Az evolúció-elmélet zombija
Mi sem bizonyítja jobban a halál utáni életet, mint az evolúció-elmélet mai napig tartó kultusza. Az ugyanis halottabb már nem is lehetne, mégis olyan elevenen él tovább, mint egy igazi zombi. Az iskolák tankönyvei rendíthetetlenül okítják rá az új nemzedékeket, magas presztizsű megbecsült tudósemberek olyan mély meggyőződéssel alapozzák rá a komplett munkásságukat, mintha nem lenne egészen az alapjaival kimagyarázhatatlan probléma.
A gond csak az, hogy amennyiben a világot nem lehet megmagyarázni az evolúcióval, akkor csakis a kreacionizmussal. Nem marad más. Hisz amennyiben nem véletlenszerűen jött létre minden, akkor kizárólag tervezés alapján történhetett. Nyilván ez az oka a kollektív valóságtagadásnak, a tudomány ugyanis nem óhajtja elismerni egy magasabb intelligencia létezését. Pedig éppen a tudomány felfedezései teszik egyre egyértelműbbé.
Tudományos és logikai alapon már rég be kellett volna látni, hogy Isten létezése nem hit kérdése, hanem tény. Ugyanis az evolúció-elméletre egyetlen kikezdhetetlen tudományos bizonyíték sincsen (ezért hívják elméletnek), míg egyértelmű tudományos cáfolat kábé kismillió. Nézzünk mindegyikre néhány példát, a teljesség igénye nélkül.
Az evolúció-elmélet érvei
- Fosszíliák. A fosszíliák mindössze azt bizonyítják, hogy léteztek korábban másmilyen fajok is, mint amelyeket ma láthatunk. Ebből nem következik az, hogy a különböző fajok egymásból fejlődtek volna ki. Ha így történt volna, akkor kellett volna találni átmeneti fajokat, de ilyenek nincsenek, egyetlen egy sem. Van, amelyikre ráhúzzák (pontosabban ráhazudják), hogy átmeneti faj, de nem az. Darwin elmélete szerint a változások egészen apró lépésekben mentek végbe. Ezzel szemben nincsenek apró lépések a különböző fajok között, sem a fosszíliákban, sem a ma élőkben.
- Az élőlények
anatómiai hasonlóságai. Az, hogy a gerincesek csontozata hasonló, szintén
nem bizonyítja, hogy egymásból fejlődtek ki. Ott van például D. Tóth
Krisztina és Osvárt Andrea. Szinte olyanok, mintha ikrek lennének, pedig
nem rokonai egymásnak, nincs közös ősük. Attól, hogy valamik hasonlóak,
nem következik, hogy egymásból alakultak volna ki vagy közös ősük lenne. Mellesleg
a különböző állatok különböző csontjaiért más-más gének a felelősek.
- Az élőlények embrionális fejlődésének hasonlóságai. Még mindig tartja magát az a tévhit, miszerint az emberi embrió fejlődése során az evolúció összes állomásán végigmegy. Az iskolákban – köztük orvosi egyetemeken – azt tanítják, hogy az emberi embrióknak fejlődésük egy bizonyos szakában kopoltyújuk vagy legalábbis kopoltyúkezdeményeik vannak! Azok a redők, amikről ezt állítják, az egyedfejlődés során középfülcsatornává, pajzsmiriggyé és csecsemőmiriggyé alakulnak, semmi közük a légzéshez. Az emberi embrióknak nincsenek kopoltyúik! Azt az embert, aki ezt kitalálta, bizonyos Häckelt a saját egyeteme állította bíróság elé és el is ítélte, amiért meghamisította a különböző fajok embrióinak képét, ezzel „bizonyítva” elméletét. Vallomásában ezt mondta: „Bűnösnek akkor érezném magam, ha nem tudnám, hogy a legjobb kutatók és biológusok százai hazudnak ugyanígy.” Ez 1875-ben történt, közel 150 éve – és a hamisított ábrák a mai napig szerepelnek a tankönyvekben, a magyarokban is.
Lehetne ezt még hosszasan folytatni, egyik érv sem bizonyíték az evolúció mellett, mert nem állják meg a helyüket, csupán bele- és félremagyarázások, hazugságok tömkelege az egész.
