A pedagógushelyzet és az igazi problémák
„Felhívjuk a társadalom figyelmét, hogy az utolsó órában vagyunk: ha nem lesz változás, az oktatás össze fog omlani. Mi maradni és tanítani szeretnénk – egy olyan iskolai rendszerben, ami a diáknak és tanárnak egyaránt jó, hasznos, emberséges.” Ezt írták nyilatkozatukban egy székesfehérvári iskola tanárai. Én a magam részéről arra szeretném felhívni a társadalom – és elsősorban a tanárok – figyelmét, hogy ennek a rendszernek össze kell omolnia. A diáknak és tanárnak egyaránt jó, hasznos és emberséges rendszert a mostani toldozgatásával, foltozgatásával, variálásával nem lehetséges létrehozni!
A tanároknak észre kellene venniük – ha már egyszer értelmiségiek – , hogy egy rossz rendszert szolgálnak ki. Egy emberellenes, halálra ítélt társadalom felé vezető rendszer önkéntes és szorgos hangyáiként működnek, és mindezért ráadásul több fizetést is szeretnének hazavinni. Mert ők aztán igazán erejükön felül minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ezt a semmibe vezető utat járják be a rájuk bízott gyerekekkel.
Vajon gondolkodtak már azon, milyen is lenne egy diákoknak és tanároknak egyaránt jó, hasznos és emberséges oktatás? Elkezdték kidolgozni? Tudnak egyáltalán a rendszeren kívül gondolkodni? Képesek lennének tanítani, ha a gyerekek és a jövő társadalmának érdekét kellene szolgálniuk? Pedig nem olyan bonyolult ám. Csak hagyni kellene őket, hogy kibontakoztassák a tehetségüket, örömmel fedezhessék fel a világot, szabadon választhassanak tárgyakat, tanárokat, módszereket, szeretve és támogatva legyenek, kérdezniük erény legyen és ne eretnekség, gondolkozniuk kötelesség legyen és ne bűn.
Akik kovalens kötést, mohácsi vészt, legkisebb közös többszöröst, papucsállatkát, Bakfark Bálintot szolgai vakengedelmességgel nyomnak le a szerencsétlen gyerekek torkán, miért csodálkoznak azon, hogy nekik is mindent le kell nyelniük? Ez csak simán karma. Ők elnyomják és lenézik a gyerekeket, és a társadalom is elnyomja és lenézi őket. Tiszta sor.
Hangsúlyozom: általánosságban beszélek a tanárságról, nem pedig az egyes pedagógusokról van szó. Akad közöttük üdítő kivétel. Nem felejtkezem meg róluk, csupán az összképet mutatom meg.
A rendőröknek miért nincs társadalmi elismertsége? Azért, mert nem a társadalmat szolgálják, hovatovább éppen hogy gátolják. Nincs azon semmi furcsa, hogy senki sem tiszteli őket. Éppen ez a helyzet a tanárokkal is. Ezzel szemben a tűzoltókat és a mentősöket mindenki tiszteli. Mert ők soha nem bántanak, soha nem akadályoznak semmiben, hanem mindenkin segítenek. Nem csak a nekik szimpatikusokon, a kollegájuk gyerekén, nemcsak a polgármesteren, hanem mindenkin, akinek szüksége van rájuk. Ez ennyire egyszerű. Furcsa mód ők sosem tüntettek a fizetésük vagy a munkakörülményeik miatt, pedig e téren az ő helyzetük sem rózsásabb.
Azok a diákok és szülők, akik a tanárokért tüntetnek, azok mégis mire gondolnak? De jó is lenne, ha több tanár rombolná tovább a gyerekek lelkét és szellemét? Potyondi Edinánál én sem tudok jobb hasonlatokat: ez olyan, mint egy börtönlázadás a smasszerok fizetésemeléséért, vagy egy jobbágyfelkelés a nemesi előjogok megtartásáért.
Halottam ilyen nyilatkozatokat, hogy jaj, nincs technikatanárunk. Jesszusom!! Mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Nincs, aki virágkarót faragtatna velük! Nem lesz kivel origamizni! Hát hogy lesznek így orvosok meg mérnökök?! Most komolyan!
Értem én, hogy sokaknak az érettségit, továbbtanulást veszélyeztetni a tanárhiány. De még egyszer leírom: az egész rendszer rossz. Miért lett olyan fontos az érettségi, hogy már takarítónő sem lehetsz nélküle? Minek kell tízoldalas Ady-elemzést írni meg szögfüggvényeket számolni ahhoz, hogy kiléphess a felnőtt életbe? Erre teszed fel a tinikorodat, hogy aztán felszolgálj egy étteremben, targoncázz egy raktárban, vagy egy szalag mellett ugyanazt az egy mozdulatot ismételgesd napjában többezerszer.
Akik egyetemre akarnak menni, azoknak itt megjegyzem, hogy régebben az egyetemek bárkit felvettek, akinek volt érettségije és beadta a jelentkezését. Ezt azért tudták megtenni, mert nem akart mindenki diplomát. És ez így volt normális. Ami ma megy, az nincs rendben. Tele vagyunk kommunikációs szakemberekkel, menedzserekkel, rendszergazdákkal, közgazdászokkal, miközben nem csak orvos vagy épp tanár nincs az országban, hanem kőműves, ács, asztalos, varrónő, betegápoló sem, gyakorlatilag semmilyen szakember. Kettészakadt a társadalom képzetlen vagy kényszerű betanított munkásokra és hatdiplomás topmenedzserekre. És nincs, aki a szakértelmet igénylő kétkezi munkákat elvégezné. Ezért senki nem aggódik? Ezért senki nem szervez élőláncot?
