Mai Hamupipőke
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép fiatal lány, aki egyetemre járt – filozófiát és politológiát tanult – , megrögzött vegetáriánus, feminista, szabadságharcos, állatbarát és környezetvédő volt. Került minden pazarlást és hívságot, egyszerűen, szerényen öltözött és takarékosan bánt mindennel. Szorgos volt, elvégzett minden házimunkát, és amit csak tudott, saját kezűleg készített magának.
A szüleivel élt egy hatalmas, gyönyörű házban és mindhárman nagyon boldogok voltak. Apukája egy nagy multicégnél dolgozott felsővezető beosztásban, ezért jómódban éltek, viszont nagyon sokat volt üzleti úton. Anyukája háztartásbeli volt, egyszer azonban vastagbélrákot diagnosztizáltak nála. A legjobb onkológusokhoz vitték, a legdrágább magánkórházba fektették őt, de sajnos így sem tudtak segíteni rajta és rövid időn belül elveszítették.
A lány és az apukája nagyon szomorúak voltak, de az élet ment tovább. Az apuka továbbra is sokat volt távol és a lány nagyon magányos volt egyedül a nagy házban. Egy napon aztán az apuka elmondta a lánynak, hogy megismerkedett valakivel és Las Vegasban már össze is házasodtak. A lány nagyon meglepődött a hír hallatán, de örült neki, hogy apja újra megtalálta a boldogságot. No meg annak is, hogy többet nem kell egyedül lennie. Hát még milyen boldog volt, amikor azt is megtudta, hogy az új asszonynak van két vele egykorú lánya is! Alig bírta kivárni, hogy találkozhasson velük. Rájuk is keresett a közösségi oldalán, de a megosztásaik között leginkább csak vicceket, zenéket, celebhíreket talált. Ekkor kellett volna megszólalnia benne a vészharangnak, de olyan szeretettel várta új nővéreit, hogy nem is vette észre a baljós jeleket. Nem mintha egyébként számított volna.
Amikor a három hatalmasra hízott nő pincsikutyával a táskájukban kiszállt az autóból, a lány szinte röpült feléjük. Nem voltak előítéletei a túlsúlyos emberekkel szemben, legfeljebb pozitívak. Hiszen a ducik lazák és vidámak, habzsolják az életet. Kicsit azonban lanyhult a lelkesedése, amikor a házban körbenézve mostohája és nővérei mindent kritizáltak, lefitymáltak és ugráltatták őt. Apukája meg észre sem vette, mennyire megbántják. De ekkor a lány még mindig azt hitte, hogy csupán a költözés miatti stressz jött ki rajtuk és biztosan hamarosan nagyon jó barátnők lesznek.
Csakhogy a dolgok másképpen alakultak. Nem sokkal a beköltözés után apukája ismét hosszú üzleti útra indult, attól fogva pedig a három nő naphosszat a tévé előtt tespedt, vagy az okostelefonjaikat nyomkodták, esetleg a kádban áztatta magát valamelyikük. Közben pedig csak ettek és ettek, meg folyton vásároltak, leginkább a netről. Persze édesapja pénzéből. De más földi örömöknek is igen gyakran áldoztak. A kedves mama előszeretettel nézett a pohár fenekére, az egyik lány hallucinogén drogokkal élt, a másik pedig vagy alkalmi partnerekkel, vagy a vibrátorgyűjteményével vonult egész napokra a szobájába. A lánynak hamar rá kellett jönnie, hogy új családtagjai mennyire buták, műveletlenek és modortalanok. Ennél már csak a lustaságuk, pazarlásuk és önzésük volt nagyobb. Eszükbe sem jutott, hogy saját maguk után rendet tartsanak. Ellenben simán elvárták tőle, hogy helyettük is megtegye.
Csakhogy ő aztán nem hagyta annyiban. Amikor ugráltatták volna, mindig volt valami csípős válasza, amivel leoltotta őket. Ezzel aztán azt sikerült elérnie, hogy a dagik folyton keresztbe tettek neki, ahol csak tudtak. Ráadásul tűzrőlpattantsága ellenére kénytelen volt utánuk is takarítani, mert nagyon zavarta őt az undormány, amit rendszeresen maguk körül keltettek, köszönhetően igénytelenségüknek és a lakásban tartott pincsijeiknek. Mivel mindhárom nő bent, a házban is dohányzott, egész egyszerűen a padlóra hamuztak. Szegény mostohatestvérük nemsokára folyamatosan kisseprűvel, lapáttal a kezében volt látható és gyakorlatilag reflexből sepregette fel a hamut. A rosszindulatú hájpacnik csak röhögtek rajta és Hamupipőkének keresztelték.