Evolúció-elmélettel össze nem egyeztethető tudományos tények és személyes megfigyelések
- Az élet megjelenése a Földön. Az evolucionista tudósok azt akarják hinni, hogy az élet csak úgy véletlenül létrejött egy bizonyos őslevesben, élettelen molekulák közti bizonyos összerendeződésből. Próbálkoztak szegénykék mindenféle úton-módon életet lehelni a kis lombikjaikban, de érthetetlen módon sosem jött össze nekik. Az élet ugyanis nem jön létre élettelen anyagokból. Ezen a ponton máris megdőlt az evolúció-elmélet, de azért csak haladjunk tovább.
- A fejletlenebb fajok fennmaradása. Ha elfogadjuk, hogy a fajok egymásból fejlődtek ki, akkor mégis hogyan lehet megmagyarázni, hogy a fejletlenebbnek titulált fajok is fennmaradtak? A bojtosúszós halat sokáig kihaltnak hitték, mert csak – az állítólag – több millió évvel ezelőtti fosszíliákban találtak rá. Aztán pár évvel ezelőtt kiderült, hogy ma is él és virul. Miért? Ha egyszer továbbfejlődött és a belőle kialakult faj sokkal jobban alkalmazkodott a környezetéhez, akkor ő miért nem halt ki? Amikor a hüllők szárnyat növesztettek és madarakká váltak, a hüllő mint olyan miért nem tűnt el? Amikor a majomból ember lett, miért maradtak majmok mégis? Talán nem minden egyednek változott meg a körülménye? Hiszen halak mindenhol élnek, ahol kétéltűek is, hüllők mindenhol élnek, ahol madarak is, stb. A dínók évmilliók alatt pusztultak ki. Ők miért nem tudtak apránként alkalmazkodni a változó környezethez?
- Ökoszisztémák. A ma élő fajok sokszínűsége nélkülözhetetlen a túlélésükhöz, mert a tápláléklánc, a szimbiózis, az élősködés, az egymás közötti anyagcsere mind az életfeltételeikhez tartoznak, közös létük egymásra épül, egymást feltételezi. Ha csak úgy egymásból fejlődtek ki mindenféle leágazásokkal, mégis hogyan tudtak ezzel számolni? Amikor a víziló kifejlesztette a magát a – tényleg, miből is? Akkor számításba vette, hogy nem kell a fülének öntisztulónak lenni, mert majd lesz ott egy kismadár, amelyik kicsipegeti neki? Ezt mégis hogyan?
- Véletlenek. Az evolúció a véletlenek folyamatos sorozatát feltételezi. Ebben is csodálatos a magyar nyelv, mert a véletlen nem más, mint vél (=gondol) + etlen (fosztóképző). Azaz azt jelenti, hogy nincs róla gondolat, elképzelés. Tehát ha kijelentjük valamiről, hogy véletlenül jött létre, azzal azt mondjuk, hogy nem tudjuk, hogyan jött létre. Ha pedig hiszünk a vakszerencsében, akkor tegyük egy zacskóba egy óra összes különálló alkatrészét és rázogassuk addig, amíg a pontos időt mutató szerkezetet nem véletlenezünk össze belőle. Szóljatok, ha sikerült. A földi élet pedig elképzelhetetlenül bonyolultabb, mint egy vacak kis óra.
- Értelmetlen fejlesztések. Ha feltételezzük, hogy minden faj minden szerve és testi jellegzetessége csak a túlélés miatt fejlődött ki, akkor egy csomó jelenségre nincs magyarázat. Miért alakult ki például a tudat? A túléléshez bőven elégnek bizonyultak az ösztönök. Miért vannak fraktálok? Evolúciós szempontból tökéletesen felesleges, hogy ugyanazok a mintázatok ismétlődjenek mondjuk egy brokkoli felépítésében. Miért vannak ennyire változatos pillangószárny-mintázatok? Miért nő hosszúra a hajunk? Ha nem vágnánk le, életünk végére kilométeresre nőne, márpedig a hajvágás nem evolúciós újítás. Szóval minek nő a haj folyamatosan?
- Az
alkalmazkodás lehetetlensége. A darwini tanok szerint a ma élő fajok
úgy jöttek létre, hogy valamilyen más fajból a környezethez való
alkalmazkodás révén alakultak ki. A halak például úgy élnek túl a vízben,
hogy kopoltyújuk, uszonyaik, léghólyagjuk van. Nos, az evolucionisták
szerint ők így alkalmazkodtak a vízi élethez. De akkor mégis milyenek
voltak a halak, hol és hogyan éltek túl, mielőtt alkalmazkodtak volna?
