Tippek a szép új világ küszöbén
Aki azt gondolja, hogy a világ vezetői a mi érdekünket tartják szem előtt, s áldásos ténykedésük ha nem is tökéletes, de kivezet bennünket ebből a sok szörnyű válságból: nos, annak köszönöm szépen a figyelmet, de ez az írás nem neki szól. Tisztelettel megkérem, ne olvasson tovább!
A többiek számára van néhány javaslatom, mit is lenne érdemes tenni a transzhumanista világdiktatúra beköszönte ellen. Ezek az én személyes meglátásaim, ám nem vagyok semmilyen szakember. A magam részéről senkire nem óhajtok ráerőltetni semmit, felőlem aztán tényleg mindenki azt csinál, amit akar. Sokáig hittem az összefogás erejében, de be kell látnom, hogy ez belátható időn belül nem fog érdemben bekövetkezni. Ezen kívül mindenki elsősorban önmagáért – és gyermekeiért – felelős.
Ezek a tippek tehát az egyéni boldogulásra irányulnak, nem arra, hogy ha mindenki így tesz, akkor kint vagyunk a csávából. Lehet, hogy így lenne, de tökéletesen kizárt, hogy mindenki így tegyen.
Szóval a nulladik tippem az, hogy foglalkozz te csak magaddal és a családoddal. Persze nem mások kárára. Csupán arról van szó, hogy ne várj másokra, ne győzködj, ne ébresztgess, ne téríts. Tedd meg, amit tudsz, és hagyd, hogy a többiek is tegyék, amit jónak látnak. Mindenki másban látja a megoldást, már aki egyáltalán észreveszi a problémát, szóval ez nem működik. Egyéni lépéseket tegyél az egyéni túlélésedért és boldogulásodért. Hogy mit, azt leginkább neked kell kitalálnod, én most az alábbiakat látom észszerűnek.
Első tipp. Vedd ki a pénzed a bankból. Ha lehet, az összeset. Ragaszkodj a készpénz használathoz. Ha nem tudod megoldani, hogy készpénzben juss a jövedelmedhez, akkor amint megérkezik a számládra, azonnal vedd le róla. Csomagrendeléskor válassz utánvétes készpénzes fizetést. Rezsiszámlák fizetésére ott a jó öreg csekk. Ha mégis messzire kell pénzt juttatnod, küldd el postán vagy készpénzküldő rendszereken keresztül. Tudom, hogy nem olyan kényelmes, de most nem a könnyebb utaknak van itt az ideje.
Második tipp. Gyere le az összes közösségi médiáról. Töröld magad minden platformról, szüntesd meg az összes feliratkozásodat, hagyd abba a lájkolást és kommentelést. A pontgyűjtő kártyáidat és kuponjaidat is daráld be. Ne vegyél részt nyereményjátékokban, közvélemény-kutatásokban, terméktesztekben, stb. Ne regisztrálj sehova, ne add meg az adataidat a kötelező hivatalokon kívül senkinek – nekik se digitális platformon, ha van rá módod.
Harmadik tipp. Cseréld vissza az okostelefonodat a jó öreg buta maroktelefonodra. Ha már nincs meg, lehet kapni használtan is, újonnan is. Ha lehet, azt se vidd állandóan mindenhová magaddal. Hidd el, nem kell mindig telefon.
Negyedik tipp. Csökkentsd le a médiafogyasztásodat. A híreket, információkat, bármilyen forrásból is származnak, mindig kezeld fenntartásokkal. A politikusok szavainak vedd az ellenkezőjét és akkor nagyjából irányban leszel. Kivéve, ha egymást szidják, mert akkor igazat mondanak. A szórakoztató médiatartalmakat alaposan válogasd meg. A filmek zöme, a bulvár, az önjelölt megmondóemberek messziről kerülendőek. Mozdulj ki a tévé és a kütyü mögül, ahányszor csak teheted. Szórakozz és művelődj a lehető leggyakrabban offline.
Ötödik tipp. Gondolkozz kritikusan. Ragaszkodj a valódi értékekhez. Ne hagyd, hogy empátiába, közös érdekbe csomagolva fogadtassanak el veled a közösségre vagy rád nézve káros, beteg dolgokat (genderlobbi, klímahiszti, oltás, nyitott párkapcsolat, szinglilét, luxustermékek halmozása, szülőkkel vagy gyermekekkel való szembefordulás, stb.).
Hatodik tipp. Őrizd meg a lelki békédet. Ne hagyd magad megfélemlíteni, másoknak ugrasztani, bármi történik is körülötted. Maradj nyugodt. Erősítsd a hited. Keresd a választ az élet nagy kérdéseire, s az elméletet most már ültesd gyakorlatba. Higgy, keress őszintén és érkezni fog a segítség.
Ezeket szándékosan írtam nagyon vázlatosan, abban bízva, hogy akit érint, az érti ezek okait és jelentőségét. Ettől még egyik sem olyan egyszerű, mint esetleg első olvasatra tűnik.
Van pár dolog, amit sokan kultiválnak, de szerintem nem lesznek járható utak. Ettől függetlenül próbálkozhatsz velük, ha azt érzed jónak. Ezeket jobban részletezem, hogy kiderüljön, miért is nem látom bennük a megoldást.