Hamupipőke hamarosan borzasztóan kimerült. Az egyetemen közeledett a vizsgaidőszak, miközben otthon egyfolytában takarított, rendet rakott, mosott, mosogatott és ott volt ez az állandó feszültség. Óriási volt rajta a stressz. Apukájának nem akart panaszkodni, nem szerette volna elkeseríteni őt azzal, hogy nem jön ki a dagikkal. No meg az a típus volt, aki szerette maga megoldani a problémáit. De ezúttal fogalma sem volt, mit tegyen. Megfordult a fejében, hogy egyszerűen különköltözik, de büszkesége nem engedte, hogy ezt apja pénzéből tegye, nappali tagozatos egyetemistaként pedig még nem teremthette elő a rávalót. Az is borzasztóan bántotta volna, hogy a haszonleső dagadékoké legyen a ház, ahol felcseperedett és ahová a legszebb emlékei kötötték. Pedig valamit ki kellett találnia, mert a helyzet egyre tarthatatlanabb volt. Szegény Hamupipőke akkor még nem is sejtette, hogy a legnagyobb csapás csak ezután jön.
Történt ugyanis, hogy a közelgő parlamenti választások apropóján a miniszterelnök bulit rendezett a fiának. Ez is egy kampányfogás volt, hogy maga mellett tudhassa a sleppjét. Összes talpnyalójának és reménybeli módos szavazójának a tizen-huszonéves gyermeke hivatalos volt a nagyszabású rendezvényre, amelyet a legnagyobb és legelőkelőbb szórakozóhelyre szerveztek és három éjen át tartott. Hamupipőke mostohája szinte magán kívül volt az örömtől, amikor hozzájuk is megérkezett az exkluzív meghívó. Alapból imádta a befolyásos és gazdag társaságokat, de az is köztudomású volt, hogy az elnök fia nemrégiben szakított a barátnőjével. Szinte pörögtek a szemei előtt a dollárjelek, amikor arra gondolt, hogy valamelyik lánya összejön az elnök fiával.
Persze a dagi lányok is lázba jöttek. Ők is imádták a pénzt és a kiváltságokat, különbnek tartották magukat a pórnéptől, akiket lenéztek, mint például Hamupipőkét is. Nagyon felvillanyozta őket, hogy a bulin méltó társaságban tobzódhatnak és netán összejöhetnek az elnök fiával. A drogos lány szemében persze az sem volt mellékes szempont, hogy szenvedélye miatt nem kellene tartania többé a hatóságoktól. Testvére pedig igazán gazdag fantáziálásba kezdett azzal kapcsolatosan, hogy mi mindent tudna csinálni a jóképű elnökcsemetével. Úgyhogy a három dagi be volt lelkesedve rendesen.
Hamupipőke egészen más miatt várta nagyon a bulit. A szervezők igazán kitettek magukért, mert olyan világsztárokat hívtak koncertezni, akik az igényes könnyűzene ikonjai voltak. Olyan jazz-rock és punk éjszakák elé néztek, ami igazi csemege a jó zene megszállottjainak, mint amilyen Hamupipőke is volt. Ráadásul nagyon szeretett volna egy riportot csinálni az elnök fiával az egyetemi újságba. Kíváncsi volt rá, hogy mennyire befolyásolja az életét az apja pályája, élvezi-e a helyzetét, hogyan viszonyul a politikához, mennyire érzékeny a szociális problémákra, egyáltalán: milyen ember is ő. Az volt a terve, hogy a buli során elcsípi a pasit és rábeszéli, hogy üljenek le egy interjúra nyugodtabb körülmények között.
