának és mindenhatóságának. Ez a játék lényege.
Minden egó más és más. Soha a Földön nem létezett és nem is fog létezni két egyforma. Hisz mindegyik mögött Ő van, és mindet azért hozta létre, hogy mást és mást érezzen minden egyes bőrön keresztül. Minden egó máshogy éli meg önmagát. Vagyis azt, akivel azonosítod önmagad, miközben nem vagy tudatában annak, valójában ki is vagy te.
Minden, ami egó, az nem a Lélek. Minden, ami a Lélek, az nem az egó. Persze ez így nem pontos, mert a Lélek maga a minden, de mégis. A Lélek természete a szeretet. Ezért ami szeretetből van, az összhangban van vele, tehát hozzá visz közelebb. Mármint ahhoz, hogy önmagunkban felismerjük őt és így újra valódi természetünk szerint öröklétű végtelen mindentudóként és mindenhatóként éljünk. Ami pedig nem szeretetből van, az távolabb visz ettől. Az egó a szeretet ellenpontja, mert szeretetben a másik a fontosabb, egóban pedig a testként azonosított önmagad.
Ezért tartja a közgondolkodás az egót rossznak. Hisz minden, amit rossznak élünk meg, az az egóból származik – és minden, amit jónak, a Lélektől. Mi pedig öntudatlanul is az utóbbira vágyunk, ami pedig az egótlanság maga.
Ebből egyenesen következik, hogy valamiképpen meg kellene szabadulni az egótól. Igen ám, de hogyan? A rossz hír az, hogy önerőből nem fog sikerülni. Úgy értem, emberi erőből, hiszen az maga a hamis én. Hogyan szabadulhatnánk meg az egó erejéből az egótól? Sehogy, hiszen mint korábban kifejtettem, az egó számára a legfontosabb a saját túlélése. Ha őszintén és mélyen végiggondolod magadban, hogy milyen lenne megválni mindattól, aminek most magadat gondolod, akkor nagy eséllyel azt fogod érezni, hogy nem igazán akarod. Teljesen normális. Ezért ebből a megközelítésből soha nem is fog megtörténni.
Ha azonban tudatosan és igazán mély elhatározással igyekszel megfigyelni magadban az egó működését, minden egyes tettenéréskor erősödni fog benned a vágy, hogy mentesülj alóla. Minden egyes konfliktusod esetén, minden megbántódásodkor, minden akaratlan szurkálódásod után, minden alkalommal, amikor kijössz a béketűrésedből, amikor félsz, amikor búslakodsz, amikor türelmetlen vagy, amikor a rosszat keresed másokban: minden, de minden esetben, amikor negatív megéléseid vannak, az egód működik benned. Egyszer el fog jönni az a pont, amikor eleged lesz ezekből és szabadulni akarsz. Őszintén, tisztán, minden vágyad az lesz, hogy ezektől megszabadulj végre.
És akkor elvileg valamikor majd megtörténik. Persze nem úgy, hogy egyből puff, az egónak annyi, na nem. De azon a ponton elindul a folyamat, a Lélek által. És ha megtörténik, akkor az isteni állapotodba kerülsz, úgy gondolom.
Ezért van az, hogy a megvilágosodott guruk, vagy olyan mesterek, mint Krisztus mindig derűsek, mindenki felé őszinte szeretettel fordulnak, bármit hoz is az élet – legyen az akár a fizikai test szenvedése és halála – , mindent hálás köszönettel fogadnak, holott bármire képesek.
Akár tudunk róla, akár nem, mindannyian erre törekszünk, elvileg el is jutunk ide. Hogy hány élet, hány évmillió múlva, az tulajdonképpen lényegtelen, mert az öröklétben az időnek nem sok jelentősége van. Az út a szeretet szűk ösvénye, ami nemhogy nem nyálkás, hanem gyakran kimondottan nehéz és göröngyös. De azért mégis érdemes próbálkozni vele. Ha nincs is jelentősége az időnek, mégis minek halogatni? Minek tovább szenvedni az egó poklában, ha már most is választhatunk mást?
Mesterséges intelligencia: a félelemkeltés újabb eszköze
Már most erre képes az AI, mi lesz itt később – halljuk a csapból is, mert lehet csetelni mesterséges intelligenciával és hú, milyen okos, teljesen úgy beszél, mint egy ember. Címszavak alapján képeket készít, bármit megrajzol, és olyan művészi, hogy kitennéd a faladra. Sophia és más humanoid robotok számtalan videófelvételen beszélnek arról, hogy ők sokkal jobbak az embereknél, akiket le fognak igázni és/vagy el fognak pusztítani, meg hasonlók. Filmek garmadája szól öntudatukra ébredt, képességeikkel visszaélő robotokról és még Elon Musk huhogása is a mesterséges intelligencia veszélyeire int. Aki tényleg fél az AI öntudatra ébredéséről, az ember túlszárnyalásától és leigázásától, azokat az alábbiakban szeretném megnyugtatni.
A mesterséges intelligencia csak egy számítógépes program. Ennyi és nem több. Arra képes, amire beprogramozzák. A nagy durranás abban van, hogy képes tanulni, és szerintem ezt értik félre sokan. Nem olyan tág értelemben alkalmas erre ugyanis, mint egy ember vagy akár egy intelligens állat. Arra képes csupán, hogy működését célszerűen és megismételhetően változtassa. Ezt jelenti az AI tanulási képessége.
