Mese mese hátán
Ezt a bejegyzést eredetileg 2015-ben írtam, még a régi blogomra. Azért hoztam át ide is, mert az alább favorizált tévémeséket most is jószívvel ajánlom kisgyerekes családoknak. Hogy
most (2022-ben) milyen mesék mennek a tévében, már nem követem annyira,
mert kezdjük kinőni a műfajt. Illetve Postás Petről annyit, hogy az itt
leírtak az eredeti bábmesére vonatkoznak, nem az animációs változatra.
Ott már elveszett a bája az egésznek, szerintem.
A gyerekeink mellett finoman szólva megváltozott a tévézési szokásunk. Idejét sem tudom már, mikor láttam utoljára helyszínelőket (nem mintha hiányozna), vagy egy jó kis klasszikus krimit, mint mondjuk a Poirot, esetleg valamilyen tehetségkutatót vagy valóságsót. Most, hogy így belegondolok, nem is olyan rossz dolog, hogy szinte kizárólag mesék mennek nálunk.
Eredetileg az volt a tervem, hogy kezdem azokkal az animációs sorozatokkal, amelyektől szálanként hullik ki a hajam, mint például annak a bizonyos fekete-fehér kockás emblémájú gyerekcsatornának a kínálata. Ezek például felérnek egy agylövéssel, nem kevésbé a különböző harcozós japán gülüszemű mangák. De ne higgye még véletlenül se senki, hogy a köztévé gyerekcsatornája nem zsibbasztja le időnként a szülők idegrendszerét. Van itt Pimpa, Dipp és Dapp, Mélytengeri mentőcsapat, vagy hogy magyar gyártmányú kínálatból is szemezgessek: a Mesélj nekem!, Lóti és Futi és a nem kevésbé képernyő szégyene, a Hetedhét gyerekhíradó. Eredetileg ki akartam fejteni, hogy miért számítanak ezek nálam kiskorúak ellen elkövetett bűncselekménynek. Végül azonban úgy döntöttem, hogy inkább a jókra koncentrálok.
Szeretem az olyan meséket, amik valami értelmeset próbálnak tanítani a gyerekeknek, színvonalas keretek között. Ilyen például az Állatkert a hátizsákban, alias „Zabu-mabu” (Zoboomafoo), amit/akit mi nagyon szeretünk. Amikor először láttam Chris és Martin műsorát, azt gondoltam, hogy ez a két pasas egyszerűen nem normális. Csakhogy a nagyfiam imádja őket, amikor idétlenkednek – és közben két-három évesen már rengeteg dolgot megtanult tőlük az állatokról. Mellesleg én is sok új ismerettel gyarapodtam. Mondjuk most már, a hatszázötvenedik ismétlés után nem nagyon köti le a porontyot.
Üdvözlöm az olyan meséket is, amik imádnivaló humorral vannak átszőve, mint mondjuk a Shaun, a bárány. Ennek a gyurmasorozatnak nemcsak a figurái megkapóan viccesek, hanem a történetek is. Még harmincakárhány évesen is képes könnyekig megnevettetni, szóval egyik nagy kedvencem. És hogy valami magyar alkotást is méltassak, ebbe a kategóriába tartozik nálam Vass Mónika Alpesi Krokodil meséje is, ami grafikában, meseszövésben is annyira mókás és ötletes, hogy mélyen meghajolok előtte.
Pozitív meselistámhoz tartoznak az olyan történetek, amikből valahogy az életigenlés és a szeretet jön át. Nekem ezért végtelenül bájos a Postás Pat. Nemcsak a bábok és a díszlet tündéri, hanem a rövid kis történetek is, amelyek az aprócska falu, Greendale lakóinak összetartásáról szólnak. Köztük él postás Pat, aki a közösség egyik motorja, de van itt doktornő, tanár bácsi, vasutas, ezermester, plébános, gazda, no és persze sok gyerek.