Csakhogy nagyon meglepődött, amikor a dagadékokkal szóba került a téma. Éppen megint az egyikük hamuját söpörte fel a földről, amikor mostohái arról beszélgettek, mennyi intéznivaló van a buli előtt. Mindhármójukra venniük kell három-három menő ruhát, hiszen persze a kedves mama is kellően fiatalnak érezte magát egy ilyen eseményhez. Természetesen be kell szerezni még luxusékszereket és kiegészítőket is. El kell menniük szoliba, műkörmöshöz, kozmetikushoz, közvetlenül a buli előtt pedig házhoz kell hívni a fodrászt és a sminkest. Le kell dobni gyorsan pár kilót, úgyhogy rendelnek a netről valami méregdrága fogyi-csodaszert. Be kell szerezni mindegyiküknek egy-egy új tapitelót, mert nem égethetik magukat azokkal a vízözön előtti másfél éves őskövülettel, amijük van. Venni kell egy új kocsit is, hasonló okokból. A pénz nem számít, jó benyomást kell kelteniük és Hamupipőke apja úgyis megbírja.
Na ezen a ponton Hamupipőkének kinyílt a bicska a zsebében. Olyasmit talált mondani a mostoháinak, amire nem éppen Buddha nyugalmával reagáltak. Mivel komolyan tartottak attól, hogy Hamupipőke szándékosan leégeti őket a célember előtt, ezért közölték vele, hogy nem mehet el a buliba. Ha mégis megpróbálná, soha többet nem látja viszont a laptopját. Hamupipőke nem értette, miről beszélnek, ezért a szobájába rohant. A gép tényleg eltűnt, márpedig azon volt az összes beadandó munkája, a kidolgozott vizsgatételek, a rengeteg cikk az egyetemi lapba, a fotók az édesanyjáról és még sok pótolhatatlan anyag. A dagik hozzátették, hogy házon kívül rejtették el a laptopját és magától soha nem találja meg. Hamupipőke úgy érezte, menten kinyírja mind a hármat, de egyszerűen nem tehetett semmit.
Amikor a hájpacnik vásárolni mentek, felhívta az egyetlen embert, akire mindig számíthatott, a keresztanyját. Dühödten panaszolta neki, mi történt. Már így is tele volt a púpja az egésszel és most még a koncertekre sem mehet el. Tulajdonképpen nem is az zavarta a legjobban, hogy lemarad egy jó buliról és egy ígéretes interjú lehetőségéről, hanem hogy ezúttal menthetetlenül alulmaradt a mostoháival szemben. A keresztanyja megértően meghallgatta őt, csitítgatta, majd egy különös kérdést tett fel. Arra volt kíváncsi, hogy örülne-e annak, ha megnyerné a harcot anélkül, hogy a mostohái tudnának róla. Hamupipőkének rögtön leesett, hogy valamilyen inkognitós cselszövésről lehet szó. Kezdett felcsillanni benne a jókedv. Naná, hogy örülne! Viszont el nem tudta képzelni, hogyan lehetne ezt úgy kivitelezni, hogy biztosan ne ismerje fel senki. Keresztanyja azonban sokat sejtetően csak annyit mondott, hogy bízza rá magát és letette a telefont.
Eljött a nagy nap, a buli első estje és Hamupipőke azóta sem hallott a keresztanyjáról. Tudta, hogy nem hagyja cserben, de most már kezdett elszontyolodni. Feltételezte, hogy mindenképpen pénzre lesz szükségük ahhoz, hogy átvarázsolják őt, az viszont nemigen állt rendelkezésre. Hamupipőke hozzáférését a családi bankszámlához letiltotta a mostohaanyja, csupán abból a kis készpénzből gazdálkodott, amit apja adott neki hazatértei alkalmával. Keresztanyja pedig szerényen élt, hiszen egy lapkiadó kiszállítójaként dolgozott. Hamupipőke arra gondolt, hogy itt csupán a varázslat segíthet.
Amikor mostohái nevetségesen túlcicomázva bepasszírozták magukat az új autóba, búcsúzóul még odavetették neki, hogy fürdesse meg a pincsiket és ne felejtse el a fülüket is kicucálni. Hamupipőke egykedvűen mordult magában. Annyira le volt törve, hogy még visszalőni sem volt kedve. Ám amint elhajtottak a mostohák a ház elől, dudálást hallott. Kinézett, és végre felderült, amikor meglátta keresztanyja újságos furgonját. Futott elé, ölelgette, aztán faggatni kezdte, hogy mi a nagy terv. Keresztanyja azonban még mindig titokzatoskodott. Viccesen ráparancsolt a lányra, hogy azonnal induljon zuhanyozni, hajat mosni, szőrteleníteni, de villámgyorsan, mert még sok a dolguk. Miután ez megvolt, bepattantak a furgonba és már száguldottak is a titokzatos csoda felé, amitől Hamupipőke majd kiugrott a bőréből.
