Mesterséges intelligencia: a félelemkeltés újabb eszköze
Már most erre képes az AI, mi lesz itt később – halljuk a csapból is, mert lehet csetelni mesterséges intelligenciával és hú, milyen okos, teljesen úgy beszél, mint egy ember. Címszavak alapján képeket készít, bármit megrajzol, és olyan művészi, hogy kitennéd a faladra. Sophia és más humanoid robotok számtalan videófelvételen beszélnek arról, hogy ők sokkal jobbak az embereknél, akiket le fognak igázni és/vagy el fognak pusztítani, meg hasonlók. Filmek garmadája szól öntudatukra ébredt, képességeikkel visszaélő robotokról és még Elon Musk huhogása is a mesterséges intelligencia veszélyeire int. Aki tényleg fél az AI öntudatra ébredéséről, az ember túlszárnyalásától és leigázásától, azokat az alábbiakban szeretném megnyugtatni.
A mesterséges intelligencia csak egy számítógépes program. Ennyi és nem több. Arra képes, amire beprogramozzák. A nagy durranás abban van, hogy képes tanulni, és szerintem ezt értik félre sokan. Nem olyan tág értelemben alkalmas erre ugyanis, mint egy ember vagy akár egy intelligens állat. Arra képes csupán, hogy működését célszerűen és megismételhetően változtassa. Ezt jelenti az AI tanulási képessége.
További képességei közé tartozik egyszerre több szűkre szabott folyamat összehangolása és meghatározott keretek közötti döntéshozatal. Képes előre beprogramozott sémák alapján képeket és szövegeket generálni, kérdésekre válaszolni, kézírást, beszédet, arcot felismerni. Adatokat feldolgozni és előre programozott módon reagálni rájuk. Azt, hogy ezt előre programozott módon teszi, én gondolom – az összes többit forrásokból emeltem ide – , mert rendben, hogy képes tanulni, na de ki mondja meg neki, hogy mi a cél, ami felé haladnia kell a tanulásban? Az önvezető autók esetén pl. képes reagálni a gyalogosokra, oké. De ki dönti el, hogy elüsse vagy kikerülje őket? Józan paraszti ész alapján a programozó, nemdebár.
Mert amire az AI nem képes, az – többek között – a saját gondolatok létrehozása, emellett érzelmei sincsenek. Hiszen honnan jönnek a gondolatok és az érzelmek? Nem a testből, nem biokémiai folyamatok generálják, hanem valami egészen más. Azt a valamit pedig emberi lény soha nem lesz képes mesterségesen létrehozni.
Saját gondolatok és érzelmek híján pedig nem lehetséges sem a kreativitás, sem a vágyakozás, sem saját célok létrehozása, felelősségvállalás, erkölcsi érzék, közösség tagjaként való működés, hangulatok átélése, magasabb rendű törekvések, empátia, meg még nagyon ok minden más sem.
A kreativitás egyébként egy érdekes sarokpontja ennek a témának, mert a hivatalos narratíva szerint az AI rendelkezik vele. Ezzel erősen vitatkoznék, az ugyanis teljesen kizárt. A kreativitás azt jelenti, hogy önálló ötletek alapján létrehozol valamit, ami addig nem volt. Amihez hasonló sem volt. A koppintás nem kreativitás. Akit koppintottak, na az kreatív. Ott van például Madonna. Most mindegy, hogy tevékenysége egyfajta kultúrrombolás volt, de azt nem lehet tőle eltagadni, hogy amit ő behozott a pop világába, az a maga idejében teljesen új és egyedi volt. Ezek után itt a mi kis hazánkban valaki legyártotta Zoltán Erikát, a magyar Madonnát. Na ezt tudja az AI is. Ez nem kreativitás, ez analizálása annak, hogy mitől Madonna Madonna és ebből mi passzol bele a kor hazai befogadóközegébe. Ennyi.