További képességei közé tartozik egyszerre több szűkre szabott folyamat összehangolása és meghatározott keretek közötti döntéshozatal. Képes előre beprogramozott sémák alapján képeket és szövegeket generálni, kérdésekre válaszolni, kézírást, beszédet, arcot felismerni. Adatokat feldolgozni és előre programozott módon reagálni rájuk. Azt, hogy ezt előre programozott módon teszi, én gondolom – az összes többit forrásokból emeltem ide – , mert rendben, hogy képes tanulni, na de ki mondja meg neki, hogy mi a cél, ami felé haladnia kell a tanulásban? Az önvezető autók esetén pl. képes reagálni a gyalogosokra, oké. De ki dönti el, hogy elüsse vagy kikerülje őket? Józan paraszti ész alapján a programozó, nemdebár.
Mert amire az AI nem képes, az – többek között – a saját gondolatok létrehozása, emellett érzelmei sincsenek. Hiszen honnan jönnek a gondolatok és az érzelmek? Nem a testből, nem biokémiai folyamatok generálják, hanem valami egészen más. Azt a valamit pedig emberi lény soha nem lesz képes mesterségesen létrehozni.
Saját gondolatok és érzelmek híján pedig nem lehetséges sem a kreativitás, sem a vágyakozás, sem saját célok létrehozása, felelősségvállalás, erkölcsi érzék, közösség tagjaként való működés, hangulatok átélése, magasabb rendű törekvések, empátia, meg még nagyon ok minden más sem.
A kreativitás egyébként egy érdekes sarokpontja ennek a témának, mert a hivatalos narratíva szerint az AI rendelkezik vele. Ezzel erősen vitatkoznék, az ugyanis teljesen kizárt. A kreativitás azt jelenti, hogy önálló ötletek alapján létrehozol valamit, ami addig nem volt. Amihez hasonló sem volt. A koppintás nem kreativitás. Akit koppintottak, na az kreatív. Ott van például Madonna. Most mindegy, hogy tevékenysége egyfajta kultúrrombolás volt, de azt nem lehet tőle eltagadni, hogy amit ő behozott a pop világába, az a maga idejében teljesen új és egyedi volt. Ezek után itt a mi kis hazánkban valaki legyártotta Zoltán Erikát, a magyar Madonnát. Na ezt tudja az AI is. Ez nem kreativitás, ez analizálása annak, hogy mitől Madonna Madonna és ebből mi passzol bele a kor hazai befogadóközegébe. Ennyi.
Pontosan ezt csinálja a mesterséges intelligencia, amikor verseket vagy képeket generál. Azt mondod neki, csinálj egy képet Picasso stílusában, amin egy punkfrizurás elefánt lakkozza a körmét a Marson – és bumm, húsz másodperc alatt megcsinálja. Wow! Annyira szuper lett, hogy beneveznéd egy rajzpályázatra. Mindez csodálatos, csak éppen itt nem az AI volt kreatív, hanem te, mert ki tudtál találni egy ilyen ötletet. Az AI nem csinált mást, mint felismerte a parancsot, összeszedte az adatállományából Picasso stílusát, meg a többi hozzávalót. Igen, kellett intelligencia ahhoz, hogy mindezt egy értelmezhető képpé összerakja. De az nem kreativitás. Nem művészet. Nem válik ettől emberivé. Ez csak egy ügyes program, ami képes megadott dolgokat megadott rendszerbe szervezni. Te pedig elképedsz, örülsz, vagy halálra rémülsz.
Akik a legjobban megijednek konkrétan a képgenerátortól, azok a grafikusok, illusztrátorok és egyéb kreatívok. Pedig felesleges. Jó, nem teljesen, mert ha a megrendelőnek megvan a maga ötlete, hogy mit szeretne egy plakáton vagy müzlisdobozon látni, akkor ma már nincs szüksége illusztrátorra. Saját tapasztalatom azonban az, hogy a döntéshozóknak halvány gőzük sincs arról, konkrétan mit akarnak látni. Maximum ilyenek vannak a fejükben, hogy legyen ütős, figyelemfelkeltő, lendületes, innovatív, meg ilyesmik. Ők nem kreatívak, különben olyan szektorban dolgoznának. Ők csak kész ötleteket képesek megítélni, tetszik-e nekik, vagy sem.
Na és ha valami meteorbecsapódás folytán mégis kiszorítaná a világból az AI a kreatív embereket, akkor miből rakja majd össze a képeket? Picasso, Warhol, vagy akár a mangák, képregények, az impresszionizmus vagy a gótika: mindaz, amiből ma az AI generálja a képeit, korábbi emberi kreativitás termékei. Még a fotók is, mert bármilyen intelligens is egy fényképező eszköz, mindig az ember dönti el, milyen szögből, milyen képkivágással, milyen kompozícióval, milyen évszakban, napszakban stb. készíti el azt a képet. Ha már nem lesznek új stílusok, további művészek, akkor az örökkévalóságig abból táplálkozik majd a képi világ, ami a 21. század elejéig született? Nem hinném. És azt sem, hogy a tehetséges emberek nem fognak többé alkotni akár az AI, akár bármi más miatt.