Legnagyobb meglepetésére egy színház művészbejárója előtt parkoltak le. Mint kiderült, Hamupipőke keresztanyja jóban volt néhány ott dolgozóval, például a kellékessel és a maszkmesterrel. Ők aztán egy szempillantás alatt kezelésbe vették Hamupipőkét. Összeválogattak neki három olyan ruhát, amit magától soha az életben nem vett volna fel. Ő ugyanis a legszívesebben farmert és pólót hordott, ez alkalommal azonban olyan csinos és nőies cuccokat adtak rá, amik egyszerre voltak elegánsak és lazák. Kiderült, hogy van melle, feneke, dereka és csípője, és tulajdonképpen irtóra örült neki! De ez csak a kezdet volt, mert ezután kapott egy három színűre melírozott, tépett parókát, amiben egészen másképp festett, mint sötétbarna, egyenes hajával, amit szinte mindig lófarokban hordott. A tökéletes álca azonban csak a sminkkel vált teljessé. A maszkmester olyan arcot varázsolt Hamupipőkének, hogy még ő maga sem ismert magára, amikor a tükörbe pillantott. Erősen kifestette a lányt, de a tekintete igézővé és titokzatossá, szája csókra csábítóvá vált. Hamupipőkének annyira tetszett az átváltozás, hogy képtelen volt abbahagyni a vidám kuncogást. Úgy érezte magát, mintha egy őrült haloween-partira indult volna.
Csak egyvalami hibádzott. Cipőt nem találtak a lábára. Nem mintha a színházban nem lett volna a szereléséhez illő lábbeli, csakhogy Hamupipőkének annyira iciri-piciri volt a lába, hogy még a legparányibb kellékcipő is csónakként himbálódzott rajta. Mielőtt azonban elkeseredett volna, a keresztanyja megint titokfelhőbe burkolózott és az újságos autóba tuszkolta a lányt. Kicsivel később a lakásán voltak, ahol egy különleges papucsot adott neki. Hamupipőkének a lélegzete is elállt az ultramenő, extra magassarkú pántos papucstól, ami nemcsak ragyogóan passzolt az álcaruhához, hanem hajszálpontosan illett is a lábára. Nem értette, honnan van a keresztanyjának ekkora és ilyen lábbelije. Kiderült, hogy egy adok-veszek oldalról rendelte, mert meghívták egy előkelő estélyre. A hirdetésben elírták a méretet és már vagy egy éve csak porosodik a cipősszekrényében. Egyébként egyedi darab, egy amatőr iparművész készítette.
Így tehát már minden összeállt és Hamupipőke indulhatott is a buliba. Már csak az volt a kérdés, hogyan jut oda. Ezen nem sokat töprengett a keresztanyja, kölcsönadta neki az újságos furgont. Viszont nyomatékosan megkérte Hamupipőkét, hogy éjfélre érjen haza. Ez azért volt fontos, mert minden nap ekkor kellett elindulnia a nyomdába, hogy a frissen nyomott napilapokat a kiadóba és a postahivatalokba szállítsa, így reggel mindenkihez idejében eljuttatják az újságkihordók. Ha nem indul el időben, kirúgják és nagyon nehéz helyzetbe kerül. Hamupipőke nagyon boldog volt, hogy nyugodtan elmehet a buliba és megígérte, hogy éjfélre visszahozza a furgont. Beállította a mobilját rezgőjelzésre 23.45-re. Átölelték egymást, a keresztanyja, akit Hamupipőke valóságos jótündérnek látott, jó szórakozást kívánt neki, odaadta a forgalmit, majd a lány bepattant a furgonba és elhajtott.
A hatalmas diszkó zsúfolásig volt emelkedett hangulatú fiatalokkal. Már jó ideje tartott a buli, mire Hamupipőke odaért. Látott ismerősöket, de mivel nem akart lebukni, az ajtónállón kívül senki előtt nem fedte fel kilétét. Az álca működött, mert a kutya sem ismerte fel. Amikor őt is magával ragadta a koncert hangulata és a ritmusoknak már nem tudott ellenállni, megpillantotta a mostoháit. Szándékosan elriszált előttük, az egyikőjüknek még jól a lábára is léptett, de egyik dagi sem ismerte fel. Hamupipőke végtelenül jól szórakozott ezen és a szédületes zenén is. No és akármerre sodródott tánc közben a tömegben, szinte minden pasi megbámulta, páran megfüttyögték és sokan leszólították őt. Élvezte a helyzetet, de nem nagyon törődött velük. Próbálta megtalálni az elnök fiát, de nyoma sem volt.