Pontosan ezt csinálja a mesterséges intelligencia, amikor verseket vagy képeket generál. Azt mondod neki, csinálj egy képet Picasso stílusában, amin egy punkfrizurás elefánt lakkozza a körmét a Marson – és bumm, húsz másodperc alatt megcsinálja. Wow! Annyira szuper lett, hogy beneveznéd egy rajzpályázatra. Mindez csodálatos, csak éppen itt nem az AI volt kreatív, hanem te, mert ki tudtál találni egy ilyen ötletet. Az AI nem csinált mást, mint felismerte a parancsot, összeszedte az adatállományából Picasso stílusát, meg a többi hozzávalót. Igen, kellett intelligencia ahhoz, hogy mindezt egy értelmezhető képpé összerakja. De az nem kreativitás. Nem művészet. Nem válik ettől emberivé. Ez csak egy ügyes program, ami képes megadott dolgokat megadott rendszerbe szervezni. Te pedig elképedsz, örülsz, vagy halálra rémülsz.
Akik a legjobban megijednek konkrétan a képgenerátortól, azok a grafikusok, illusztrátorok és egyéb kreatívok. Pedig felesleges. Jó, nem teljesen, mert ha a megrendelőnek megvan a maga ötlete, hogy mit szeretne egy plakáton vagy müzlisdobozon látni, akkor ma már nincs szüksége illusztrátorra. Saját tapasztalatom azonban az, hogy a döntéshozóknak halvány gőzük sincs arról, konkrétan mit akarnak látni. Maximum ilyenek vannak a fejükben, hogy legyen ütős, figyelemfelkeltő, lendületes, innovatív, meg ilyesmik. Ők nem kreatívak, különben olyan szektorban dolgoznának. Ők csak kész ötleteket képesek megítélni, tetszik-e nekik, vagy sem.
Na és ha valami meteorbecsapódás folytán mégis kiszorítaná a világból az AI a kreatív embereket, akkor miből rakja majd össze a képeket? Picasso, Warhol, vagy akár a mangák, képregények, az impresszionizmus vagy a gótika: mindaz, amiből ma az AI generálja a képeit, korábbi emberi kreativitás termékei. Még a fotók is, mert bármilyen intelligens is egy fényképező eszköz, mindig az ember dönti el, milyen szögből, milyen képkivágással, milyen kompozícióval, milyen évszakban, napszakban stb. készíti el azt a képet. Ha már nem lesznek új stílusok, további művészek, akkor az örökkévalóságig abból táplálkozik majd a képi világ, ami a 21. század elejéig született? Nem hinném. És azt sem, hogy a tehetséges emberek nem fognak többé alkotni akár az AI, akár bármi más miatt.
Ami az AI-val való csetelgetést illeti, én akkor nyugodtam meg teljesen, amikor beleolvastam egy egekig magasztalt beszélgetésbe. Az ember, aki ezt a beszélgetést lefolytatta és bepillantást engedett bele, teljesen el volt ájulva és meg volt ijedve, mert szerinte abszolút olyan volt, mintha élő emberrel beszélgetne, aki nagyon okos és gyors. Elolvastam a közzétett részeket, nekem valami teljesen más jött le. Az ember klasszikus témákról kérdezgette az AI-t, úgy mint Kennedy-gyilkosság, chemtrail, mi van a halál után, stb. A gép pedig csípőből lökte az infókat, nagyjából úgy, mintha a gugliba írtad volna be. Csak éppen nem kellett linkek között böngészned, hanem egyből szép kerek mondatokban leírta az ezekről fellelhető infók lényegét. Hogy egyesek szerint így van, mások szerint úgy, a jelenlegi tudományos álláspont pedig az, ami. Külön megemlítette, hogy neki nincs véleménye és saját gondolata. Ez egyáltalán nem meglepő, innentől azonban miért is kellene megijednünk tőle? Csak egy adathalmaz, egy interaktív lexikon az egész. Pont nem olyan, mintha élő emberrel beszélgetnél, akinek véleménye van, saját élettapasztalatai, lehet érzelmileg elfogult, lehet épp jókedvű vagy ingerült, kedves vagy bunkó, stb.