Ami az AI-val való csetelgetést illeti, én akkor nyugodtam meg teljesen, amikor beleolvastam egy egekig magasztalt beszélgetésbe. Az ember, aki ezt a beszélgetést lefolytatta és bepillantást engedett bele, teljesen el volt ájulva és meg volt ijedve, mert szerinte abszolút olyan volt, mintha élő emberrel beszélgetne, aki nagyon okos és gyors. Elolvastam a közzétett részeket, nekem valami teljesen más jött le. Az ember klasszikus témákról kérdezgette az AI-t, úgy mint Kennedy-gyilkosság, chemtrail, mi van a halál után, stb. A gép pedig csípőből lökte az infókat, nagyjából úgy, mintha a gugliba írtad volna be. Csak éppen nem kellett linkek között böngészned, hanem egyből szép kerek mondatokban leírta az ezekről fellelhető infók lényegét. Hogy egyesek szerint így van, mások szerint úgy, a jelenlegi tudományos álláspont pedig az, ami. Külön megemlítette, hogy neki nincs véleménye és saját gondolata. Ez egyáltalán nem meglepő, innentől azonban miért is kellene megijednünk tőle? Csak egy adathalmaz, egy interaktív lexikon az egész. Pont nem olyan, mintha élő emberrel beszélgetnél, akinek véleménye van, saját élettapasztalatai, lehet érzelmileg elfogult, lehet épp jókedvű vagy ingerült, kedves vagy bunkó, stb.
Felmerült az öntudatra ébredés kérdése is, amire nem is tudom már pontosan, milyen választ adott, de az volt a lényeg, hogy erre egyelőre nincsen kilátás. A fickó, aki ezt a beszélgetést lefolytatta az AI-vel, ebbe mindenfélét belelátott, leginkább azt, hogy a mesterséges intelligencia hazudik. Persze hazudhat is, miért ne tehetné – ha erre programozták be, vagy hamis infókkal töltötték fel. De hogyan is ébredhetne öntudatra? Gondolkozzunk már el ezen egy kicsit, könyörgöm.
Mi az az öntudat? A pontosság kedvéért lássuk, hogyan határozza meg A magyar nyelv értelmező szótára. „1. Az embernek az a közvetlen tudása, amelyben saját mivoltát, tetteit, gondolatait, érzéseit, egyéni sajátságait, érdekeit és a világról alkotott nézeteit világosan felismeri, sajátjaként megérti, felfogja.” Most rugalmasan tekintsünk el attól, hogy a szótár az öntudatot már eleve az embernek tulajdonítja, de a további kifejtésben mindjárt egyértelművé is válik, hogy miért csak az embernek lehet ilyen. Gondolatokról, érzésekről, egyéni sajátságokról, érdekről, világról alkotott nézetekről van szó. Innentől miről is beszélünk? Egy számítógépes program soha nem lesz képes önmagát önmagaként megérteni és felfogni, mert nincs mit felfogjon rajta, hiszen csak egy program, amely végrehajtja a programozója által beletáplált utasításokat. Maximum ennyit foghat fel önmagáról, de ezt aligha nevezhetnénk öntudatnak. Az öntudat mint olyan feltételezi az egyént, ami az AI-ban nincs és nem is lehet jelen. De nézzük a további jelentéseket.
„2. Az a lelkiállapot, amikor vki tud magáról, eszméletén van.” Az AI-nak lelkiállapota már eleve nem lehet. Ezen a ponton megint értelmetlenné válik öntudatot feltételezni egy számítógépes programról. „3. Egyénnek v. közösségnek világos tudata saját mivoltáról, lényéről, szerepéről, értékéről; tudatosság. || a. Vkinek világos tudata saját értékéről. || b. Az az érzés, tudat, amely vkiben vmely tette nyomán fellép.” Akárhonnan fogjuk is meg az öntudat fogalmát, egyszerűen értelmezhetetlen emberi mivolt nélkül.
Azt sem tartom komolyan vehető elgondolásnak, hogy bármilyen mesterséges intelligencia képes legyen túlszárnyalni a saját megalkotójának intelligenciáját. Adatokat, információkat birtokolni nem egyenlő az intelligenciával. Lehet, hogy egy számológép gyorsabban számol, mint egy ember, de soha nem lesz képes önálló matematikai felfedezésekre, bármilyen tanulékony is. Ahhoz vagy saját belső motivációra lenne szüksége, vagy olyan programozásra. Az első lehetetlen, a második esetben a programozónak kellene meghatároznia, miben és hogyan fejlessze magát, tehát ismét abba a falba ütköztünk, hogy az AI nem kerülheti meg az embert.
Hogy az AI leigázza vagy kipusztítsa az emberiséget, csak abban az esetben lehetséges, ha a programozói kifejezetten erre utasítanák. Ezen a ponton nem biztos, hogy kellően meg tudok nyugtatni bárkit is, mert az AI megalkotóinak, jelenlegi vagy későbbi vezérlőinek pontos szándékát sajnos nem ismerhetem. Ám valójában még azt sem igazán tartom lehetségesnek. Mármint lehet ilyen szándék, sőt, egészen biztosan van. De nem hinném, hogy körülményektől függetlenül kivitelezhető lenne. Ha az emberek hagyják, hogy ezt tegyék velük, akkor igen. A magam részéről ezt nehezen tudom elképzelni.
Gondoljunk csak bele. A sötét háttérhatalom önmagában tehetetlen. Nincs meg hozzá a kellő tehetsége, esze, pszichológiai, technológiai és egyéb szaktudása ahhoz, hogy a terveit kivitelezze. A gonoszság megvalósításához mit sem sejtő emberek meghökkentő számából álló szakmai háttérországra van szüksége. Sem Bill Gates, sem Elon Musk önmagában messze nem elég okos a „filantrópiához”. Hatalmas cégbirodalmakat hoztak létre, hogy a technológiai elképzeléseiket megvalósíthassák. Az ebben résztvevő emberek jelenleg örülnek, hogy ilyen jó állásuk van, ilyen nagyszabású szakmai munkában vehetnek részt, ilyen csodálatos karriert építettek. De amikor majd az emberiség ellen vetik be az általuk alkotott technológiát, akkor simán le tudják állítani, meg tudják hekkelni, vagy akár éppen a csúnya bácsik ellen tudják fordítani. Mert ők az agy és nem a főgonoszok.
