Hősök olvasmánya
Sötét éjszaka volt. A levegőben repülő alak lenézett az alatta elterülő városra. Most is lüktetett. Az autósorok végtelen kígyókként tekeregtek a fényes utakon. A felhőkarcolók ablakai és a világító reklámfelületek egymást túlharsogva fénylettek a távolban. Odalent senki nem vette észre, hogy egy ember repked fölöttük.
A férfi lejjebb ereszkedett és az egyik toronyház felé tartott. Végül berepült egy nyitott ablakon. Egyenesen a fürdőszobába ment. Levette fekete sztreccsruháját és beállt a zuhany alá. Érezte, ahogy a forró víz ellazítja. Ólmos fáradtság vett rajta erőt. Fél órával később már az igazak álmát aludta a kényelmes franciaágyában.
Már magasan járt a nap, amikor
magához tért. Bal karja még mindig fájt. Aztán eszébe jutott, hogy szabadnapja
van. Derűs öröm öntötte el. Ma végre bármit megtehet, amit csak szeretne! Felöltözött,
megreggelizett, és már kapta is elő kedvenc könyvét. Semmi másra nem vágyott,
mint hogy végre belevesse magát. Már épp kényelembe helyezkedett a kanapén,
amikor megcsörrent a telefon.
- Halló.
- Szia, haver, én vagyok. Na mi
volt tegnap?
- Megoldottam. Nem volt egyszerű,
de végül sikerült.
- De hogy találtad meg a bombát?
- Mindent átkutattam a lehetséges
helyek közül. Tizenöt másodperc volt hátra, amikor hatástalanítottam.
- Te jó ég! Jó nagy mázlijuk van
az épületben tartózkodóknak.
- Hát ja. És nem is sejtik.
- Így van ez jól.
- Naná. Még csak az kéne.
- És az elkövetők?
- Markos legények. Hármójuk ellen
voltam egyedül. De egy darabig nem jut eszükbe robbantgatni, azt hiszem.
- Hát, nagy gratula, öregem!
- Köszi, de te is simán
megcsináltad volna.
- Majd kiderül. A mai műszak
nyugisnak ígérkezik, de sosem lehet tudni.
- Azért a 83. sugárúti bankon
tartsd rajta a szemed. Tegnap nyolc-tíz gyanús alakot láttam ott, mintha
forralnának valamit.
- Oké, rajta leszek, tesó. Te
mivel ütöd el ma az időt?
- Olvasok. Találtam egy iszonyat
jó könyvet.
- Na. És mit?
- Az a címe, hogy A nyugdíjas. Arról szól, hogy van egy
öreg bácsi, aki egyedül éldegél.
- És?
- És reggel felkel,
megreggelizik, elolvassa az újságot, meg tévét néz. Aztán beül ebédelni a
kedvenc helyére, utána elmegy a temetőbe és minden sírfeliratot elolvasgat.
Ezután hazamegy és szín szerint sorba rakosgatja a ruháit. Este rejtvényt fejt,
összeüt magának valami egyszerű vacsorát, lefekvés előtt imádkozik, aztán
alszik reggelig. Másnap ugyanez elölről. Állítólag egy teljes évet lefed a
könyv, én még csak a második hétnél tartok. Ámulatos!
- Ez nekem túl mozgalmas. A tenger morajlását olvastad?
- Nem. Az milyen?
- Egy halásznak van egy kis
csónakja és minden nap kimegy a tengerre. Ott üldögél a csónakban, kapásra vár
és közben hallgatja a víz morajlását.
- Na és mi lesz vele?
- Csak figyel és észreveszi, hogy
mindig másmilyen. Más a hangja szélben, más esőben, napsütésben. Más nyáron,
mint télen. Akkor is másmilyennek hallja, ha más a hangulata. Minden morajlás
egy külön fejezet, észvesztő.
- Hú, ezt el kell olvasnom! Kölcsönadod
majd?
- Persze. Neked is kijár a
minőségi kikapcsolódás.