Nagyon szeretjük azokat a meséket is, amelyek egy kis főhős köré szövődnek, így azonosulni tud velük a nagyfiam. Ilyen például Franklin, aki teknős ugyan, de pont olyan életet él, mint a kisiskolás gyerekek. Néha a szüleivel, máskor a barátaival vagy az iskolai kihívásokkal keveredik ellentmondásba, de végül szeretettel és odafigyeléssel minden probléma megoldódik.
Ebből a szempontból hasonló a Caillou is, nálunk nagy példakép. Nagyfiammal azonos korú főhőse teljesen hétköznapi kalandokba keveredik, amelyeket mi is átélünk nap mint nap. Azért szeretem nagyon, mert nem csak a gyerekemnek tud megerősítést vagy ötleteket adni bizonyos helyzetekre, hanem nekem, szülőnek is. Caillou szülei annyira ügyes megoldásokat kínálnak a jellegzetesen felbukkanó problémákra, hogy érdemes tanulni tőlük. Persze nem minden jön be belőlük, de türelmet, elfogadást, szemléletváltást tanítanak a fáradt és túlterhelt szülőknek, ezért még akkor is megnézem, ha a gyerekek épp nincsenek jelen.
Arthurért pedig kifejezetten rajongok! Ő egy iskolás meghatározhatatlan állatféle (egyszer mintha mókusként emlegették volna a mesében, másutt tengerimalacként aposztrofálják), hatalmas szemüveggel és igazán nagy szívvel, két tesóval és sok-sok baráttal. Akiknek egyébként mindnek igazi karaktere van és mindegyiküket imádni lehet önmagukért, hibáikkal együtt. Hugica például nagyon önző és türelmetlen, fontoskodó és kiállhatatlan tud lenni. Ugyanakkor van egy képzeletbeli barátnője, Nadine, akivel rendszeresen egyeztet mindenféle helyzetben és ettől irtó cuki. Aztán ott van Buster, a nyuszi, aki rendíthetetlen ufó-hívő. Binky, a bunkó, aki mindig mások szívatásán töri a fejét, miközben valahol mélyen arany szíve van. Prunella nagy Harry Potter-rajongó és van egy vak barátnője. Muffy dúsgazdag szülői hátterével kissé felfuvalkodott és mindig előkelősködik, de azért ő is megküzdi saját kis harcait önmagával. Francine az ő „szolgálója”, de azért neki is megvan a maga elképzelése a világról. Nagy Agy Brian az osztály esze, aki hihetetlenül tájékozott, egy étteremben kisegít, ám néha neki sem könnyű a túl sok ész. Persze ott vannak még a szüleik, a tanárok, egy csomó más sulis, házi állatkák és szomszédok, Arthur karonülő kistesója, bébiszitterek, szóval igen terebélyes a szereplőgárda. Velük aztán igazán sok minden történik, amelyek bármelyikünkkel megeshetnének. Ezek a történetek azonban mégis annyira érdekesek tudnak lenni, hogy a felnőtteket is simán magukkal ragadják. Sok humor, szeretet és életszag szövi át ezeket a meséket, amelyek nekem véglegesen és visszavonhatatlanul a szívemhez nőttek.
Végül pedig egy olyan mese, ami amolyan egész estés mesefilm: a Vigyázz, kész, szörf! Ebben a történetben annyi kedvesség és eredetiség van, hogy egyszerűen nem tudom elégszer megnézni ahhoz, hogy ne nevessek a poénjain. Egy pingvineknek rendezett szörfversenyről szól, amelynek főhőse Cody. Ennél többet nem is mesélek róla, mert egyszerűen látni kell. Mert igenis, egy sokat látott anyukának is tud újat mutatni egy pingvines animációs mese, amelyben a klisék helyett egy igazi szívhez szóló, fordulatos, eredeti és vicces történet kerekedik ki, aminek még felnőtt fejjel sem lehet előre megjósolni a végét. Úgyhogy mindenki essen neki, aki még nem látta.