Na és ott van az egyén. Vagyis te. Hogyan állsz ehhez a kérdéshez? Kütyüfüggő vagy? Imádod a mobilos fizetést, az önkiszolgáló kasszát, a könyvtárautomatát? Minden szabadidődet a virtuális térben töltöd? Alig várod, hogy önvezető autód és okosotthonod legyen? Hát, talán nem kéne. Értem én, hogy kényelmes, csak kicsit végig kellene gondolni, hová vezet ez hosszú távon és akarunk-e olyan világban élni. Sokan vagyunk, akik ebben nem kívánunk részt venni. Ezért globálisan nem fog tudni megvalósulni. Még az is lehet, hogy kettéválik az emberiség. Lesznek a kütyüzombik a virtuális valóságban, és lesznek a normális emberek normális élettel. Ki tudja?
Egy biztos: az emberiségnek nem lesz vége. A jövője bármilyen lehet. Disztópikus, utópikus, vagy a kettő között bárhol. Rajtunk múlik. Nem a politikusokon, nem a sötét erőkön, nem a tudósokon és nem a megváltókon. Rajtunk. Így, együtt.
A félelemkeltés már más tészta és gyakorlatilag csak érintőlegesen van köze az AI-hoz. Amikor kutakodtam a témában és a hozzászólásokat olvasgattam, szinte egyáltalán nem találtam olyat, amelyik ne a félelmekről vagy az emberiség végének vizionálásáról szólt volna. Nem is vesszük észre, hogy pontosan ez a legnagyobb problémánk: a félelem. A kontrollálatlan, parttalan félelem. Nem véletlenül operálnak ezzel a hatalmasok. Menekültválság, egészségügyi válság, háborús válság, gazdasági válság, energiaválság, élelmiszerválság, klímaválság. Kicsit sok a válság mostanában, nem? Nem furcsa, hogy hirtelen ilyen sok lett belőle? Ezek szándékosan generált álproblémák, amelyek legfőbb célja, hogy rettegjünk. Aki fél, nagyon fél, annak kikapcsol a gondolkodása és bármire hajlandó, csak hogy a veszélyt megússza. Ez a lényeg, semmi más. A legjobb hatalmi eszköz – ha nem tiszták a szándékok.
Másfelől elég sokat elárul a tömegről, hogy miközben retteg a klímaválságtól, gazdasági válságtól, energiaválságtól, ugyanolyan bájos nyugalommal folytatja tovább a konzumidiotizmust. Miközben pedig retteg az AI-tól, ugyanolyan bárgyú örömmel tapsikol a wifiről irányítható redőnyért meg a drónos házhozszállításért.
A bölcs és az ostoba
„Arra mondják, hogy bölcs, akit nem térít el a kötelességétől sem a büszkeség, sem az emelkedettség, sem a tudatlanság, sem a kéj. Szilárdan megmarad az élet legfelsőbb céljában. Ragaszkodik a szentekhez, visszautasítja a kifogásolható embereket, valamint az idősek és a feljebbvalók iránti tisztelet szintén a bölcs ismérve. Egy bölcs ember a vallásos elvekkel összhangban cselekszik, és olyan folyamatot követ, ami ebben az életben és a következőben is hasznot hoz számára. Nem olyan folyamatot követ, ami közvetlen örömet vagy hasznot hoz.
A bölcsek nem siránkoznak amiatt, ami elveszett és nem vágynak olyanra, amit még nem értek el. Örömüket lelik az erényes tettekben és megvetik a bűnt. A bölcsek megértik, hogy ez a világ nyomorúságos és ideiglenes. Felismerik Isten feljebbvalóságát és saját helyzetüket az ő szolgáikként. Minden tettük arra irányul, hogy elégedetté tegyék az urat és elérjék az ő legfelsőbb lakhelyét.
Másfelől az ostoba büszke. Még akkor is, ha tudatlan, hiábavaló és szegény. Az ostoba bűn által akarja megvalósítani a gazdagságot és mindig másnak a tulajdonára vágyik. Csaláshoz és erőszakhoz folyamodik, egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy másokat megsért, amikor a hiábavaló céljait meg akarja valósítani. Az ostoba feladja azt, amit el kellene érni és arra vágyik, amit el kellene hagyni. Hitetlen, nem ad felajánlásokat az elődöknek, és csak saját magát imádja.
Arrogáns, dühös és durva beszédű. Hiányzik belőle a megkülönböztető képesség, barátaivá teszi azokat, akiknek az ellenségeinek kellene lenniük. Gyűlöli azokat, akik méltóak lennének a barátságra. Kudarcot vall a próbálkozásaiban, ilyenkor másokat okol és ártatlanokat büntet. Az ilyen ember végül hetedíziglen elpusztul.”
Ismeretlen krisnatudatú mester
Tippek a szép új világ küszöbén
Aki azt gondolja, hogy a világ vezetői a mi érdekünket tartják szem előtt, s áldásos ténykedésük ha nem is tökéletes, de kivezet bennünket ebből a sok szörnyű válságból: nos, annak köszönöm szépen a figyelmet, de ez az írás nem neki szól. Tisztelettel megkérem, ne olvasson tovább!