Amikor elfáradt, kiment a levegőre. Az utcán viszont kellemetlenül jött ki, ahogy a vadító szerelésében a járdán álldogált. Hirtelen ötlettől vezérelve megkerülte az épületet és hátul egy szerelőlétrán a lapos tetőre mászott. Odafent alig lehetett látni valamit, a lenti koncert zaja csak tompán morajlott odáig, a levegő sokkal tisztább volt és végre megszűnt a hering-érzés is. Hamupipőke a mellvédre könyökölt és megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot. Legnagyobb meglepetésére valaki a félhomályból megkérdezte, ki van ott. Kicsit megijedt, nehogy valami szatírral hozza össze a sorsa, de csak egy srác volt, aki hozzá hasonlóan a tetőre menekült a tömegből.
Beszélgetni kezdtek, ami elég különleges hangulatú volt, tekintve, hogy nem csak nem ismerték, hanem nem is igazán látták egymást. A srác így kontúrjában szimpatikus volt Hamupipőkének, nem volt ittas, sem nyomulós, sem közhelyes, mint a legtöbb pasi, akikkel ilyen helyeken találkozni szokott. Viszont okos volt és nyitott. Ám alig melegedtek bele a környezeti válság és a szegénység közötti összefüggések keresgélésébe, Hamupipőkének rezegni kezdett a zsebében a mobilja. Bármennyire is sajnálta, muszáj volt mennie, úgyhogy a hatalmas sarkú papucsában óvatosan, de fürgén lépegetett lefelé a vaslétrán.
Éppen idejében érkezett a keresztanyjához, aki munkába menet hazadobta Hamupipőkét. A kocsiban a lány szinte ragyogott, ahogy a tetőn történtekről mesélt. Hazaérve még volt annyi ideje, hogy visszaváltozzon, lefürödjön, elrejtse a „bűnjeleket” oda, ahol a mostohái egészen biztosan soha nem találják meg: a takarítószeres kamrába. Már rég édesdeden aludt, mire a mostohák hazaértek.
Másnap este, amikor megjelent a ház előtt az újságos furgon, Hamupipőke már bulira kész állapotban sietett elé. A ruhákat és a parókát három napra kölcsönbe kapta a színházas spanoktól, a sminket pedig a maszkmester útmutatása alapján már magának is meg tudta csinálni otthon. Hazadobta keresztanyját és már vette is az irányt a diszkó felé. Azt sem tudta, az előző esti pasinak mi a neve, hogy néz ki, ott lesz-e aznap is, mégis majd szétvetette a lelkesedés, mert biztos volt benne, hogy újra találkozni fognak. Legalábbis nagyon remélte.
Amikor odaért, kicsit körülnézett a buliban, de semmi különös nem volt, úgyhogy ment is hátra a szerelőlétrához. Felérve azonban elfogta a rosszullét, mert a srác: ott volt. Egyszerre örült és pánikolt, de aztán a pánik hamar elmúlt, amikor újra beszélgetésbe elegyedtek. Épp az iraki válságról tanakodtak, amikor a pasi felkapta a fejét a tompán morajló zenére. Azt mondta, az a kedvenc zenekara, amitől Hamupipőke egészen kész volt, mert neki is. Megkérdezte, nincs-e kedve lemenni a koncertre csápolni. Naná, hogy volt. Főleg mivel már nagyon kíváncsi volt rá, milyen is lehet ez a különleges idegen.
Amikor a fiú lesegítette a létráról és egymásra néztek, Hamupipőkének leesett az álla, mert az elnök fia volt az. Ő meglátta a lány csodálkozását, viccesnek tartotta és elmondta, azért menekült a tetőre, mert elege volt a sok talpnyalóból. Mármint előző este, mert aznap már őt várta. Persze szerette volna megtudni, őt hogy hívják, de Hamupipőke nem merte elárulni. Így aztán kivágta magát és bulizni kezdtek. A körülöttük levő tömegre, próbálkozó nyalisokra ügyet sem vetettek. Iszonyúan jól érezték magukat – egészen addig, amíg Hamupipőke zsebében újra rezegni kezdett a telefon. Elköszönt a sráctól, aki nem akarta elereszteni őt, de végül kiszabadította magát a karjai közül és a parkolóba sietett.
