Mi a baj a Star Wars-szal?
Ezt a bejegyzést eredetileg 2018-ban írtam, a régi blogomra. Azért hoztam át ide is, mert a kultsorozat körüli őrület azóta is gerjesztve van, véleményem pedig mit sem változott azóta, sőt.
Nálunk a családban kész Star Wars őrület van. Apának már akkor megvolt a klasszikus és az előzménytrilógia, amikor megismerkedtünk. A kissrácok pár éve megnézték ezeket és odavannak értük. Aztán tavaly év vége felé felerősödött a mánia a nyolcadik rész mozibemutatója körül. Azóta ki sem látszunk a Star Wars-os cuccokból. Tele vagyunk kartonsisakokkal, a Jézuska hozott egy igazit is. Van távirányítós Millenium Falconunk, rohamosztagos figuráink, foglalkoztató füzeteink, ruháink, természetesen már megvan a Darth Vader jelmez is farsangra.
Most nem mennék bele, mennyire jó-ez így és hogy milyen nehéz leállítani a szeretettől duzzadó rokonokat. A lényeg, hogy én magam sosem voltam ennek a fertőző betegségnek az áldozata, ezért talán egy kicsit tárgyilagosabban látom az egész jelenséget. És látok pár olyan dolgot, ami cseppet sem tetszik. Ugyanis meggyőződésem szerint ez a filmsorozat nagyon rossz üzeneteket közvetít a nézőknek – a gyerekek pedig sokkal fogékonyabbak rá, jobban beleillesztik a gondolkodásukba a tudattalanul bejövő infókat.
De mik ezek a rossz üzenetek? Az egyik, szerintem legdurvább a háború. A címe alapján persze nem meglepő, hogy erről szól az egész. No de a cselekmény tényleg semmi de semmi más. Jó, persze kibontakoznak a háttérben sorstörténetek is, de azok csak elnagyolt mellékszálak. Mi a nyolc részen átívelő sztori gerince? Harc, harc, harc és megint csak értelmetlen harc. Jó sok agresszióval, brutalitással, kegyetlenséggel tarkítva, és nem csak a sötét oldal részéről. Mindig, amikor a jó végre győzedelmeskedik a gonosz felett, előbb-utóbb újra felülkerekedik a gonosz és kezdődik elölről. Ennek a szereplők szemszögéből semmi értelme nincsen.
Azt mondja egy filozófiai tanítás, hogy ha mindig ugyanazt teszed és más eredményt vársz, akkor nem vagy normális. Ha a lázadók mindig erővel győzik le a sötét oldalt, aztán az újra elhatalmasodik és megint legyőzik erővel és megint elhatalmasodik, akkor el kéne gondolkodni, hogy mi mást lehetne tenni. Bár a nézők a lázadóknak szurkolnak, szerencsére nem tartozunk közéjük, így egy ponton túl csak simán dögunalom az egész. Zárójel bezárva, mert kicsit elkalandoztam. : )
Szóval a Star Wars története az értelmetlen háborúzás rétestésztája. Ezzel azonban az a nagyon nagy gond, hogy a rajongóknak, akik megnézik újra meg újra az összes részt (ha lesz Star Wars CCCLXIV. – azaz 364. – azt is alig bírják majd kivárni), totál beépül a gondolkodásába, hogy ha valami nem tetszik, akkor az egyetlen megoldás az agresszió, neadjisten a militarizáció.
És ez nagyon, nagyon rossz üzenet.
Az agresszort nem lehet agresszióval legyőzni, mert abban ő a jobb. Azok, akik jelenleg a világot uralják és tulajdonképpen megfelelnek a filmben sötét oldalként aposztrofált erőknek, azért plántálják bele ezt az üzenetet jó alaposan a nép fejébe, mert ameddig a tömegek csak ezzel próbálkoznak, addig biztosítva van az elnyomók hatalma. Az üzenet tehát egy kolosszális – és veszélyes – hazugság. Erővel még soha semmilyen elnyomó rendszert nem döntöttek meg. Az egyetlen, ami ilyen rendszert meg tud buktatni, az emberi tudatosság. Azt pedig éppen hogy elaltatja minden ilyen kultuszfilm. Erre nagyon oda kellene figyelnünk, mert ez az elnyomatásunk kulcsa.