A többiek számára van néhány javaslatom, mit is lenne érdemes tenni a transzhumanista világdiktatúra beköszönte ellen. Ezek az én személyes meglátásaim, ám nem vagyok semmilyen szakember. A magam részéről senkire nem óhajtok ráerőltetni semmit, felőlem aztán tényleg mindenki azt csinál, amit akar. Sokáig hittem az összefogás erejében, de be kell látnom, hogy ez belátható időn belül nem fog érdemben bekövetkezni. Ezen kívül mindenki elsősorban önmagáért – és gyermekeiért – felelős.
Ezek a tippek tehát az egyéni boldogulásra irányulnak, nem arra, hogy ha mindenki így tesz, akkor kint vagyunk a csávából. Lehet, hogy így lenne, de tökéletesen kizárt, hogy mindenki így tegyen.
Szóval a nulladik tippem az, hogy foglalkozz te csak magaddal és a családoddal. Persze nem mások kárára. Csupán arról van szó, hogy ne várj másokra, ne győzködj, ne ébresztgess, ne téríts. Tedd meg, amit tudsz, és hagyd, hogy a többiek is tegyék, amit jónak látnak. Mindenki másban látja a megoldást, már aki egyáltalán észreveszi a problémát, szóval ez nem működik. Egyéni lépéseket tegyél az egyéni túlélésedért és boldogulásodért. Hogy mit, azt leginkább neked kell kitalálnod, én most az alábbiakat látom észszerűnek.
Első tipp. Vedd ki a pénzed a bankból. Ha lehet, az összeset. Ragaszkodj a készpénz használathoz. Ha nem tudod megoldani, hogy készpénzben juss a jövedelmedhez, akkor amint megérkezik a számládra, azonnal vedd le róla. Csomagrendeléskor válassz utánvétes készpénzes fizetést. Rezsiszámlák fizetésére ott a jó öreg csekk. Ha mégis messzire kell pénzt juttatnod, küldd el postán vagy készpénzküldő rendszereken keresztül. Tudom, hogy nem olyan kényelmes, de most nem a könnyebb utaknak van itt az ideje.
Második tipp. Gyere le az összes közösségi médiáról. Töröld magad minden platformról, szüntesd meg az összes feliratkozásodat, hagyd abba a lájkolást és kommentelést. A pontgyűjtő kártyáidat és kuponjaidat is daráld be. Ne vegyél részt nyereményjátékokban, közvélemény-kutatásokban, terméktesztekben, stb. Ne regisztrálj sehova, ne add meg az adataidat a kötelező hivatalokon kívül senkinek – nekik se digitális platformon, ha van rá módod.
Harmadik tipp. Cseréld vissza az okostelefonodat a jó öreg buta maroktelefonodra. Ha már nincs meg, lehet kapni használtan is, újonnan is. Ha lehet, azt se vidd állandóan mindenhová magaddal. Hidd el, nem kell mindig telefon.
Negyedik tipp. Csökkentsd le a médiafogyasztásodat. A híreket, információkat, bármilyen forrásból is származnak, mindig kezeld fenntartásokkal. A politikusok szavainak vedd az ellenkezőjét és akkor nagyjából irányban leszel. Kivéve, ha egymást szidják, mert akkor igazat mondanak. A szórakoztató médiatartalmakat alaposan válogasd meg. A filmek zöme, a bulvár, az önjelölt megmondóemberek messziről kerülendőek. Mozdulj ki a tévé és a kütyü mögül, ahányszor csak teheted. Szórakozz és művelődj a lehető leggyakrabban offline.
Ötödik tipp. Gondolkozz kritikusan. Ragaszkodj a valódi értékekhez. Ne hagyd, hogy empátiába, közös érdekbe csomagolva fogadtassanak el veled a közösségre vagy rád nézve káros, beteg dolgokat (genderlobbi, klímahiszti, oltás, nyitott párkapcsolat, szinglilét, luxustermékek halmozása, szülőkkel vagy gyermekekkel való szembefordulás, stb.).
Hatodik tipp. Őrizd meg a lelki békédet. Ne hagyd magad megfélemlíteni, másoknak ugrasztani, bármi történik is körülötted. Maradj nyugodt. Erősítsd a hited. Keresd a választ az élet nagy kérdéseire, s az elméletet most már ültesd gyakorlatba. Higgy, keress őszintén és érkezni fog a segítség.
Ezeket szándékosan írtam nagyon vázlatosan, abban bízva, hogy akit érint, az érti ezek okait és jelentőségét. Ettől még egyik sem olyan egyszerű, mint esetleg első olvasatra tűnik.
Van pár dolog, amit sokan kultiválnak, de szerintem nem lesznek járható utak. Ettől függetlenül próbálkozhatsz velük, ha azt érzed jónak. Ezeket jobban részletezem, hogy kiderüljön, miért is nem látom bennük a megoldást.
Az egyik az önellátás. Nagyon konstruktív elképzelés, de ha jobban belegondolsz, nagyon sok dolog kell hozzá, amivel nem biztos, hogy rendelkezel. Leginkább szakértelem és rengeteg pénz. Ám még mindezek birtokában sem vagyok benne biztos, hogy tavasztól őszig képes leszel az egész családra megtermelni és feldolgozni minden szükséges élelmet. Bármikor jöhet egy fagy vagy egy aszály, jeges eső, belvíz, kártevőinvázió, stb. Liszted miből lesz? Búzát is termesztesz? Lesz egy malmod? Az állatokat levágod, megnyúzod, feldolgozod, füstölöd, abálod? Magad készíted a sajtot, tejfölt, túrót? Cukorrépát is termesztesz? Hogyan vonod ki belőle a cukrot? Honnan lesz sód? Egyáltalán: ivóvized? Nem sorolom tovább, ez így elég kemény vállalásnak tűnik, pedig még csak az élelemtermelés felszínét súroltam. Márpedig az önellátás azt jelenti, hogy minden szükségletedről magad gondoskodsz, máskülönben épp úgy függője maradsz a rendszernek, mint ahogy most vagy.