Hogyan kerültek vízbe? (Az evolúció-elmélet szerint amúgy is a hal jött ki
a vízből, akkor most hogy van ez?) Mennyi idő alatt alkalmazkodtak és maradtak
életben, szaporodtak tovább mindaddig, hisz Darwin szerint a változás
apránkénti és lassú volt. Egyszerűen nem áll meg a lábán az elmélet.
- Az egyszerű mégsem olyan egyszerű. Darwin szerint az élőlények az egészen egyszerűből fejlődtek egyre bonyolultabbá. Csakhogy az ő korában még nem létezett mikroszkóp és semmit nem tudtunk például a DNS-ről, vagy a mikrobiológiai lények összetettségéről, a sejtek hihetetlen bonyolultságáról. A primitív létformának tartott egysejtűben ugyanolyan elképesztően összetett a DNS-szál, mint akár az emberében. A sejtekben apró molekuláris gépezetek működnek, ami nem képletes kifejezés: olyan a felépítésük, mint bizonyos gépeké. Létezik egy baktérium, amelynek az ostora 360 fokban körbe-körbe forog. A modern mikroszkópoknak köszönhetően kiderült, hogy ezt a forgómozgást egy olyan szerkezet teszi lehetővé, ami nagyon hasonlít egy csónakmotorra. Hol van itt az egyszerűség? Az elvileg belőle kifejlődött fajoknak miért nincs ilyen? Hisz zseniális. A gyík farka magától letörik, ha elkapja valami és vissza tudja növeszteni, az axolotl bármelyik végtagját újranöveszti, a polipnak három szíve van és létezik egy medúzafajta, ami külső behatás nélkül, azaz végelgyengülésben sosem pusztul el. Ezek az adottságok miért nincsenek meg az úgynevezett fejlettebb fajoknak?
- Lehetetlen fokozatosság. Amennyiben a fejlődés apránkénti volt, akkor kialakulása közben mégis hogyan maradhatott életben pl. egy fent említett csónakmotoros baktérium? Az ő kis szerkezete ugyanis egyszerűsíthetetlen. Ha csak egyetlen rész hiányzik belőle, a forgómozgás nem tud létrejönni és az egyed elpusztul. Márpedig Darwin saját szavai szerint „Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos egymásra következő csekély módosulás révén, akkor az én elméletem feltétlenül megdőlne.” Köszönjük, tehát megdőlt.
- Evolúcióval nem megmagyarázható fajok. Vannak fajok, amelyek létezése számomra nem igazán magyarázhatóak ki az evolúcióval. Ott vannak például az ízeltlábúak, amelyek közé éppúgy tartoznak a kopoltyús, öt pár lábbal rendelkező rákok, mint a szárazföldön élő négy pár lábú pókok vagy a három pár lábú rovarok. Létezik egy rákfaj, ami közel négy méteres góliát és ott vannak a vízi bolhák, amelyek csak mikroszkóp alatt mutatják meg magukat. Próbáltam utánanézni, mit tanít róluk az evolúció-elmélet, melyikből is kellett volna melyiknek kialakulnia, de úgy tűnik, tudományos körökben nincsen konszenzus ezzel kapcsolatban (ki hitte volna). A gombákat csak futólag említem, mivel egészen rejtélyes élőlények. A növényekhez hasonlítanak, de nem azok, mert teljesen más a működésük – nem fotoszintetiziálnak és fonalakból épülnek fel, sőt, létezik olyan fajuk, amelyik oxigént sem vesz fel. Na erre mit mondanak az evolucionisták? Mindenki nyugodjon meg, gyártottak rá elméletet. Ám ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó, minimum sufnigenetikusnak kell lenni. Hmm. Van egy elméletük, de nem tudják érthetően elmagyarázni. Kár.
- Fajokon belüli sokszínűség. Rákerestem néhány életforma fajgazdagságára. Rovarokból közel 700 ezer létezik, 10 ezer madárfaj, 7900 hüllőfaj, közel 30 ezer halfaj, 5500 emlősfaj gazdagítja a biodiverzitást. Minek? Evolucionista szemszögből teljesen felesleges ennyiféle. Oké, hogy különböző feltételekhez alkalmazkodtak, na de csak nem létezik hetesszázezer különböző környezet, amihez a rovaroknak alkalmazkodniuk kellett volna! Vagy ha igen, akkor madárból miért van „csak” tízezer féle? Vegyünk például egy hazai rétet. Találunk rajta százával különböző vadvirág fajokat, fűféléket, cserjéket. Ezrével rovarfajokat – csak tücsökből minimum ötfélét – , legalább tíz-húszféle madarat, kábé ötféle rágcsálót, három-négy nagyvad fajt, meg még ki tudja, mi mindent. Ugyanaz a környezet, ugyanaz az élettér. Mire fel fajonként ennyi változat? Mihez is alkalmazkodtak akkor?
