Titkos másik életem
Kevesen tudják, hogy van egy kis házikóm a parton, Miamiban. Nagyon hangulatos, imádom. Fehérre festett falécekből épült, amire színes mintákat festettünk a barátaimmal. Van egy kis verandája, ami az óceánra néz. Az ablakait virágok díszítik, a tetőtérben pedig van egy kis búvóhely. Kívülről magas pálmafák övezik. Gyakran teljesen egyedül töltöm ott az időmet. Olyankor aztán szabad vagyok, mint a madár! Süttetem magam a napon, búvárkodom, bulizom a haverjaimmal, festek, regényeket írok – na meg persze a zene, a zene, a zene.
Legalább hetente próbálunk a bandával, jazzes, rockos számaink vannak. A többségük pörgős, vidám, vagy épp forró hangulatú, de van köztük jó néhány elmélyülős, meditálós is. A legtöbb számot együtt dobtuk össze, de a ritmust általában én találom ki. A parti házamban van a dobszerkóm, azon szoktam gyakorolni meg új ritmusokat kitalálni, de a próbatermünk és a stúdió a városban van. Rendszeresen adunk koncerteket és pár évente világkörüli turnéra indulunk. Bejártuk már az egész amerikai kontinenst, a nagyobb európai városokat, voltunk Ausztráliában, Indiában, Japánban, fantasztikus helyeken. Ilyenkor mindig megkóstoljuk a helyi specialitásokat és ha időnk engedi, megnézünk pár nevezetességet. Hatalmas sikerünk van, de jobban szeretjük a családias légkörű kis koncerteket. Imádom, ahogy a zene közben valamiféle másik tudatállapotba kerülök, együtt lüktetek a gitárosokkal és a billentyűssel, mialatt eggyé válunk a közönséggel is. Annyira áthat az energia, ami a közönségtől árad felénk, hogy ehhez az élményhez egyszerűen semmi nem hasonlítható.
Miami életemben van egy pasim is. Majdnem pont úgy néz ki, mint a férjem, csak szokott fésülködni. És nagyon laza. Nem akar semmit, csak jól érezni magunkat, amikor együtt vagyunk. Mámorító a szabadság mellette. No meg soha nem kritizál semmiben. Mivel tiszteletben tartjuk egymás szabadságát, nincsenek olyan piszlicsáré viták, hogy kinél fogyott el a vécépapír, vagy hogy ki hagyta nyitva a spájzajtót. Úgy hív, hogy Istennőm és akár így gondolja, akár nem, mellette annak is érzem magam. Mellette mindig buli az élet, folyton nevetünk, táncolunk, eszünk, őrült dolgokat próbálunk ki és hatalmas, eksztatikus testi élményeink vannak. Van egy kis cége, ami sétareptetéssel meg kisebb küldemények légi szállítmányozásával foglalkozik. Rendszeresen szoktunk együtt repülni, néha ejtőernyőzünk is. Eszméletlen élmény.
Ezt szeretem annyira Miamiban, hogy mindenki olyan vidám, az élet olyan egyszerű. Az emberek tarka mintás ruhákat hordanak, valahol mindig szól a zene, senki sem politizál – hisz nincs is miért. Mindenkinek megfizetik a munkáját és nincsenek korlátozva a szabadságjogok. Itt nincsenek sztrájkok és tüntetések, nincs nyomor, az emberek kedvesek egymással, mindenki kipihent és harmóniában van önmagával és a többiekkel. Szinte mindenki barátja mindenkinek, akik pedig nem jönnek ki, egyszerűen békén hagyják egymást.
Hamarosan újra vissza kell mennem, mert megjelent a legújabb könyvem és a kiadóm ragaszkodik hozzá, hogy tartsunk dedikálással egybekötött felolvasásokat. Imádom ezeket a találkozókat az olvasóimmal, jó érzés a sok pozitív visszajelzés, meg a tudat, hogy mennyi élményt adok az embereknek. De utána napokig meg sem tudom moccantani a kezemet. Úgy tűnik, felbukkant egy ajánlat is, egy kis filmstúdió érdeklődik a regényem megfilmesítése felől. Nagyon kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. Nem fogom hagyni, hogy teljesen átértelmezzék a mondanivalóját.
Utána lesz egy buli is. Ha csak fele olyan jó lesz, mint a múltkori, akkor is eldobom az agyam! Olyan finom pezsgőt még életemben nem ittam, mint akkor. Mekkora őrület, amikor az ember félig bódult szalonspiccben táncol az asztal tetején, a legfinomabb tengeri herkentyűk és egzotikus gyümölcsök, torták és bonbonok között, perzselő latin ritmusokra, kifulladásig!
Néha csak ülök a kis házikóm tornácán és bámulom az óceán hullámzását. Nem gondolok semmire, csak arra, hogy élek és itt vagyok és csak magamnak vagyok. Ha megunom, beülök egy moziba, vagy elmegyek bólingozni. Színházba is szeretek járni, vagy csak csatangolok az orrom után. Beszívom a meleg, párás, sós levegőt és hallgatom a sirályok vijjogását. Nem rohanok sehová. Nem felelek senkiért. Ha holnap meghalok, boldogan halok meg, mert többet éltem, mint mások nyolcvan év alatt. És egyedül én tudok róla.