A harmadik este ugyanolyan szuperül telt, mint az előzőek. Ez alkalommal azonban kicsit még annál is jobban egymásba felejtkeztek. Amikor az undok telefon újra rezegni kezdett, éppen egy nagyon romantikus, lassú számot játszott a színpadon a rockzenekar – és a fiú éppen készült megcsókolni a lányt. Hamupipőke tudta, hogy ha most belemegy a csókba, akkor nem lesz képes éjfélre visszaérni a kocsival. Semmiképpen nem hagyhatta cserben a keresztanyját, de erőt kellett vennie magán, hogy abban a pillanatban is ezt tartsa szem előtt. Hátrahúzódott, kibontakozott a fiú öleléséből, mondván, hogy mennie kell. A srác szinte esedezett neki, hogy adja meg a számát, vagy legalább a nevét árulja el, de mivel ezt sem tehette meg, nagyon kellemetlenül érezte magát.
Futásnak eredt a kijárat felé, ám ahogy az utcára ért, elvesztette az egyik papucsát. Észrevette ugyan, de mindenképpen rohamszerűen akarta elhagyni a helyszínt, mert ha újra összeakad a fiúval, képtelen lesz hazamenni. Úgyhogy csak rohant tovább, bevágódott a furgonba és elhajtott. Úton a keresztanyja felé összeszorult a szíve. Fogalma sem volt, hogyan találkozhatna újra a sráccal. De még ha tudná is, akkor sem tehetné, mert mostohái irigységükben biztosan egy életre kicsinálnák.
Másnap visszakapta a laptopját, de a dagik voltak olyan rosszindulatúak, hogy azért egy kellemetlen kis vírust rászabadítottak neki. Amikor a mostohái megkezdték délutáni sziesztájukat, Hamupipőke összeszedte a színházi holmikat és elvitte a keresztanyjának. Az elveszett papucsból nem csinált gondot, úgysem tudott volna mit kezdeni vele. A fél pár lábbelit a lány eltette emlékbe. Aztán minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Valamicskével később egy reggel Hamupipőke épp az egyetemre sietett, amikor földbe gyökerezett a lába. Az egyik óriásplakáton az ő papucsa virított. Az egész plakátot ez töltötte ki, rajta pedig felirat: Szeretnélek újra látni! Lejjebb kisbetűs szöveg volt, ezért közelebb lépett. Így tudta meg, hogy bulipartnere keresi a papucs gazdáját és egy erre a célra kijelölt irodában, a Papucs Ponton várják a hölgyet, aki hathatósan bizonyítani tudja, hogy a képen szereplő lábbeli az övé. Később ugyanez a hirdetés köszönt szembe vele a metróaluljáróban, a napilapokban, a buszok oldalán, a netes keresőoldalakon, sőt, még egy gigantikus épülethálón is.
A hirdetésből nem derült ki, hogy kinek a nevében szól, viszont a buliban elég sok csaj próbált a fiúra nyomulni és ők mindannyian tudták, miről szólnak a plakátok. A nővéreitől ugyanis megtudta Hamupipőke, hogy miután az utolsó éjen lelépett, az elnök fia már senkivel nem állt szóba és egy női szandált szorongatott a buli hátralevő részében. Így aztán aki akkor kivetette a hálóját, most is bepróbálkozott. A következő napokban azzal volt tele a sajtó, hogy a különös hirdetés miatt fiatal lányok tömegesen özönlik el a megjelölt irodát. Nemsokára persze az is kitudódott, hogy az elnök fia a hirdető, ezért aztán már minden nőnemű megjelent az irodában, aki valaha is eljátszott a gondolattal, hogy együtt legyen vele.