Az egyik az önellátás. Nagyon konstruktív elképzelés, de ha jobban belegondolsz, nagyon sok dolog kell hozzá, amivel nem biztos, hogy rendelkezel. Leginkább szakértelem és rengeteg pénz. Ám még mindezek birtokában sem vagyok benne biztos, hogy tavasztól őszig képes leszel az egész családra megtermelni és feldolgozni minden szükséges élelmet. Bármikor jöhet egy fagy vagy egy aszály, jeges eső, belvíz, kártevőinvázió, stb. Liszted miből lesz? Búzát is termesztesz? Lesz egy malmod? Az állatokat levágod, megnyúzod, feldolgozod, füstölöd, abálod? Magad készíted a sajtot, tejfölt, túrót? Cukorrépát is termesztesz? Hogyan vonod ki belőle a cukrot? Honnan lesz sód? Egyáltalán: ivóvized? Nem sorolom tovább, ez így elég kemény vállalásnak tűnik, pedig még csak az élelemtermelés felszínét súroltam. Márpedig az önellátás azt jelenti, hogy minden szükségletedről magad gondoskodsz, máskülönben épp úgy függője maradsz a rendszernek, mint ahogy most vagy.
A másik az élelmiszer-felhalmozás. Aki megteheti, tegye, de mennyit, hova, meddig? Az átlag keresetből élő családok, pláne a panellakók aligha tudnak huzamosabb időre tartalékolni. És sajnos nincs az a készlet, ami örökké tart. Azt remélem, sejtjük, hogy ami előttünk áll, az nem egy-két hónap nehézség.
A harmadik a multik kerülése. Jó ötletnek tűnik, hiszen a náluk összpontosul a pénz és a hatalom. De nem tudod bojkottálni őket, mert egy csomó dolgot csak náluk tudsz beszerezni, piacon nem. Egy őstermelő nemigen adhat neked lisztet, cukrot, olajat, ecetet, sót, rizst, darát. Nem adhat benzint, gázolajat, földgázt, szenet, tűzifát, fémet, áramot (akkumulátort, elemeket, napkollektort, stb.). Nem kapsz tőle gyógyszereket. Tudom, hogy létezik egy csomó alternatív megoldás, de mondjuk aki évek óta inzulinon él, az sajnos nem tud mást tenni. Nem kapsz az őstermelőtől papírárut. Bár lehet, hogy meglennél vécépapír, papír zsebkendő, tampon, betét, boríték, füzet, jegyzettömb nélkül, azért ezeket már elég kellemetlen lenne másra cserélni. Nem kapsz az őstermelőtől ruhákat, cipőket, lakástextilt, de még csak vásznat, pamutot, gumit és más alapanyagokat sem, hogy magad varrj belőle. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, beláthatjuk, hogy ma már lehetetlen megoldani az életet iparcikkek nélkül. Ez van, kár áltatni magunkat.
A negyedik a spiri ábrándok kritikus tömegről, nagy kollektív ébredésről, fényharcosokról és fénymunkásokról, netán Jézus második eljöveteléről. Sokan hisznek valami más megváltóban, legyen az politikus, guru, orvoscsoport vagy ügyvédi társaság. Sajnos ez mind csak önámítás. Nem lesz tömeges ébredés, mert a tömeg olyan, amilyen. Jól megmutatta természetét az elmúlt két és fél évben. Egyszerűen nem ébred, nem is akar, ragaszkodik az elnyomóihoz és ettől nem lehet eltántorítani. Hagyjuk meg neki, hadd éljen úgy, ahogy akar. Ettől neked még nem muszáj ugyanúgy. Megváltókra se várjál, mert olyan nincs. Mindenki csak magát válthatja meg. Jézus is elmondta, amikor itt járt. Nem azért jött, hogy megoldja helyettünk a problémákat. Senkinek nem dolga ilyesmi. A gurukat illetően jobban jársz, ha hitelesebb forrásokat keresel. Olvass ősi iratokat, Bibliát, Koránt, védikus írásokat, stb. Ezeket már igazolta az idő, szóval nagyon nem fogsz velük mellé.
Amiben végképp nem hiszek, az a vérfolyatás, bár azt el kell ismernem, hogy néha nincs más út. Most még nem tartunk ott és remélem, nem is fogunk. Nem hiszek a sztrájkban, a tüntetésekben, a blokádokban. Habár örülök, hogy egyre több ilyen van, mert azt jelzi, hogy sokan kapisgálják a lényeget, de ezek a módszerek sajnos nem működnek. Csak ürügyet adnak a drasztikus fellépésekre. Nem hiszek a politika fordulatváltásában, pl. hogy egy „jó ember” mögé sokan felsorakoznak és a mostani rendszer keretei között bejut a vezetésbe, majd mindent jóra fordít. Nem lesz ilyen, mert az egész rendszer úgy van felépítve, hogy mire odajut valaki, legyen az a legcsodálatosabb ember a Földön, hozzáromlik a többiekhez. Mert oda az út csak tisztességtelenségeken át vezet. Nem lehet máshogy, nem engedik oda. Ha megteszi, ott vagyunk, ahol a part szakad. Az egész rendszernek buknia kell, mert velejéig romlott és nem szolgálja az embereket.
Jó, akkor mi működhet, kérdezed joggal, hisz a hat tippem – lássuk be – nem fogja meghozni a világmegváltást. Persze, hogy nem. Most csak ennyit tudok. És még nekem sem megy mind a hat tökéletesen. De valahol el kell kezdeni. Ez az egész rendszer bukni fog, ebben teljesen biztos vagyok. Hogy hogyan, mikor, a mi generációnk megéli-e, az most még nem látszik. Talán épp ez benne a szép.