Tudomány és Isten
Valahol nagyon vicces, amikor a tudomány olyan felismerésekre jut, amelyeknek az emberiség egyébként minimum évezredek óta birtokában van. Amióta világ a világ, minden népnek, civilizációnak, kultúrának volt szakralitása, de hát ők természetesen primitív tudatlan babonás hülyék voltak. Nem úgy az elmúlt fényes párszáz év, amikor hirtelen megvilágosodtunk, istentelenedtünk, és azóta is módszeresen pusztítjuk magunkat és a bolygónkat. Mert ez már bizony tudomány, és soha nem volt olyan okos az ember, mint most. Vagy mégsem?
Habár a fősodratú narratívában nemigen hallunk ilyesmiről, ma már nagyon sok olyan tudományos felfedezés is van, amelyek egy intelligens tervező felé mutatnak. Ezek közül járunk most néhánynak röviden utána.
Az ősrobbanásra számos tudományos megfigyelés utal (az univerzum tágulása, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, stb.). Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy valami felrobbant, hanem hogy mindennek volt egy kezdete. A tudomány mai állása szerint minden fizikai létezőnek, beleértve az anyagot, az energiát, az időt és a teret, volt egy kezdőpontja. Előtte ezek nem léteztek, attól fogva pedig igen. Pusztán logikai alapon valaminek okoznia kellett ezt a kezdetet, mégpedig valami rajtuk kívülállónak, azaz nem fizikainak kellett a fizikai világot egyetlen kezdőponttal létrehoznia.
Emellett úgy tűnik, hogy az univerzum paraméterei pontosan úgy lettek finomhangolva, hogy az emberi élet létrejöhessen. Legalább száz ilyen paraméter létezik, amelyek közül ha csak egy is néhány százalékkal eltolódna, nem lehetnénk itt.
Ilyen például a nukleáris erő mértéke, amely az atommagot egyben tartja. Ha csak 2%-kal erősebb lenne, akkor nem létezne hidrogén, vagyis víz sem, így földi élet sem – no meg Nap sem, aminek a fűtőanyaga szintén a hidrogén. Ha azonban ez a nukleáris erő 5%-kal gyengébb lenne, akkor csak hidrogén létezne és semmilyen más anyag.
Egy másik ilyen finomhangolt jelenség a szén keletkezése. 2-3% változás a fény kvarktömegében komoly problémákhoz vezetne az univerzum szén- és oxigénbőségét illetően. Márpedig ezek nélkül az anyagok nélkül nem nagyon üldögélhetnénk most itt.
Aztán mi kell ahhoz, hogy egy Föld-szerű bolygó létrejöhessen? Egy olyan bolygó, amely a baktériumoknál fejlettebb életformáknak otthont ad? Kell hozzá egy spirálgalaxis. Másmilyen nem jó a túl magas sugárzás és a csillagok keletkezése miatt. A galaxisoknak csupán 10%-a spirálgalaxis. Az sem mindegy, a galaxison belül hol helyezkedik el az a bolygó. Annak esélye, hogy se túl közel, se túl távol ne legyen a galaxis középpontjától, 20%. Akármilyen csillag körül sem lehet csak úgy keringeni, több szempontnak is meg kell felelnie egy Föld-szerű bolygó létezéséhez. Nem lehet például ikercsillag, mint amilyen a legtöbb csillag az univerzumban, emellett G típusú és harmadik generációs csillagnak kell lennie.
Nem mindegy továbbá a bolygó mérete, forgási sebessége, a tengelyferdeség mértéke, a víz mennyisége, a tektonikai mozgások, a holdjának mérete, egy Jupiter méretű bolygó jelenléte is szükséges. Összesen több mint háromszáz tényezőnek mind együttesen jelen kell lennie egy olyan bolygó létrejöttéhez, amelyen a baktériumoknál fejlettebb létformák is ki tudnak alakulni. Ha mindegyik tényező valószínűségét összefésüljük, kiszámíthatjuk, hogy valójában mekkora az esélye egy ilyen bolygó létrejöttének: kb. 1 : 10-304, azaz nulla egész nulla, nulla, nulla – 304 darab nulla – és végül egy egyes. Szóval meglehetősen kicsi az esélye, hogy finoman fogalmazzunk.