A másik nagy baj a filmsorozattal, az a sötét oldal kultusza. Habár a cselekményt követve nyilván mindenki a jó oldallal azonosul, valahogy mégis a gonoszok a népszerűbbek. Nézzétek csak meg, melyik szereplők köszönnek vissza a pólókon, a műanyag tányérokon, a tanszereken, játékokon, de még a tejesdobozon, papírzsebkendőn, az üdítős flakonokon és gyakorlatilag mindenütt, amerre szem ellát. Talán Leia, Han Solo, Luke vagy Anakin? Esetleg a Millenium Falcon vagy az X-szárnyúak? Hát, ők nagyon elenyésző számban bukkannak fel bárhol is. Ezzel szemben lépten-nyomon belebotlasz Dart Vaderbe, Kylo-Renbe, rohamosztagos katonákba, TIE-vadászokba, halálcsillagokba és miegymásba.
Látom a nagyfiamon, mennyire rajong ezekért. Párszor megkérdeztem tőle, miért őket játssza el, miért ők érdeklik jobban, hiszen a sötét oldalon állnak. Erre elmondta, hogy a TIE-vadászok, a halálcsillag, vagy éppen az AT-AT lépegetők sokkal izgalmasabb gépek, mint az X-szárnyúak. Egy rohamosztagos katonának sokkal jobb fegyverei vannak, mint egy prosztó fénykard. Darth Vader eleve egy különlegesen misztikus figura azzal, hogy félig ember, félig robot. Kylo Ren sokkal érdekesebb, mint mondjuk Luke Skywalker, hiszen utóbbi csak sima jedi-erővel bír, míg Kylo képes mások tudatába is belenyúlni. Hát mi ez, hanem maga az izgalom és fantasztikum magasfoka. Az ilyen fogásokkal érik el a filmkészítők, hogy a negatív figurák vonzóbbá válnak a gyerekek és fiatalok szemében, mint a pozitívak.
Erről egyébként a katonaság jut az eszembe, ahol hasonló eszközökkel érik el, hogy vonzó legyen a fiatal srácok számára. A vadászgépekkel, gépfegyverekkel, tankokkal meg ilyesmikkel eszméletlenül be lehet hülyíteni a befolyásolható műszaki érdeklődésű fiatalokat. Így örömmel állnak be a katonasághoz, hogy ezekkel testközelből találkozhassanak – anélkül, hogy akár csak egyszer is belegondolnának abba, hogy mindezen eszközök és maga a kiképzés nem éppen a népek barátságát vagy a világbékét mozdítja elő, hogy finom legyek.
Na de mi azzal a baj, ha egy távoli galaxisban játszódó fantáziafilmnek a negatív szereplőivel azonosulnak a fiatalok? Az csak egy film, igaz? Nos, ez sajnos egyáltalán nem ilyen egyszerű. Lásd Alan Watt filmjét. Amikor azonosulsz egy filmmel, vagyis a hatása alá kerülsz, akkor hipnózisban vagy és ebben az állapotban programokat töltenek fel rád a filmkészítők. Ha csak a sima hipnózisra gondolsz: amikor azt mondja a hipnotízőr a páciensének, hogy kukorékoljon, mint egy kakas, akkor azt ő minden további nélkül megteszi. Ez egy program, amit feltöltött a pszichiáter a betegére. Ha csokit etet vele és azt mondja, hogy az citrom, a hipnotizált elhiszi, hogy citromot eszik és fintorogni fog. Ez is egy program. Ha azt mondja neki, hogy most megérinti a kezét egy égő cigivel, miközben csak egy ceruza végét érinti hozzá, a hipnotizált kezén égési seb fog keletkezni. Ez is egy program. Ilyen a hipnózis, így működik az emberi psziché.
Amikor filmet nézel és hipnotikus állapotba kerülsz, vagyis megfelejtkezel arról, hogy most a nappalidban ülsz a kanapén, helyette úgy érzed, mintha te is ott lennél mondjuk a Tatuin bolygón, akkor bármilyen programot fel lehet tölteni rád, anélkül, hogy a tudatában lennél. Egyetlen módot tudok, hogyan lehet védekezni ez ellen, azon kívül, hogy egyáltalán nem nézel filmeket és tévéműsorokat: maradj a nappalidban. Légy résen és állj ellen a varázsnak. Tartsd a tudatodban, hogy a kanapédon vagy és nem a Tatuinon. Nem könnyű. Épp ezért gyerekektől, fiataloktól nem várhatod el ugyanezt. Számukra a média hihetetlenül kártékony.
Szóval a Star Wars filmek feltöltik rád azt a programot, hogy a negatív erőkkel kell azonosulni. Ha esetleg ez nem települne fel, akkor a másodlagos program az, hogy az elnyomásod ellen erőszakkal kell fellépni. De a legnagyszabásúbb programja a filmsorozatnak még ezeknél is jóval ijesztőbb.