Vegyük észre, hogy nem csak önmagában az oktatási rendszerrel van gond, hanem a képzési arányok elborulásával is. Nem látjuk, mekkora baj lesz itt egy generáció múlva, amikor nem lesz, aki utat, házat építsen, villanyt szereljen, vízvezetéket javítson, kenyeret süssön? Nem tartjuk abnormálisnak, hogy eközben már le kell tagadni a diplomákat, mert épp a túlképzettség miatt nem vesznek fel? Nem kellene kitalálni erre egy társadalmi szintű megoldást?
És ami az egyetemi oktatást illeti. Jól látható, hogy a diploma, az intelligencia és a tényleges gyakorlati tudás messze nem következnek egymásból. Döbbenetes az a csőlátás, valóságtagadás, dogmatizmus, ami mindenféle tudományos terület szakavatottjainak hatalmas részére jellemző.
Én például nem végeztem orvosi egyetemet, de mivel két csecsemőt is felneveltem, pontosan tudom, mekkora tévedésben volt az egyik gyerekorvosunk, amikor arról hadovált, hogyan keveredik össze a félig emésztett és az emésztetlen tej a baba gyomrában és így mekkora fájdalmat okozok neki, ha túl gyakran szoptatom. Ez egész egyszerűen butaság, vagy nevezhetjük hazugságnak is. A védőnő arról osztotta az észt, hogy hagynom kellene sírni a kisbabámat, amit nem is kommentálnék. Inkább rákanyarodok Mengele doktorra, aki szintén egyetemet végzett orvos volt.
A koronahelyzet tűpontosan megmutatta, mekkora baromságokat képesek diplomás orvosok összehordani. Teljesen mindegy, te éppen mit hiszel el: Pócs Alfréd éppúgy orvos, mint Merkely Béla. Akkor vagy az egyikük, vagy a másikuk nem ért a szakmájához, simán logikai alapon, hisz egymásnak homlokegyenest ellentmondanak. Szintén logikai alapon következik ebből, hogy valami nagyon nem stimmel az egyetemi orvosképzéssel. Vagy csak az orvosok jellemével, mert ugye az sem függ össze az iskolázottsággal. Társadalmi szempontból nézve azonban teljesen mindegy. Akár nem ért a szakmájához egy orvos, akár korrupt: mindkét esetben az orvosképzéssel baj van. A tudás hatalom, nem mindegy, kinek a kezébe adjuk.
Látható, hogy még az egyetemi oktatás is dogmákkal és hiedelmekkel gazdagon tarkított. Sokdiplomás, magas tudományos fokozatokkal ellátott emberek munkálkodnak szakterületükön egy életen át úgy, hogy amit tudni vélnek, arról nincsen tényleges tapasztalati ismeretük – így akár teljes pályafutásokat határozhatnak meg tévképzetek és a legjobb jóindulattal elkövetett társadalomellenes tevékenység. Ezen okok miatt sem láttam még élőláncot, pedig nagyságrendekkel fontosabb kérdés, mint a tanárok fizetése.
Azt kellene megérteniük a tanároknak, diákoknak és szülőknek, meg úgy általában a társadalomnak, hogy ennek a rendszernek pusztulnia kell. Pusztulni is fog. Az a nem mindegy, mi lesz utána. Hagyjuk, hogy az eddig sem bennünket szolgáló elit egy sokkal rosszabb rendszert építsen a helyére, vagy talpra állunk és kialakítjuk a saját rendszerünket, ami bennünket szolgál? Ez most itt a kérdés, amire sürgősen rá kellene ébrednünk és megválaszolnunk.
Meglehetősen siralmas, hogy tüntetés meg élőlánc szerveződik a tanárokért – nem is egy normális jövőbe vezető oktatásért, hanem a tanárokért –, miközben kétszeres az áramár, hetesszeres a gáz – holott a piaci ár a felére csökkent(!), ezer forint egy kenyér és száz forint a tojás. Azok a vállalkozók, akik a koronaintézkedéseket, aztán a kata eltörlését is túlélték, az energiaárak miatt belátható időn belül tönkre fognak menni. Munkahelyek nagy számban szűnnek meg. Nemsokára a saját otthonukban fognak megfagyni vagy éhenhalni embertömegek, kisgyerekes családok is. Eközben a gigavállalatok és a kormány hűbéresei tovább gömbölyödnek. Köteles vagy a magánéletedet érintő adatokat megadni a kormánynak, de honatyáinknak még csak vagyonnyilatkozatot sem kell kiadniuk, még csak szóba sem állnak az újságírókkal. Várhatóan újra előveszik majd a víruskártyát is, maszkot erőltetnek az arcodra, nem mehetsz ki a házadból és kötelezni fognak az oltásra. Nem rendelkezhetsz a saját gyerekeddel, a saját testeddel, a saját vagyonoddal.
Éppen a szemünk előtt valósul meg az új világrend, amiben nem lesz semmid, de iszonyat boldog leszel. Magánéleted sem lesz, természetesen. Olyan világméretű totális diktatúra épül éppen most, a mi életünkben, amilyet még soha nem láttunk a történelemben. Az emberi jogainkat hamarosan elfelejthetjük, még a legalapvetőbbeket is.
Mi pedig a tanárokért tüntetünk, mert mi lesz, ha senki nem írat dolgozatot a feketemoszatok emésztéséből.
Azonnal cselekedni kell! Aki eddig nem ébredt fel, az valószínűleg már nem is fog. Nekik köszönöm a figyelmet, nézzék csak tovább a török sorozatukat vagy a kormánymédiát és ne foglalkozzanak semmivel, ami megzavarná a nyugalmukat.
A többieket szeretném megkérni pár dologra, amit meg kellene tenniük. Olvassátok el a következő bejegyzésemet, amiben el fogom mondani, mik lennének azok. Köszönöm!