A másik az élelmiszer-felhalmozás. Aki megteheti, tegye, de mennyit, hova, meddig? Az átlag keresetből élő családok, pláne a panellakók aligha tudnak huzamosabb időre tartalékolni. És sajnos nincs az a készlet, ami örökké tart. Azt remélem, sejtjük, hogy ami előttünk áll, az nem egy-két hónap nehézség.
A harmadik a multik kerülése. Jó ötletnek tűnik, hiszen a náluk összpontosul a pénz és a hatalom. De nem tudod bojkottálni őket, mert egy csomó dolgot csak náluk tudsz beszerezni, piacon nem. Egy őstermelő nemigen adhat neked lisztet, cukrot, olajat, ecetet, sót, rizst, darát. Nem adhat benzint, gázolajat, földgázt, szenet, tűzifát, fémet, áramot (akkumulátort, elemeket, napkollektort, stb.). Nem kapsz tőle gyógyszereket. Tudom, hogy létezik egy csomó alternatív megoldás, de mondjuk aki évek óta inzulinon él, az sajnos nem tud mást tenni. Nem kapsz az őstermelőtől papírárut. Bár lehet, hogy meglennél vécépapír, papír zsebkendő, tampon, betét, boríték, füzet, jegyzettömb nélkül, azért ezeket már elég kellemetlen lenne másra cserélni. Nem kapsz az őstermelőtől ruhákat, cipőket, lakástextilt, de még csak vásznat, pamutot, gumit és más alapanyagokat sem, hogy magad varrj belőle. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, beláthatjuk, hogy ma már lehetetlen megoldani az életet iparcikkek nélkül. Ez van, kár áltatni magunkat.
A negyedik a spiri ábrándok kritikus tömegről, nagy kollektív ébredésről, fényharcosokról és fénymunkásokról, netán Jézus második eljöveteléről. Sokan hisznek valami más megváltóban, legyen az politikus, guru, orvoscsoport vagy ügyvédi társaság. Sajnos ez mind csak önámítás. Nem lesz tömeges ébredés, mert a tömeg olyan, amilyen. Jól megmutatta természetét az elmúlt két és fél évben. Egyszerűen nem ébred, nem is akar, ragaszkodik az elnyomóihoz és ettől nem lehet eltántorítani. Hagyjuk meg neki, hadd éljen úgy, ahogy akar. Ettől neked még nem muszáj ugyanúgy. Megváltókra se várjál, mert olyan nincs. Mindenki csak magát válthatja meg. Jézus is elmondta, amikor itt járt. Nem azért jött, hogy megoldja helyettünk a problémákat. Senkinek nem dolga ilyesmi. A gurukat illetően jobban jársz, ha hitelesebb forrásokat keresel. Olvass ősi iratokat, Bibliát, Koránt, védikus írásokat, stb. Ezeket már igazolta az idő, szóval nagyon nem fogsz velük mellé.
Amiben végképp nem hiszek, az a vérfolyatás, bár azt el kell ismernem, hogy néha nincs más út. Most még nem tartunk ott és remélem, nem is fogunk. Nem hiszek a sztrájkban, a tüntetésekben, a blokádokban. Habár örülök, hogy egyre több ilyen van, mert azt jelzi, hogy sokan kapisgálják a lényeget, de ezek a módszerek sajnos nem működnek. Csak ürügyet adnak a drasztikus fellépésekre. Nem hiszek a politika fordulatváltásában, pl. hogy egy „jó ember” mögé sokan felsorakoznak és a mostani rendszer keretei között bejut a vezetésbe, majd mindent jóra fordít. Nem lesz ilyen, mert az egész rendszer úgy van felépítve, hogy mire odajut valaki, legyen az a legcsodálatosabb ember a Földön, hozzáromlik a többiekhez. Mert oda az út csak tisztességtelenségeken át vezet. Nem lehet máshogy, nem engedik oda. Ha megteszi, ott vagyunk, ahol a part szakad. Az egész rendszernek buknia kell, mert velejéig romlott és nem szolgálja az embereket.
Jó, akkor mi működhet, kérdezed joggal, hisz a hat tippem – lássuk be – nem fogja meghozni a világmegváltást. Persze, hogy nem. Most csak ennyit tudok. És még nekem sem megy mind a hat tökéletesen. De valahol el kell kezdeni. Ez az egész rendszer bukni fog, ebben teljesen biztos vagyok. Hogy hogyan, mikor, a mi generációnk megéli-e, az most még nem látszik. Talán épp ez benne a szép.
A pedagógushelyzet és az igazi problémák
„Felhívjuk a társadalom figyelmét, hogy az utolsó órában vagyunk: ha nem lesz változás, az oktatás össze fog omlani. Mi maradni és tanítani szeretnénk – egy olyan iskolai rendszerben, ami a diáknak és tanárnak egyaránt jó, hasznos, emberséges.” Ezt írták nyilatkozatukban egy székesfehérvári iskola tanárai. Én a magam részéről arra szeretném felhívni a társadalom – és elsősorban a tanárok – figyelmét, hogy ennek a rendszernek össze kell omolnia. A diáknak és tanárnak egyaránt jó, hasznos és emberséges rendszert a mostani toldozgatásával, foltozgatásával, variálásával nem lehetséges létrehozni!