Az ugyanis tudatilag készít fel téged arra, hogy a „szép új világot” benyeljed. Tudom, hogy sokan bolondnak néznek mindenkit, aki bármilyen összeesküvés-elméletben hisz és azt hangoztatja, hogy létezik egy bizonyos háttérhatalom. Ez a hülyének nézés jelensége sem véletlen, de igyekszem a tárgynál maradni: ennek sajnos nagyon is valós alapja van. A háttérhatalom törekvése az új világrendként emlegetett korszak megvalósítása, ami nem igazán lenne vidám a tömegek számára. Mindaz, amire a Star Wars sötét oldalának képviselői törekednek, kísértetiesen emlékeztet az új világrendre. Hogy szokjuk a gondolatot.
Ott van mindjárt az Első Rend, azaz First Order. Az új világrend pedig new world order. Mindkettőben szerepel a rend szó. Miért? A filmben simán lehetett volna bármi más neve. De tételezzük fel, hogy az egybeesés véletlen. Van egy könyv, az a címe, hogy Star Wars Birodalmi kézikönyv. Ez úgy lett megírva, mintha maga Palpatine császár szerkesztette volna a parancsnokai számra. Rögtön a bevezetőt ajánlom szíves figyelmetekbe. „Diadalmas egységbe kovácsolódtunk. A Birodalom zászlaja alatt együtt ünnepelhetjük közös eredményeinket:
- egy uralkodó
- egy törvényszék
- egy közös nyelv
- egy oktatási rendszer a társadalmi felemelkedésért.
És a Birodalom nem tanúsíthat türelmet azokkal szemben, akik bomlasztják egységét. Az erőszak ellen erőszakkal kell küzdenünk. A lázadók és az árulók ezt az egy nyelvet ismerik.”
Aki nem ismeri az új világrend mibenlétét, legyen szíves és guglizzon rá. Lehet, hogy további véletlen egybeeséseket fog találni.
Aztán továbblapozva megismerhetjük a Birodalom új rendjének pilléreit. „Palpatine császár uralkodásának alapját az úgynevezett Új Rend (sic!) képezi. E szerkezet előnyei között olyanokat sorolhatunk fel, mint”: központosított hatalom, elsöprő erejű haderő, magközpontú politikai vezetés, a kereskedelem államosítása, kulturális dominancia, stb. A kultúránál ezt találjuk: „…a felsőbbrendűségről nem csak a harctereken kell gondoskodni – hanem az elmékben is. A felforgató tevékenységet folytató művészeket a megfelelő átnevelésnek vetik alá.” Egy másik alfejezet, Propaganda: totális kontroll az események felett címmel: „Az Új Rend Fenntartásáért Felelős Bizottság (ÚRFEFEB) gondoskodik arról, hogy a hivatali rendszer és a közvélemény támogassa Ő Császári Felségét és az Új Rend szabályelveit. Az ÚRFEFEB kulturális és ifjúsági szervezetein keresztül a Birodalom ellenőrzése alá vonhatja az eseményeket és ezzel a polgárok reakcióit is. Az ÚRFEFEB önkéntes hazafijai szemmel tartják szomszédaikat, és jelentik a feltételezett kollaboránsokat. A média-HírHálók ma már nem magánvállalkozások. Mivel a Birodalom kontrollálja a médiát, bármilyen hírből előnyt kovácsolhatunk a császár számára.”
Ha párhuzamokat vélsz felfedezni valós múltbeli eseményekkel, esetleg jelenlegi tendenciákkal, azok is nyilván a véletlen művei.
Ha pedig most meg vagy győződve róla, hogy valami konteós futóbolond vagyok, akkor köszi a figyelmet, ez az írás nem neked szólt. A többiek pedig – őszintén és erősen remélem – elgondolkodnak mindezen és tudatosabban fogyasztják ezután a médiát.
Ha valami olyan elsöprő erejű tömegjelenség üti fel a fejét, mint egy több generáción átívelő kultuszfilm-sorozat, az már eleve gyanús. A tömegjelenségek mögött mindig manipulátorok állnak. Mindig. Mert olyan nincsen, hogy több millió ember pont ugyanabban hisz, pontosan ugyanolyan az ízlése, pont úgy gondolkodik. Ezek tudatosan gerjesztett tömegpszichózisok, amikkel szemben nagyon ébernek kell lenni, ha meg akarjuk úszni a következményeket.
Ha szeretnéd tudni, mik azok a dolgok az életedben, amiket hipnózis hatására teszel, gondolsz vagy érzel, arra is van lehetőség, de iszonyat tudatosnak kell lenned hozzá. Minden egyes rezdülésednél fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy ezt miért csinálom, azt miért gondolom. Ha nagyon figyelsz, sikerülhet, de még akkor sem biztos, hogy kikerülsz a hatása alól. Erről bővebben a Feldmár Andrással készült Van-e élet a halál előtt c. filmben hallhatsz, jó szívvel ajánlom.