Ha mindemellett megnézzük az ökoszisztémát, szintén elképesztő összehangoltságot találunk. Ahogyan a különböző létformák tökéletesen illeszkednek a külső körülményekhez – éghajlati, domborzati viszonyok, vízi, földi vagy légi életmód, stb. Ahogyan egymást táplálják, a növényeknél például amit az egyik kiválaszt salakanyagként, az a másik számára táplálék, nem beszélve az egészen bonyolult táplálékláncokról, az elhalt élőlények testének lebomlásáról és alkotóelemeik körforgásáról. Ahogyan együttműködnek a szimbiotikus kapcsolatokban, ahogyan otthont adnak egymásnak, szabályozzák egymás populációit. Amilyen változatosságban léteznek a legkülönfélébb létformák. Ahogyan ösztönökkel rendelkeznek, amit materialista szemlélettel senki nem tud megmagyarázni.
Aztán itt vannak az olyan elképesztő és megmagyarázhatatlan jelenségek, mint például az aranymetszés. Ahol ezt az arányosságot találjuk, ott harmóniát érzünk, márpedig szinte mindenütt felbukkan. A csigaházakon, a napraforgón, a fenyőtobozon, az ananászon, a hópelyheken, a méhsejteken, az emberi testen, szinte bármerre nézünk. Evolucionista szemlélettel mégis hogyan magyarázható?
Hasonló megmagyarázhatatlan különlegesség a fraktál, amit szintén mindenütt megtalálunk. Számos növény szerkezetében, például a karfiolfélék vagy a páfrányok, amire egyszerűen nem létezik evolucionista indok. És ott vannak a fraktálok a jégvirágok mintázatában, vagy éppen a test és a sejtek viszonylatában – a sejteket éppúgy sejtszervecskék építik fel, mint a teljes testet, ugyanúgy táplálkoznak, lélegeznek, ugyanolyan individumok, mint a teljes test, amelyet alkotnak – , vagy említhetjük az atomok és a naprendszer viszonylatát is. És minden fraktáltermészetű jelenség éppúgy harmóniaérzetet kelt bennünk, mint az aranymetszés. Mindkettőt előszeretettel alkalmazzák a művészetben is, éppen ezért.
Ugyanilyen jelenség a fehér fény szétbomlása a szivárvány színeire: semmilyen tudós nem fogja megmondani, hogy miért pont ilyen színeknek látjuk a különböző frekvenciájú elektromágneses rezgéseket, de minden emberben harmóniaérzetet kelt a szivárvány spektruma. Hosszasan lehetne folytatni az ilyen jelenségek sorát is, amelyek gyakran fellelhetőek a természetben és harmóniát keltenek bennünk, pedig létezésük okára nincs logikus materialista magyarázat.
Vagy ott vannak a kódok. A DNS egy bonyolult kódrendszer. A méhek tánca egy kódrendszer. A madarak csicsergése, a kaméleon színváltoztatása, bizonyos halak tánca mind-mind kódolt üzeneteket tartalmaz. Ki tanította nekik? A DNS-t ki kódolta? Mert ha létezik kód, akkor azt valakinek kódolnia kellett, azaz létre kellett hoznia.
Bármerre is nézünk akár a Földön, akár a komplett univerzumban, mindenütt egy elképesztően összetett, minden részletében összehangolt rendszert találunk. Márpedig ha van rendszer, akkor lennie kell rendszergazdának is, aki létrehozta és minden pillanatban fenntartja.
Ott van például az a bizonyos nukleáris energia. Az atom rezeg. Nincs legkisebb egysége, mert minél mélyebbre haladunk a belsejében, annál kevésbé találunk anyagot, csak energiát. Amit mi illúzióként anyagnak érzékelünk, valójában állóhullám, tehát valamilyen erő folyamatosan fenntartja azt a rezgést, ami az állóhullámot létrehozza. Ha csak egyetlen pillanatra megszűnne ez az erőforrás, ami rezgésben tartja az atomot, abban a pillanatban megszűnne az anyag mint olyan létezni.
Valami tehát létrehozta és minden pillanatban fenntartja a fizikai világot, amiben élünk. Ebből az is következik, amit már az elején is megállapítottunk, hogy a fizikai világon kívül esőnek, felette állónak kell lennie. Máskülönben logikai alapon lehetetlen lett volna létrehoznia, ha maga is a részese lenne.
Más kérdés, hogy ha elismerjük Isten létét, mennyiben változik a paradigma – és az uralmon levőknek az érdekeivel ez milyen viszonyban áll. Ha felismerjük, hogy igenis létezik egy egész uiverzumot működtető erő, aminek van egy nagyon jól körülhatárolható rendje, akkor értelemszerűen adódik az ehhez a rendhez való alkalmazkodás jogos igénye. Akkor felismerhetővé válik, hogy az univerzum rendje szerinti élet harmonikus lesz, az attól eltérő szenvedésekkel teli. És akkor nincs mit tenni a kilógó lólábbal, a regnáló hatalom emberellenessége, életellenessége, istenellenessége végképp kibukik.