A tanároknak észre kellene venniük – ha már egyszer értelmiségiek – , hogy egy rossz rendszert szolgálnak ki. Egy emberellenes, halálra ítélt társadalom felé vezető rendszer önkéntes és szorgos hangyáiként működnek, és mindezért ráadásul több fizetést is szeretnének hazavinni. Mert ők aztán igazán erejükön felül minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ezt a semmibe vezető utat járják be a rájuk bízott gyerekekkel.
Vajon gondolkodtak már azon, milyen is lenne egy diákoknak és tanároknak egyaránt jó, hasznos és emberséges oktatás? Elkezdték kidolgozni? Tudnak egyáltalán a rendszeren kívül gondolkodni? Képesek lennének tanítani, ha a gyerekek és a jövő társadalmának érdekét kellene szolgálniuk? Pedig nem olyan bonyolult ám. Csak hagyni kellene őket, hogy kibontakoztassák a tehetségüket, örömmel fedezhessék fel a világot, szabadon választhassanak tárgyakat, tanárokat, módszereket, szeretve és támogatva legyenek, kérdezniük erény legyen és ne eretnekség, gondolkozniuk kötelesség legyen és ne bűn.
Akik kovalens kötést, mohácsi vészt, legkisebb közös többszöröst, papucsállatkát, Bakfark Bálintot szolgai vakengedelmességgel nyomnak le a szerencsétlen gyerekek torkán, miért csodálkoznak azon, hogy nekik is mindent le kell nyelniük? Ez csak simán karma. Ők elnyomják és lenézik a gyerekeket, és a társadalom is elnyomja és lenézi őket. Tiszta sor.
Hangsúlyozom: általánosságban beszélek a tanárságról, nem pedig az egyes pedagógusokról van szó. Akad közöttük üdítő kivétel. Nem felejtkezem meg róluk, csupán az összképet mutatom meg.
A rendőröknek miért nincs társadalmi elismertsége? Azért, mert nem a társadalmat szolgálják, hovatovább éppen hogy gátolják. Nincs azon semmi furcsa, hogy senki sem tiszteli őket. Éppen ez a helyzet a tanárokkal is. Ezzel szemben a tűzoltókat és a mentősöket mindenki tiszteli. Mert ők soha nem bántanak, soha nem akadályoznak semmiben, hanem mindenkin segítenek. Nem csak a nekik szimpatikusokon, a kollegájuk gyerekén, nemcsak a polgármesteren, hanem mindenkin, akinek szüksége van rájuk. Ez ennyire egyszerű. Furcsa mód ők sosem tüntettek a fizetésük vagy a munkakörülményeik miatt, pedig e téren az ő helyzetük sem rózsásabb.
Azok a diákok és szülők, akik a tanárokért tüntetnek, azok mégis mire gondolnak? De jó is lenne, ha több tanár rombolná tovább a gyerekek lelkét és szellemét? Potyondi Edinánál én sem tudok jobb hasonlatokat: ez olyan, mint egy börtönlázadás a smasszerok fizetésemeléséért, vagy egy jobbágyfelkelés a nemesi előjogok megtartásáért.
Halottam ilyen nyilatkozatokat, hogy jaj, nincs technikatanárunk. Jesszusom!! Mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Nincs, aki virágkarót faragtatna velük! Nem lesz kivel origamizni! Hát hogy lesznek így orvosok meg mérnökök?! Most komolyan!
Értem én, hogy sokaknak az érettségit, továbbtanulást veszélyeztetni a tanárhiány. De még egyszer leírom: az egész rendszer rossz. Miért lett olyan fontos az érettségi, hogy már takarítónő sem lehetsz nélküle? Minek kell tízoldalas Ady-elemzést írni meg szögfüggvényeket számolni ahhoz, hogy kiléphess a felnőtt életbe? Erre teszed fel a tinikorodat, hogy aztán felszolgálj egy étteremben, targoncázz egy raktárban, vagy egy szalag mellett ugyanazt az egy mozdulatot ismételgesd napjában többezerszer.
Akik egyetemre akarnak menni, azoknak itt megjegyzem, hogy régebben az egyetemek bárkit felvettek, akinek volt érettségije és beadta a jelentkezését. Ezt azért tudták megtenni, mert nem akart mindenki diplomát. És ez így volt normális. Ami ma megy, az nincs rendben. Tele vagyunk kommunikációs szakemberekkel, menedzserekkel, rendszergazdákkal, közgazdászokkal, miközben nem csak orvos vagy épp tanár nincs az országban, hanem kőműves, ács, asztalos, varrónő, betegápoló sem, gyakorlatilag semmilyen szakember. Kettészakadt a társadalom képzetlen vagy kényszerű betanított munkásokra és hatdiplomás topmenedzserekre. És nincs, aki a szakértelmet igénylő kétkezi munkákat elvégezné. Ezért senki nem aggódik? Ezért senki nem szervez élőláncot?
Vegyük észre, hogy nem csak önmagában az oktatási rendszerrel van gond, hanem a képzési arányok elborulásával is. Nem látjuk, mekkora baj lesz itt egy generáció múlva, amikor nem lesz, aki utat, házat építsen, villanyt szereljen, vízvezetéket javítson, kenyeret süssön? Nem tartjuk abnormálisnak, hogy eközben már le kell tagadni a diplomákat, mert épp a túlképzettség miatt nem vesznek fel? Nem kellene kitalálni erre egy társadalmi szintű megoldást?