- Tűréshatár. A mérsékelt öv élővilágának igen tág a tűréshatára. Itt nálunk például az igen gazdag és változatos flóra és a fauna minden faja kibírja úgy a mínusz húsz fokot, mint a plusz negyvenet. Ha ekkora alkalmazkodásra képesek szervi változtatások nélkül, akkor hogy jön a képbe az evolúció? Ráadásul apró lépésekben? Ha csak apró változás történik a test felépítésében, akkor szintén csupán apró változáshoz képes alkalmazkodni, pusztán logikai alapon. Megint nem áll össze. És akkor miért vannak költöző madarak? Ők nem képesek alkalmazkodni talán? Minek jönnek vissza tavasszal? Nem alkalmazkodnak a meleg éghajlathoz sem? Ez hogy illeszthető az elméletbe?
- Lassú vagy gyors? Mivel a lassú átalakulás elmélete egyre gyengébb lábakon áll, vagy inkább egyáltalán nem áll meg, az evolucionisták inkább a gyors átalakulást kezdték el hirdetni. Ezzel meg csak annyi a gond, hogy akkor látnunk, tapasztalnunk kellene az átalakulásokat, amelyek azonban sajnálatos módon nem léteznek. Valahogy sehol nem látunk olyat, hogy halak növesztenének lábakat és ballagnának kifelé a vizekből, pedig egyre több tó szárad ki. Vagy hogy hüllők növesztetnének szárnyakat és nekiállnának repkedni. Hogy lehet ez, ha a fejlődés most már inkább gyorsan történik, mint lassan? Ha pedig gyorsan történik, miért haltak ki egyáltalán fajok?
- Hazugságok. Amennyiben az evolúcióelmélet annyira nagyon fején találta a szöget, akkor miért kellett már rögtön az elején hazugságokat terjeszteni a „bizonyítására”. Nemcsak Häckel hazudott szándékosan az egész világ arcába. Othniel Marsh 1874-ben találta ki a lovak evolúcióját és már nagyon régen bebizonyították, hogy semmi alapja nincsen. Csak egymás mellé állította különböző típusú lófélék csontjait és azt mondta, ezek egymásból fejlődtek ki. Ám az állítólagosan egymást követő lófélék bordáinak száma hol csökken, hol növekszik, aztán pont annyi lesz, mint az kiinduló „őslóé”. Minimum 1950 óta bizonyított, hogy téves az elmélet, mégis mind a mai napig makacsul tartja magát. És ez csak két darab szándékos hazugság, amiről tudunk. A harmadik az, hogy habár ezek tudományosan bizonyítottan hazugságok, mind a mai napig tanítják és terjesztik őket, mára persze alakítgatva rajtuk. A nagy kérdésem a következő: amennyiben az evolúció elmélet megállja a helyét, miért kell évszázadokon átívelően hazudozni a megvédésére?
Minél jobban fejlődik a tudomány és minél inkább belegondolunk a körülöttünk tapasztalható élővilág bámulatosan összetett, egymásra hangolt rendszerére, annál több minden merül fel, ami ellentmond az evolúció elméletének.
Egyszer olvastam egy jóslatot, miszerint a vízöntő korszaka az az időszak lesz, amikor a tudomány és a spiritualitás közötti határ eltűnik. Nekem ez teljesen kézenfekvőnek tűnik, pláne a fentiek alapján. Hisz mindkettő ugyanazt kutatja, csak épp más módszerekkel. A tudomány érzékszervi tapasztalati, a spirituális pedig intuíciós úton keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Napjainkban már kezd kirajzolódni, melyik áll közelebb az igazsághoz.
Nem először esne meg, hogy a tudomány felfedezései paradigmaváltáshoz vezetnek, de időre van szükség, hogy ez széles körben elterjedjen és elfoglalja helyét a közgondolkodásban. Pláne, ha szándékosan titkolják az új felfedezéseket és módszeresen nevelik a gyerekeket a rég megdőlt dogmákra.