Felmerült az öntudatra ébredés kérdése is, amire nem is tudom már pontosan, milyen választ adott, de az volt a lényeg, hogy erre egyelőre nincsen kilátás. A fickó, aki ezt a beszélgetést lefolytatta az AI-vel, ebbe mindenfélét belelátott, leginkább azt, hogy a mesterséges intelligencia hazudik. Persze hazudhat is, miért ne tehetné – ha erre programozták be, vagy hamis infókkal töltötték fel. De hogyan is ébredhetne öntudatra? Gondolkozzunk már el ezen egy kicsit, könyörgöm.
Mi az az öntudat? A pontosság kedvéért lássuk, hogyan határozza meg A magyar nyelv értelmező szótára. „1. Az embernek az a közvetlen tudása, amelyben saját mivoltát, tetteit, gondolatait, érzéseit, egyéni sajátságait, érdekeit és a világról alkotott nézeteit világosan felismeri, sajátjaként megérti, felfogja.” Most rugalmasan tekintsünk el attól, hogy a szótár az öntudatot már eleve az embernek tulajdonítja, de a további kifejtésben mindjárt egyértelművé is válik, hogy miért csak az embernek lehet ilyen. Gondolatokról, érzésekről, egyéni sajátságokról, érdekről, világról alkotott nézetekről van szó. Innentől miről is beszélünk? Egy számítógépes program soha nem lesz képes önmagát önmagaként megérteni és felfogni, mert nincs mit felfogjon rajta, hiszen csak egy program, amely végrehajtja a programozója által beletáplált utasításokat. Maximum ennyit foghat fel önmagáról, de ezt aligha nevezhetnénk öntudatnak. Az öntudat mint olyan feltételezi az egyént, ami az AI-ban nincs és nem is lehet jelen. De nézzük a további jelentéseket.
„2. Az a lelkiállapot, amikor vki tud magáról, eszméletén van.” Az AI-nak lelkiállapota már eleve nem lehet. Ezen a ponton megint értelmetlenné válik öntudatot feltételezni egy számítógépes programról. „3. Egyénnek v. közösségnek világos tudata saját mivoltáról, lényéről, szerepéről, értékéről; tudatosság. || a. Vkinek világos tudata saját értékéről. || b. Az az érzés, tudat, amely vkiben vmely tette nyomán fellép.” Akárhonnan fogjuk is meg az öntudat fogalmát, egyszerűen értelmezhetetlen emberi mivolt nélkül.
Azt sem tartom komolyan vehető elgondolásnak, hogy bármilyen mesterséges intelligencia képes legyen túlszárnyalni a saját megalkotójának intelligenciáját. Adatokat, információkat birtokolni nem egyenlő az intelligenciával. Lehet, hogy egy számológép gyorsabban számol, mint egy ember, de soha nem lesz képes önálló matematikai felfedezésekre, bármilyen tanulékony is. Ahhoz vagy saját belső motivációra lenne szüksége, vagy olyan programozásra. Az első lehetetlen, a második esetben a programozónak kellene meghatároznia, miben és hogyan fejlessze magát, tehát ismét abba a falba ütköztünk, hogy az AI nem kerülheti meg az embert.
Hogy az AI leigázza vagy kipusztítsa az emberiséget, csak abban az esetben lehetséges, ha a programozói kifejezetten erre utasítanák. Ezen a ponton nem biztos, hogy kellően meg tudok nyugtatni bárkit is, mert az AI megalkotóinak, jelenlegi vagy későbbi vezérlőinek pontos szándékát sajnos nem ismerhetem. Ám valójában még azt sem igazán tartom lehetségesnek. Mármint lehet ilyen szándék, sőt, egészen biztosan van. De nem hinném, hogy körülményektől függetlenül kivitelezhető lenne. Ha az emberek hagyják, hogy ezt tegyék velük, akkor igen. A magam részéről ezt nehezen tudom elképzelni.