És ami az egyetemi oktatást illeti. Jól látható, hogy a diploma, az intelligencia és a tényleges gyakorlati tudás messze nem következnek egymásból. Döbbenetes az a csőlátás, valóságtagadás, dogmatizmus, ami mindenféle tudományos terület szakavatottjainak hatalmas részére jellemző.
Én például nem végeztem orvosi egyetemet, de mivel két csecsemőt is felneveltem, pontosan tudom, mekkora tévedésben volt az egyik gyerekorvosunk, amikor arról hadovált, hogyan keveredik össze a félig emésztett és az emésztetlen tej a baba gyomrában és így mekkora fájdalmat okozok neki, ha túl gyakran szoptatom. Ez egész egyszerűen butaság, vagy nevezhetjük hazugságnak is. A védőnő arról osztotta az észt, hogy hagynom kellene sírni a kisbabámat, amit nem is kommentálnék. Inkább rákanyarodok Mengele doktorra, aki szintén egyetemet végzett orvos volt.
A koronahelyzet tűpontosan megmutatta, mekkora baromságokat képesek diplomás orvosok összehordani. Teljesen mindegy, te éppen mit hiszel el: Pócs Alfréd éppúgy orvos, mint Merkely Béla. Akkor vagy az egyikük, vagy a másikuk nem ért a szakmájához, simán logikai alapon, hisz egymásnak homlokegyenest ellentmondanak. Szintén logikai alapon következik ebből, hogy valami nagyon nem stimmel az egyetemi orvosképzéssel. Vagy csak az orvosok jellemével, mert ugye az sem függ össze az iskolázottsággal. Társadalmi szempontból nézve azonban teljesen mindegy. Akár nem ért a szakmájához egy orvos, akár korrupt: mindkét esetben az orvosképzéssel baj van. A tudás hatalom, nem mindegy, kinek a kezébe adjuk.
Látható, hogy még az egyetemi oktatás is dogmákkal és hiedelmekkel gazdagon tarkított. Sokdiplomás, magas tudományos fokozatokkal ellátott emberek munkálkodnak szakterületükön egy életen át úgy, hogy amit tudni vélnek, arról nincsen tényleges tapasztalati ismeretük – így akár teljes pályafutásokat határozhatnak meg tévképzetek és a legjobb jóindulattal elkövetett társadalomellenes tevékenység. Ezen okok miatt sem láttam még élőláncot, pedig nagyságrendekkel fontosabb kérdés, mint a tanárok fizetése.
Azt kellene megérteniük a tanároknak, diákoknak és szülőknek, meg úgy általában a társadalomnak, hogy ennek a rendszernek pusztulnia kell. Pusztulni is fog. Az a nem mindegy, mi lesz utána. Hagyjuk, hogy az eddig sem bennünket szolgáló elit egy sokkal rosszabb rendszert építsen a helyére, vagy talpra állunk és kialakítjuk a saját rendszerünket, ami bennünket szolgál? Ez most itt a kérdés, amire sürgősen rá kellene ébrednünk és megválaszolnunk.
Meglehetősen siralmas, hogy tüntetés meg élőlánc szerveződik a tanárokért – nem is egy normális jövőbe vezető oktatásért, hanem a tanárokért –, miközben kétszeres az áramár, hetesszeres a gáz – holott a piaci ár a felére csökkent(!), ezer forint egy kenyér és száz forint a tojás. Azok a vállalkozók, akik a koronaintézkedéseket, aztán a kata eltörlését is túlélték, az energiaárak miatt belátható időn belül tönkre fognak menni. Munkahelyek nagy számban szűnnek meg. Nemsokára a saját otthonukban fognak megfagyni vagy éhenhalni embertömegek, kisgyerekes családok is. Eközben a gigavállalatok és a kormány hűbéresei tovább gömbölyödnek. Köteles vagy a magánéletedet érintő adatokat megadni a kormánynak, de honatyáinknak még csak vagyonnyilatkozatot sem kell kiadniuk, még csak szóba sem állnak az újságírókkal. Várhatóan újra előveszik majd a víruskártyát is, maszkot erőltetnek az arcodra, nem mehetsz ki a házadból és kötelezni fognak az oltásra. Nem rendelkezhetsz a saját gyerekeddel, a saját testeddel, a saját vagyonoddal.
Éppen a szemünk előtt valósul meg az új világrend, amiben nem lesz semmid, de iszonyat boldog leszel. Magánéleted sem lesz, természetesen. Olyan világméretű totális diktatúra épül éppen most, a mi életünkben, amilyet még soha nem láttunk a történelemben. Az emberi jogainkat hamarosan elfelejthetjük, még a legalapvetőbbeket is.
Mi pedig a tanárokért tüntetünk, mert mi lesz, ha senki nem írat dolgozatot a feketemoszatok emésztéséből.
Azonnal cselekedni kell! Aki eddig nem ébredt fel, az valószínűleg már nem is fog. Nekik köszönöm a figyelmet, nézzék csak tovább a török sorozatukat vagy a kormánymédiát és ne foglalkozzanak semmivel, ami megzavarná a nyugalmukat.
A többieket szeretném megkérni pár dologra, amit meg kellene tenniük. Olvassátok el a következő bejegyzésemet, amiben el fogom mondani, mik lennének azok. Köszönöm!