Valószínűleg Hamupipőke volt közülük az egyetlen, aki nem ment el. Még mindig tartott a mostohái bosszújától. Pedig a hirdetéstől az elején teljesen elolvadt. Később már nagyon bosszantotta a dolog. Mindenki erről beszélt. Az ügy, vagyis élete nagy találkozása egy nyomasztó médiahisztériává alakult. Szegény srác is jól ráfaragott, mert egyfolytában riporterek zaklatták pofátlanul intim kérdésekkel. Közben megjelentek és gombamód szaporodtak a papucshamisító árusok, akik eszméletlen árakon kínálták a hirdetésben látható lábbeli utánzatát.
Csakhogy hiába próbálkozott a végtelen nőtömeg, egyiknek sem volt akkora a lába, hogy a papucs ráillett volna. A Papucs Ponton pedig minden jelentkezőt szépen sorjában arra kértek, hogy mutassa meg a lábfejét. Olyan aprócska lába azonban égen-földön senkinek nem volt, mint Hamupipőkének. Telt az idő, a közhangulat feszültsége pedig egyre nőtt, mert az emberek arra kezdtek gyanakodni, hogy kamu az egész és csak a választások miatti figyelemfelkeltés a cél. Végül keresztanyja kereste meg Hamupipőkét, hogy meggyőzze, menjen végre el. Kiderült, hogy a lány nem is annyira a mostoháitól tartott, mint a csalódástól. Hogy esetleg mégsem úgy sül el a dolog, netán saját külsőjével már nem jön be a srácnak, esetleg összejönnek, aztán lapátra kerül. Szerencsére keresztanyja rá tudta döbbenteni Hamupipőkét, hogy butaság ilyen aggályok miatt elszalasztani az igaz szerelmet, úgyhogy végül óriási lámpalázzal és a lábbeli másik felével a táskájában beállt a Papucs Pont előtt kígyózó sor végére, ahol néhány élelmes árus hot-dogot és üdítőket kínált az utcán.
Másfél óra múlva a bizottság elé került, ahol fásult és mogorva emberek előtt kellett megmutatnia a lábát. Amint azonban meglátták, alig akartak hinni a szemüknek. Diszkréten megkérték, hogy fáradjon be az egyik hölggyel a raktárba, majd rezzenéstelenül folytatták a jelentkezők lábvizsgálatát. Hamupipőke az irodistával és egy biztonsági őrrel a hátsó helyiségbe mentek, ahol megkérdezték, megvan-e a papucs párja. Megmutatta nekik, erre telefonon odahívtak egy szakértőt. Amíg az megérkezett, kérdéseket tettek fel Hamupipőkének a három estéről, leginkább a fiúval folytatott beszélgetéseikről és a találkozásuk körülményeiről. Ő persze mindenre megfelelt. Az odaérkező szakértő megvizsgálta a papucsot és az irodistával félrevonulva pusmogott valamit. Ezután újabb telefonhívást bonyolítottak le, majd megkérdezték Hamupipőkét, velük tudna-e fáradni egy másik helyszínre.
A biztonsági őrrel a hátsó kijáraton át távoztak és egy sötétített ablakú autóba ültek. Az autó egy villa előtt állt meg. Hamupipőke kiszállt és nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta, hogy az elnök fia széles mosollyal a kapuban várja. Mindketten nagyon zavarban voltak. A srác a házba invitálta Hamupipőkét, ahol végre kettesben lehettek. Kitárgyalták ezt az egész cécót a papucsmizéria körül. A lány elmondta, miért kellett titkolóznia, sokat nevettek és izzani kezdett körülöttük a levegő. Végül vad csókcsatába fulladt a találkozó.
A feltűnés kerülése végett pár napig még működött a Papucs Pont, aztán az elnök fia egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy a keresés eredménytelen volt és elnézést kért mindenkitől, amiért idáig fajultak a dolgok. Hamupipőkével néhány hónapig óvatosan csak titokban találkoztak, de kapcsolatukat később sem jelentették be nyilvánosan. A mostohák ahelyett, hogy kiszúrtak volna Hamupipőkével, inkább hajbókolni kezdtek neki. Édesapja időközben rájött, hogy kedves neje csak a pénzéért ment hozzá és beadta a válókeresetet.
Az ifjú párnak egyelőre nem voltak komoly tervei. Hamupipőke az egyetemre és a környezetvédelemre akart koncentrálni, kedvese pedig a saját vállalkozását igyekezett felfuttatni. Nagyon boldogok voltak együtt és közösen akarták megváltani a világot. Talán sikerül is nekik – aki nem hiszi, járjon utána.