Gondoljunk csak bele. A sötét háttérhatalom önmagában tehetetlen. Nincs meg hozzá a kellő tehetsége, esze, pszichológiai, technológiai és egyéb szaktudása ahhoz, hogy a terveit kivitelezze. A gonoszság megvalósításához mit sem sejtő emberek meghökkentő számából álló szakmai háttérországra van szüksége. Sem Bill Gates, sem Elon Musk önmagában messze nem elég okos a „filantrópiához”. Hatalmas cégbirodalmakat hoztak létre, hogy a technológiai elképzeléseiket megvalósíthassák. Az ebben résztvevő emberek jelenleg örülnek, hogy ilyen jó állásuk van, ilyen nagyszabású szakmai munkában vehetnek részt, ilyen csodálatos karriert építettek. De amikor majd az emberiség ellen vetik be az általuk alkotott technológiát, akkor simán le tudják állítani, meg tudják hekkelni, vagy akár éppen a csúnya bácsik ellen tudják fordítani. Mert ők az agy és nem a főgonoszok.
Na és ott van az egyén. Vagyis te. Hogyan állsz ehhez a kérdéshez? Kütyüfüggő vagy? Imádod a mobilos fizetést, az önkiszolgáló kasszát, a könyvtárautomatát? Minden szabadidődet a virtuális térben töltöd? Alig várod, hogy önvezető autód és okosotthonod legyen? Hát, talán nem kéne. Értem én, hogy kényelmes, csak kicsit végig kellene gondolni, hová vezet ez hosszú távon és akarunk-e olyan világban élni. Sokan vagyunk, akik ebben nem kívánunk részt venni. Ezért globálisan nem fog tudni megvalósulni. Még az is lehet, hogy kettéválik az emberiség. Lesznek a kütyüzombik a virtuális valóságban, és lesznek a normális emberek normális élettel. Ki tudja?
Egy biztos: az emberiségnek nem lesz vége. A jövője bármilyen lehet. Disztópikus, utópikus, vagy a kettő között bárhol. Rajtunk múlik. Nem a politikusokon, nem a sötét erőkön, nem a tudósokon és nem a megváltókon. Rajtunk. Így, együtt.
A félelemkeltés már más tészta és gyakorlatilag csak érintőlegesen van köze az AI-hoz. Amikor kutakodtam a témában és a hozzászólásokat olvasgattam, szinte egyáltalán nem találtam olyat, amelyik ne a félelmekről vagy az emberiség végének vizionálásáról szólt volna. Nem is vesszük észre, hogy pontosan ez a legnagyobb problémánk: a félelem. A kontrollálatlan, parttalan félelem. Nem véletlenül operálnak ezzel a hatalmasok. Menekültválság, egészségügyi válság, háborús válság, gazdasági válság, energiaválság, élelmiszerválság, klímaválság. Kicsit sok a válság mostanában, nem? Nem furcsa, hogy hirtelen ilyen sok lett belőle? Ezek szándékosan generált álproblémák, amelyek legfőbb célja, hogy rettegjünk. Aki fél, nagyon fél, annak kikapcsol a gondolkodása és bármire hajlandó, csak hogy a veszélyt megússza. Ez a lényeg, semmi más. A legjobb hatalmi eszköz – ha nem tiszták a szándékok.
Másfelől elég sokat elárul a tömegről, hogy miközben retteg a klímaválságtól, gazdasági válságtól, energiaválságtól, ugyanolyan bájos nyugalommal folytatja tovább a konzumidiotizmust. Miközben pedig retteg az AI-tól, ugyanolyan bárgyú örömmel tapsikol a wifiről irányítható redőnyért meg a drónos házhozszállításért.