A teljesség Földje
A magam részéről sosem voltam ufós, nem is érdekelt a téma. Nyitott gondolkodóként azonban igyekeztem nem kategorikusan kizárni olyan eshetőségeket, amelyekre nincs rálátásom. Egyetlen érv volt, ami számomra az idegenek létezése mellett szólt. Nem tudtam elképzelni, hogy a világ felett uralkodó erők hogyan máshogyan lehetnének képesek ekkora mérvű következetes gonoszságra az emberiséggel és a Földdel szemben, ha maguk is emberi, földi lények lennének.
Aztán találkoztam néhány nagyon érdekes – tudományos – ténnyel az univerzum finomhangoltságával, a földi élet kialakulásának esélyeivel kapcsolatban. Korábban már említettem, annak az esélye, hogy egy Föld-szerű, azaz baktériumokénál magasabb életforma kialakulásához megfelelő bolygó létrejöhessen, rendkívül kevés. A Föld mégis kialakult, mi itt vagyunk. Azt hiszem, ezzel meg is valósítottuk azt a szinte nulla esélyt. Nem is találunk más hasonló bolygót, aminek mondjuk ne homogén legyen a felszíne, hanem a Földéhez hasonló változatosságot mutasson. Persze az univerzum elvileg végtelen, de ezt nem tudhatjuk biztosan, szóval számomra pillanatnyilag lehetetlennek tűnik, hogy még egy lakott bolygó létezzen a világon, már amin baktériumoknál fejlettebb élet létezik.
Ha ebbe belegondolunk, elképesztő annak még csak az eshetősége is, hogy az egész teremtés, a komplett fizikai univerzum értünk van! Lehet, hogy az egész azért lett létrehozva, hogy a Föld létezhessen, rajta mindenféle életforma kialakulhasson, eljussunk az emberi létig és végül visszatérjünk a forráshoz. Miért ne lehetne így?
Miért is lenne szüksége a teremtőnek más lakott bolygókra, földönkívüli létformákra? Itt mindent megtapasztalhatsz: az atomi, ásványi léttől egészen az istenemberig. Az úgynevezett evolúció sosem fogja meghaladni az emberi fajt, mert nincs szükség fejlettebb fajokra. Az emberi létezésben már kódolva van az istenné válás, mi kell ennél több?
Emberi testben itt, a Földön megtapasztalhatsz bármit, de tényleg szó szerint bármit. Élhetsz a legcsodálatosabb aranykortól a sötét középkoron át terrorizmuson, kapitalizmuson, technokrácián, császárságon, természeti népen, demokrácián keresztül bármilyen társadalomban. Élhetsz erdei remeteként vagy egy mamutváros legnyüzsgőbb közepén. Lehetsz láncra vert rabszolga vagy multimilliárdos, lehetsz világsztár vagy névtelen senki, élhetsz röghöz kötve vagy örökös vándorlásban, lehetsz vezető vagy alávetett. A lehetőségek száma végtelen.
Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Ez a színház pedig bármilyen szerepet kioszt neked, amit csak szeretnél kipróbálni, megélni. Hisz végső soron ezért vagyunk itt: megtapasztalásokat szerezni. Itt pedig aztán kapsz belőle bőven.
Még a díszletek is a legváltozatosabbak. Játszódhat a darabod hegyekben vagy síkságon, vízközelben vagy a szárazföld belsején, örök hóban vagy sivatagban, buja növényzet közt vagy kietlen pusztában, szigeten vagy kontinensen, faluban vagy városban, harmóniában vagy káoszban, elmaradott vagy fejlett környezetben, bármilyen helyszínen.
Éppen ezért a multiverzum létét is erősen megkérdőjelezem. Mi szükség lenne párhuzamos világokra, amikor itt, a Földön is adott minden. Ez a bolygó a végtelen lehetőségek tárháza. Egy hatalmas színpad, ahol bárki bármit megélhet és szabadon haladhat az útján.
Nem állítom, hogy ki van zárva az ufók vagy a multiverzum létezése, de mi van akkor, ha tényleg nincs más? Csak a Föld és mi. Mi van, ha minden csak értünk van? Hogy itt élhessünk a fizikai világban, tapasztaljunk és visszataláljunk?
Persze felmerül akkor a kérdés,
hogy mi szükség végtelen – vagy legalábbis beláthatatlanul nagy – univerzumra
ezért az egy bolygóért. Nos, talán azért, mert az emberben igen sok potenciál
van, képes a fizikai tér egyre nagyobb területét szemrevételezni. Mégis mi
lenne, ha eljutnánk a végére? Találnánk egy univerzum táblát, alatta illetékteleneknek belépni tilos
feliratot? Vagy lenne egy fal, amin nem jutunk át? Elképzelhető, hogy a fizikai
testben létező ember számára a fizikai valóságnak végtelennek kell tűnnie. Mert
az ember már csak ilyen, mindig tovább akar jutni, mindig többet és többet akar
(amíg csak vissza nem talál végül).
Visszakanyarodva pedig az elején felvetett érvre, miszerint emberi lények bizonyára nem lennének képesek ekkora gonoszságra: sajnos de. Az emberi létben a potenciál végtelen, mindenféle irányban. Igen, lehetőségünk van végtelenül gonosznak, emberellenesnek, Föld-ellenesnek is lennünk, ha éppen ezt szeretnénk megtapasztalni. A következmények természetesen nem maradnak el sem az okozókra, sem másokra nézve, de mindennek megvan a maga rendje és minden létezőnek a létjogosultsága, különben nem létezhetne.
Amit a mi tudatunk gonoszságként értelmez, az is a létezés rendjéhez tartozik és megvan a maga szerepe a világban. Nem azért vagyunk itt, hogy örök kéjmámorban éljünk. A nehézségek és küzdelmek a fizikai lét értelmének alapját képezik, mindenkire nézve. Nincs, nem is volt és soha nem lesz ember a Földön, aki megspórolhatná. Ezek megélése a tapasztalatszerzésünkhöz tartozik, sok esetben ösztönző ereje van.
Elkalandoztam, a lényeg, hogy talán nincs szüksége a létezésnek ufókra meg párhuzamos világokra, mert itt minden van. Az önvaló teljes és tökéletes világot alkotott, egy tágas játszóteret, ahol mindent ki lehet próbálni, de csak saját felelősségre. Azért belecsempészett néhány korlátot, de erről majd legközelebb.